Nincs kis pofon, meg nagy pofon, csak pofon van, ami tilos és káros is

„Nincs kis pofon, meg nagy pofon, nincs nevelő célzatú, nincs biblikus vagy makarenkói, egyszerűen csak pofon van, ami tilos és káros is.” 

– Ezt mondja a törvény, emellett érvelnek gyermekvédelmi szakértők, jogászok, pszichológusok, de a tapasztalat azt mutatja, hogy még sok beszélgetésre, érvekre és alternatívákra van szükség ahhoz, hogy valóban változzon a társadalmi megítélés, és minden gyereknek járjon az erőszakmentes gyerekkor.

A Kék Vonal megkérdezte a témáról Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértőt, a Hintalovon Alapítvány elnökét, és Bognár Vivien pszichológust, a Heim Pál Gyermekkórház Gyermek és Serdülő Pszichiátriai Osztály munkatársát.

 

Kék Vonal: Szilvi, mit gondolsz a gyerekeket a saját családjukban ért erőszakról, a testi fenyítésekről?

Gyurkó Szilvia: Egy gyerek megverését sokan nem tekintik erőszaknak, vagy bántalmazásnak. Gyereknevelésnek hívják. Magánügynek tekintik. Egy gyerek felnevelése szükségszerű részének. Ezért szinte lehetetlen valós adatokat kapni arról, hogy hány gyereket vernek meg Magyarországon (időnként vagy rendszeresen) és hány gyerekkel szemben alkalmaznak testi fenyítést.

KV: Milyen okokkal – indokokkal használják, a bántalmazást úgy mond nevelési eszközként, akik ezt teszik?

Gy.Sz.:Csak sejtéseink vannak, hogy miért használják a szülők a fizikai erőszakot fegyelmezési és büntetési formaként. Ezek között az egyik valószínű ok, hogy egész egyszerűen nincsenek tisztában azzal, hogy a gyerekverést tiltja a törvény. (A másik igen erős ok, hogy hiába tiltott, ha a szülő nem ismer alternatívákat, akkor "jobb híján" ezt alkalmazza.) 2005 óta létezik a zéró tolerancia a magyar jogrendszerben. A világon 14. országként vezettük be a gyerekekkel szembeni erőszak valamennyi formájára kiterjedő tilalmat. Azóta közel 70 államban van hasonló szabályozás.

KV: A jelen ennek ellenére nem túl fényes. Hogy látod a jövőt?

Gy.Sz.: Egyértelmű, hogy a világ abba az irányba halad, hogy a gyerekekkel szembeni erőszak egyetlen formája sem indokolható (és minden formája megelőzhető). Az erőszakmentesség azonban nem érhető el pusztán jogszabályokkal és jogi tilalmakkal. Amíg nem terjednek el az alternatív nevelési eszközök, pozitív nevelési technikák, addig a jogi előírás csak papíron létezik, és egyetlen gyereket sem véd meg.

KV: Vivi, te gyermekpszichiátrián dolgozva sok bántalmazott gyerekkel is kapcsolatba kerülsz. Mit mond a tapasztalat és mit mond a pszichológia tudomány, milyen hatásai vannak, ha egy családban gyakorlat a testi fenyítés?

Bognár Vivien: A családi környezet és kapcsolatai az elsődleges bizalmi közeget jelentik egy gyermek számára. Az itt megélt tapasztalatok alakítják a fejlődő személyiséget, szervezetet, az innen hozott élmények más társas kapcsolatok szintjén is aktívan, hosszan hatnak. A verés, mint fegyelmezési eszköz nem "csak" aktuálisan okoz fizikai fájdalmat, hanem a gyermek mentális állapotára, személyiségfejlődésére is erőteljes hatást gyakorol. A gyermek alárendelt helyzetéből adódóan a felnőttek gondjaira van bízva, bizalma feléjük feltétlen, ennek megőrzése és a vele való visszaélés elkerülése a gondozók felelőssége. Életkor és szituációfüggő is lehet az, hogy a fejlődésben lévő gyereklélek éppen kinek, hogyan, milyen szándékokat, viselkedést magyarázó mögöttes tartalmakat képes tulajdonítani. Így a verés, mint kapott büntetés értelmezésében is számos tényező játszik szerepet. A rendszeres, veréssel való büntetés pszichés tünetek, zavarok kialakulásához, már fennállók súlyosbodásához vezethet. Az ilyen helyzetben lévő gyerekeknél gyakoriak a szorongásos panaszok, magatartásproblémák, oppozíció, vagy agresszív megnyilvánulások megjelenése más helyzetekben.

KV: Mit lehet tenni, amikor fény derül egy családon belül zajló bántalmazásra?

B.V.: Olyan esetekben, ahol felmerül a gyerekek veréssel való büntetése, a gyermekbántalmazás ténye a körültekintő eljárás, a helyzet minél szélesebb körű feltérképezése elengedhetetlen feladat. A fizikai bántalmazással járó nevelési "technikák" sajnos élnek a gyakorlatban. Amikor ezekről gondolkodunk, érdemes szem előtt tartanunk, hogy a megjelenésük és fennmaradásuk mögött is számos egyedi tényező húzódhat meg, mint például ideológiákból, korábbi mintákból táplálkozó nevelési elvek, a szülő pszichés állapota, a szülő-gyermek kapcsolatának elakadásai, a család aktuális helyzetében felmerülő, kezeletlen feszültségek. Amennyiben családon belüli bántalmazásra derül fény, például egy kórházi kezelés során, akkor a szociális, gyermekvédelmi jelzéskapcsolatfelvétel is a feladataink közé tartozik.

KV: Milyen teendőket látsz a pozitív irányú változások érdekében?

B.V.: A következetességen, pozitív megerősítéseken, jutalmazáson alapuló nevelési stratégiák kialakítására, valamint a meglévő, alkalmazkodást nem szolgálók korrekciójára való törekvés támogatása a gyerekekkel foglalkozó szakemberek elsődleges feladata. Emellett magánemberként mindannyiunknak van társadalmi felelőssége is abban, hogy a felnövekvő generációk tagjai fájdalmak és megaláztatások nélküli légkörben nevelkedhessenek, így érdemes tisztában lennünk az elérhető segítség formáival, hogy tudjunk hova fordulni, ha felismerünk egy ilyen helyzetet.

 

 2016-ban 119, 2017-ben eddig 47 beszélgetés szólt családon belüli erőszakról. 2016-ban 62, 2017-ben pedig már eddig is 35 telefonos segítségkérés érkezett hozzánk kifejezetten fizikai bántalmazás miatt. Fizikai bántalmazásnak kategorizáljuk a szájon vágást, a hajtépést, a megrázást, a szíjjal verést, a rugdosást, a fenékre ütést, a pofont… Mindent, amikor egy személy a másikkal szemben fizikai erőszakkal lép fel. Ez teheti például egy szülő a gyerekével szemben indulatból, tehetetlenségből, ijedtségből, rossz berögzült mintákat követve vagy akár meggyőződésből is. Magyarország 1991-ben elfogadta az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, majd 2004-ben (miután az Európa Tanácscélul tűzte ki, hogy egész Európában legyen tilos a testi fenyítés minden formája) módosították az 1997-es gyermekvédelmi törvényt, és bevezették a testi fenyítés teljes tilalmát.

 

Ha aggódik egy gyermekért a környezetében, ha szeretne együtt gondolkozni a segítség lehetőségein, hívja a 116-000 hívószámon ingyenesen elérhető Segélyvonalat!

iszkiri