Gondolatok a kortárs bántalmazásról szülőknek

Mi jellemzi az iskolai agressziót?

Az iskolai agresszió egy olyan közösségben jelenik meg, amit a diákok nem maguk választottak, és ahol többségük heti 40 órát tölt. Olyan tevékenységekben vesznek részt, amelyek alakításába nem sok beleszólásuk van. Teljesítményüket minősítik, társaival versenyeztetik, gyermeki szükségletei gyakorta nincsenek kielégítve. Mindemellett a stressz kezeléséhez, a negatív érzéseikkel való megküzdés megtanulásához kevés segítséget kapnak.

Mi lehet az erőszakos cselekmények mögött?

A közhelyes tréfa hűen mutatja, mi zajlik a gyerekek között: „az úgy kezdődött, hogy visszaütött…” A pedagógus sokszor csak azt látja, hogy valaki a földön fekszik, esetleg fizikailag megsérült vagy éppen sír a másik bántása miatt. Mi történt? Aki vörös fejjel ütött, lökött, bántott tettel vagy szóban, talán fenyegetve érezte magát? Feldühítették, esetleg provokálták? Érdekeit vagy méltóságát sértették? Azért bántott, mert a legjobb védekezésnek ezt érezte? Vagy nem tudott egy konfliktushelyzetet erőszak nélkül megoldani? Ezekben az esetekben az agressziója reakítv agresszió volt, és nagyon fontos megtudni, mi miért történt, és segíteni a gyerekeket a konfliktus rendezésében, illetve a negatív érzésekkel való megküzdés megtanulásában.

A földön fekvő gyerek bántalmazása mögött azonban lehet más előzmény is. A földön fekvő, lehet egy új gyerek és az osztály „menői” féltik tőle státuszukat, ezért egy jól kiszámított gáncsolással került a földre. Az is lehet, hogy nem új gyerek, de valamiért „más”. Ő az, akit a legkisebb kockázattal lehet kiközösíteni, csúfolni, lökdösni, megverni. Ekkor a gáncsolók, verekedők (pontosabban verők, mert ezekben a helyzetekben ritka a kölcsönösség) proaktív agressziójának vált áldozatává a bántalmazott.

Mit is értünk a bullying szó alatt?

A bullying szó igazán kifejező és tömör magyar fordítása még nem létezik. Általában kortárs vagy iskolai bántalmazásnak szoktuk fordítani, de természetesen nem csak iskolai kortárs közösségekben fordulhat elő, bár ott a legjellemzőbb.

Fontos kiemelni, hogy mindenképpen szándékos sérelemokozás, tehát bántalmazás, de a bántalmazás nemcsak fizikai lehet. A szóbeli bántások, vagy éppen a másik látványos és szisztematikus levegőnek nézése, kiközösítése, az állandó kritizálás, megalázás, rágalmazás, csúfolás, vagy a másik holmijának tönkretétele éppen úgy a fogalomba tartozik, mint a másik ugráltatása, „csicsákztatása”, mindenféle dolgokra való kényszerítse, fenyegetése. Nem véletlen, hogy a bullying szót szokták zaklatásnak is fordítani, ami jól kifejezi a bullying rendszeres, folyamatos jellegét. Viszont míg a magyar zaklatás szónak általában van egy szexuális jellege, ez a bullyingra nem feltétlen jellemző, bár a bántások része lehet a szexuális visszaélés, akár a konkrét nemi erőszak is. Hasonlóan érthető fordítás a megfélemlítés, ami a bullyingnak azt a nagyon fontos jellemzőjét hangsúlyozza, hogy a folyamat mindig a hatalomgyakorlásról, a másik kontrollálásáról szól.

A bullying soha nem egyszeri helyzet. Nem adott konfliktusról vagy fenyegetettségről szól, hanem arról, hogy az egyik gyerek vagy gyerekcsoport úgy véli: az éppen áldozattá vált társukat „szabad bántani”, „ő ezt érdemli”, „ő nem számít”. Ilyenkor is az erőszak a bántalmazó saját frusztrációjáról szól, de ennek a frusztrációnak semmi köze sincs az áldozathoz. Nem azért bántja őt, mert ő is bántotta, fenyegette vagy érdekeit sértette, hanem mert úgy véli – vagy rosszabb esetben úgy tapasztalja,– hogy az adott társát következmények nélkül bánthatja. Erre a típusú erőszakra a számító, stratégiát követő zaklatás, megfélemlítés, csicskáztatás jellemző és sokszor könnyebben rejtve marad a felnőttek előtt vagy kevésbé ítélik meg súlyosnak.

A bullying gyakran nemcsak a személyes terekben játszódik, hanem online felületeken is. A neten zajló bántalmazás, a cyberbullying még nehezebben feltárható, időben-térben kiterjed és a megalázásoknak rögtön nagyobb közönsége van. Az áldozatnak így még több szenvedést és szorongást okoz, de mivel nincs visszajelzés és még kevésbé kell tartani a következményektől, az elkövetők gyakran még tovább mennek, mint a valós térben.

Kik az elkövetők?

A bullying elkövetőinek szüksége van valakire, akit viszonylag kis kockázattal bánthat, megalázhat, nevetségessé tehet, kiközösíthet. Ezzel tudja a saját frusztrációjának szintjét csökkenteni, és a hatalmi helyzetét erősíteni a csoportban. Ehhez az áldozatnak nem kell tennie semmit! Éppen elég például, hogy bármilyen dimenzió mentén kicsit kilógjon a sorból, vagy, hogy újként kerüljön be egy már kialakult hierarchiájú csoportba. A bántalmazó jellemzően, kiszúrja a leggyengébb láncszemet, és hogy ki a leggyengébb, azt az adott csoport normái, sztereotípiái és előítéletei jelölik ki.

A kortárs bántalmazók elkövetői biztonságra vágynak.

Mint minden ember. Nagy valószínűséggel mire bántalmazókká váltak, bántották már őket is, vagy soha nem lehetek igazán biztosak benne, hogy nem fogják őket bántani, megalázni, elnyomni.

Kik az áldozatok?

Áldozat mindenkiből lehet. Hogy éppen mikor, ki lesz áldozat, azt nagyban befolyásolja, hogy az adott közegben, csoportban milyen értékek vagy éppen hiedelmek, előítéletek határozzák meg, hogy kiről gondolhatják azt, hogy kisebb kockázattal bánthatják. Jellemzően az elkövetők azt a társukat szemelik ki, aki a közösség perifériáján van, akinek nincsenek barátai, aki kilóg a sorból.

Nagyon sokféle sorból, nagyon sokféleképpen ki lehet lógni.

Vannak iskolák, ahol a jó tanuló lóg ki, van ahol a bukott diák, az élsportoló, vagy aki mindig utolsó az iskolakörben, a roma diák, az LMBT közösség tagja, de lehet elég a „mássághoz” az, ha valaki egy másik iskolából jött, ő az új gyerek.

Áldozat mindenkiből lehet, de a tanulók többsége sérelem esetén meg tudja védeni magát vagy azonnal segítséget kér. Az első piszkálódásokból akkor lesz rendszeres bántalmazás, bullying, ha az áldozat nem tud, nem mer segítséget kérni, vagy kér, de nem kap megfelelő védelmet a közösségtől.

Ha valaki a családjában is rossz bánásmódot szenved el, később veszi észre, hogy ami vele történik a kortárs közösségben, az nincs rendben. Hajlamosabb lesz magát okolni, kevésbé fogja tudni jelezni a határait, meg sem mer próbálni védekezni és nehezebben fog segítséget kérni. Mindezek miatt egészen veszélyessé fajulhat a bántalmazása.

Kik a szemlélők?

Nem pusztán a bántalmazóról és áldozatáról szól. Egyrészt a bántalmazó ritkán van egyedül, jellemzőbb, hogy ha van is bántalmazók között egy hangadó, őt mindig cinkosok, csatlósok hada követi. És ott vannak a többiek, a néma tanúk, a szemlélők.

A kortárs bántalmazás kezelésének kulcsa a szemlélők viselkedésének a megváltoztatása.

Ha a szemlélők többségéből a bántalmazók cinkosa lesz, akkor a zaklatás, megfélemlítés jó eséllyel eszkalálódik, a bántalmazásnak egyre durvább eszközei lesznek, hiszen az elkövetők folyamatosan pozitív visszacsatolást kapnak kortársaiktól – ami, különösen tizenéves korban, a lehető legmotiválóbb. Viszont, ha a szemlélők az áldozat mellé állnak védelmezőként, támogatóként, akkor a bántalmazók közönség nélkül maradnak, nem érezhetik továbbra is úgy, hogy népszerűséget, azaz hatalmat ad, ha másokat bántanak, megfélemlítenek. A bullying folyamatában mindig olyan áldozatot választ az elkövető, aki gyengébb nála, vagy legalábbis annak érzi magát, és aki nem tudja megvédeni magát. Viszont, aki érdekében mások összefognak, kiállnak, akár kockázatot vállalnak, az nem olyan gyenge, „szabad préda” többé.

Mit tehetsz szülőként annak érdekében, hogy a gyereked ne legyen áldozat?

Áldozat mindenkiből lehet, de a tanulók többsége, ha sérelem éri, meg tudja védeni magát vagy azonnal segítséget kér. Az első piszkálódásokból akkor lesz rendszeres bántalmazás, bullying, ha az áldozat nem tud, nem mer segítséget kérni, vagy kér, de nem kap megfelelő védelmet a közösségtől. Ha valaki a családjában is rossz bánásmódot szenved el, később veszi észre, hogy ami vele történik a kortárs közösségben, az nincs rendben. Hajlamosabb lesz magát okolni, kevésbé fogja tudni jelezni a határait, meg sem mer próbálni védekezni és nehezebben fog segítséget kérni. Mindezek miatt egészen veszélyessé fajulhat a bántalmazása.

Ebből következően a legtöbb, amit tehetsz, hogy nem bántod a gyerekedet. Sem tettekkel, szavakkal, sem szeretetmegvonással. Ha abban nő fel, hogy őt “nem szokták” bántani, nem alázzák meg, senki nem nyúl hozzá úgy, hogy az fájdalmat okozzon, még “viccből se” figurázzák ki gyengeségeit és mindig tisztelettel beszélnek vele és róla, akkor ezt fogja elvárni egy közösségben is a felnőttektől és a társaitól. Ha sosem büntetted azért, mert segítséget kért, azaz a reakcióid általában nem arról szóltak, ha valamiben elakadt és szólt, hogy szüksége van rá, hogy “ezt igazán tudhatnád”, “kérlek, ne most” vagy “miért kellett hozzányúlni” stb., akkor jobb eséllyel fogja jelezni, ha számára elfogadhatatlan módon közelednek felé.

Ha valaki élete első tapasztalatai során azt éli meg, hogy a világ alapvetően jó hely, ha éhes vagyok, fázom vagy megijedek, nem maradok a bajommal egyedül, nem csak segítséget kérni lesz neki könnyebb, hanem barátkozni, nyitottan és proaktívan lépni új emberek közé, ami szintén védőfaktor lehet a kortárs bántalmazásokkal szemben.

Persze nem minden a szülői ház… Egy gyerek másol is megtapasztalhatja idejekorán, hogy milyen a rosszindulat. Nagyon fontos feladat szülőként segítséget, akár pszichológiai segítséget keresni egy traumatizáló rossz élmény után. Ezzel csökkenthető annak a kockázata, hogy egy gyerek magával vigye az áldozatszerepet egyik közösségből a másikba.

Mit tehetsz szülőként annak érdekében, hogy a gyereked ne legyen bántalmazó?

Természetesen a legfontosabb válasz erre is az, hogy ne bántsd! A mintaadás a legfontosabb szülői feladat. Ráadásul az a gyerek, aki otthon sok rosszat kap, ezt a csomagot tovább fogja adni, amint talál egy nálánál kisebbet, gyengébbet. Az erőszakmentes családi légkör egyben abban is segít, hogy legyen példája arra a gyerekednek, hogy hogyan lehet a frusztrációval, haraggal, negatív érzésekkel úgy bánni, hogy ne ártsak az érzelemkifejezésemmel senkinek. Tágan értelmezve, az is az erőszakos magatartás prevenciója, ha időről időre felülvizsgáljuk a családunk működését abból a szempontból is, hogy mekkora frusztrációt (iskolai elvárások, edzésterhek, különórák, kötelező programok, konfliktusok) kell kezelnie a gyerekeinknek, lehet-e ezt csökkenteni illetve kapnak-e elég segítséget a feszültségek konstruktív levezetéséhez (szabad játék, sok mozgás, alkotótevékenységek, pihenés).

Mit tehetsz szülőként azért, hogy a te gyereked ne legyen néma szemlélő?

Jó eséllyel sem bántalmazók, sem a bántalmazók cinkosai nem lesznek azok, akik könnyen át tudják érezni, hogy milyen lehet az áldozat helyében lenni. Az empátiás készség segít abban is, hogy néma szemtanúból valaki védelmezővé váljon.

Amit ennek érdekében szülőként tehetsz, az elsősorban az, hogy beszélgettek emberi történetekről, segítesz megismerni minél többféle élethelyzetben lévő embert, különböző kultúrákból, különböző világnézettel, illetve hogy a sok-sok beszélgetés során az érzelmek minél szélesebb spektrumának, minél pontosabb árnyalataira segítesz megfelelő kifejezést használni. Azok a fiatalok, akik magától érthető természetességgel látják azt egy közösségben, hogy az emberek nem egyformák, kevésbé lesznek előítéletesek (és az előítéletesség gyakran együtt jár a bullying elkövetésével), és a maguktól sok dimenzió mentén távol álló társaikkal is könnyebben fognak együttérezni.

Egészen kicsi kortól lehet a beszélgetések mellett, ismét a mintaadás eszközét használva, hitelesen átadni annak a gondolatát, hogy felelősek vagyunk egymásért. Lehet, hogy nem tudod mindig, mindenki szenvedését enyhíteni, de az ítélkezésmentes, jóindulatú hozzáállásban lehetsz példa a következő generációnak.

Mit várhatsz el szülőként az iskolától a bullying kezelése érdekében?

Alapvető joga minden gyereknek az oktatásban való részvétel és az, hogy az iskolai környezetben is biztonságban legyen. Elengedhetetlen, hogy legyen mindenki számára egyértelmű és elfogadott, hogy az iskola egy olyan hely, ahol zéró tolerancia van az erőszakkal szemben.

Az hogy a bullying mindig közösségi történet azt is jelenti, hogy a közösség normarendszerén múlik, hogy általában az erőszakhoz és a bullyinghoz való hozzáállás.

Egy toleráns, elfogadó légkörben, ahol nem csak üres frázis, hanem hétköznapi valóság, hogy minden gyerek egyenlő, kevesebb eséllyel válhat valaki áldozattá.

Nagyon fontos üzenet, hogy az iskola nem tolerálja a bántalmazást, sem az iskolában, sem a falakon kívül vagy az online térben. Az üzenet akkor éri el a célját, ha definiálva van,

• hogy mit jelent a bántás, bántalmazás
• kitől kérhetek segítséget, ha bántalmazás tanúja vagy áldozata vagyok
• mi a következménye, ha mégis bántalmazás történik

Talán megdöbbentő, de sajnos a gyerek történetei alapján szemlátomást gyakori, hogy (akár szándékosan, akár tudattalanul) a felnőttek jelölik ki, hogy ki a “bántható”. A “stréber”vagy a rossz tanuló, a roma, vagy a meleg, vagy a túl lányos, a túl fiús, az aki “magyarul se tud”, az, aki mindig utolsó, aki túlsúlyos, aki zavarja az órát, stb.

Nincs olyan iskola, ami teljesen mentes lenne az agressziótól! Viszont abban nagy különbségek vannak, hogy ezzel mennyire őszinte a szembenézés és mennyire transzparens a kommunikáció. Minden probléma megoldása a probléma felismerésével Bármilyen bántalmazásellenes program csak akkor lehet sikeres, ha az iskola vezetőségben van szándék a problémával való foglalkozásra.

Hogyan reagáljak, ha attól tartok, a gyerekem bullying áldozatává vált?

Nagyon nehéz erről egy áldozattá vált gyereknek beszélni. Sokan azt érzik, ők tehetnek a bántásokról (ezt próbálják az agresszorok is elhitetni), vagy nekik lenne dolguk megvédeni magukat (ezt sokszor felnőttektől is hallják). Ideális esetben, ha sokszor van otthon beszélgetés az iskolai hétköznapokról, barátokról vagy azok hiányáról, akkor az is kiderül, ha a gyerek a közösség pereme felé sodródik. Sajnos az is előfordulhat, hogy a megváltozott viselkedésből, vagy akár már csak testi sérülésekből, eltűnt, megrongálódott tárgyakból derül ki, hogy bántalmazásnak van kitéve a gyereked.

Mindenképpen érdemes átgondolni, hogy hogyan fogalmazza meg aggodalmait. Sok gyerek, főleg tizenéves korban, azt érzi, egyedül kell megbírkóznia a kortársak közötti konfliktusokkal, és talán maga sem ismeri fel, hogy bántalmazás áldozata. Jellemző még, hogy félnek az áldozathibáztatástól, illetve a felnőttek túlzottnak vélt reakcióitól. Sajnos mindkettő jogos és nem alaptalan félelem. Sok bántalmazott rögtön megkapja a kérdést, miért közösítik ki, csúfolják, piszkálják a többiek – ami azt sugallja, hogy ő tehet a bántásokról. Az is megtörténik sok esetben, hogy egy szembesítés, majd az elkövetők megbüntetése után az áldozatnak még rosszabb lesz a helyzete a közösségben, és változatlanul igazi védelem nélkül marad.

Mit tegyél és mit ne tegyél?

• A “miért” kérdések helyett kérd meg, hogy meséljen el példákat,  helyzetek, amikor nem érzi jól magát a kortárs közösségben!

• Kérdezd meg, hogyan reagálnak a többiek? Bíztasd, hogy ha van olyan iskolatársa, akiben megbízik, kérje a segítségét!

• Kérdezd meg, mit észlelnek a bántalmazásból az iskolai dolgozók, és van-e olyan felnőtt, akinek el tudja mondani, mi történik vele?

• Bátorítsd, hogy jelezze a saját határait, például mondja ki, ha valami nem esik jól neki, utasítsa vissza a gúnyneveket, sértéseket, de ne várd el tőle, hogy egyedül védje meg magát!

• Bátorítsd, hogy kérjen segítséget, és ajánld fel, hogy te is beszélhetsz a pedagógusokkal!

• Készítsetek közösen tervet!

• Kérj te is segítséget, és keress a gyermekednek is szakembert, ha úgy érzed szükséges, mert szorong, lehangolt, negatív az önképe!

Mit tehetsz szülőként, ha a te gyermekedről derül ki, hogy bántalmaz másokat? 

Ha felmerül, hogy a gyermeked bántalmaz másokat, bizonyára sokféle saját érzelemmel kell megküzdened. Fontos, hogy ne indulatból reagálj! Nem könnyű, de fontos feladat egyszerre kifejezni a gyereked felé, hogy ha bántalmaz valaki mást, az elfogadhatatlan, de ez nem azt jelenti, hogy az ő személye elfogadhatatlan!

Segíts gyerekednek megérteni a saját motivációit, és támogasd a változásban! Légy mellette, a következő lépésekben, de ragaszkodj ahhoz, hogy nem lehet cél elkerülni a következményeket, a bocsánatkérést, jóvátételt.