A családdal kapcsolatban jó lenne, ha mindenkinek pusztán jó dolgok jutnának eszébe, úgymint szeretet, biztonság, gondoskodás… , de sajnos sok családra nem ezek a fogalmak jellemzőek. A Kék Vonalnál ezt nap mint nap tapasztaljuk és hiszünk abban, hogy nagyon fontos nyíltan beszélni arról, hogy vannak gyerekek és fiatalok, akiknek nem jó otthon, akiket nem biztonságos, meleg családi fészek vár haza.
Minden családban, a tökéletesnek tűnő ismerősöknél is vannak kisebb-nagyobb problémák, amit egy elég jól működő család meg tud oldani. De van egy határ, ahol már ki kell mondani, hogy ez nem oké, ez nem fér bele…
Nagyon sok oka lehet annak, hogy egy család nem működik jól.
- Lehet, hogy a szüleidnek sem volt jó mintája. Azt tudják továbbadni, amit ők kaptak, vagy annál csak egy kicsivel jobbat.
- Lehet, hogy pszichiátriai vagy egyéb betegségek, esetleg függőségek nehezítik meg, hogy jól helyt álljanak apai, anyai szerepükben.
- Sokszor a rossz anyagi helyzet, a munkahelyi stressz, vagy a párkapcsolati problémák lesznek romboló hatással az egész családra.
A fenti helyzetek miatt lehet, hogy a szüleidnek is segítségre van szüksége, de ezekből egyik sem, és semmi más körülmény sem teszi elfogadhatóvá, ha elhanyagolják a testi-lelki szükségleteidet, ha nem gondoskodnak rólad, ha nem veszik figyelembe, hogy te mit szeretnél, vagy ha egyenesen bántanak.
Jogod van a biztonsághoz!
- Magyarországon 2005 óta zéró tolerancia van a testi fenyítéssel kapcsolatban. Azaz nincs olyan, hogy egy “anyai / atyai pofon” belefér! Senkinek nincs joga megütni, megrángatni vagy bármilyen más módon bántani téged!
- A tested a tiéd! A saját szüleiddel szemben is jelezheted a saját határaidat és ezt tiszteletben kell tartaniuk!
- Jogod van azt érezni, hogy a szüleid elfogadnak, gondoskodnak rólad, számíthatsz rájuk!
- Az is nagyon romboló, ha téged nem ér közvetlenül bántás, de rendszeresen tanúja vagy a szüleid egymás közötti erőszakos konfliktusainak, vagy az egyik fél bántalmazó magatartásának. Nem megengedhető, hogy mások bántalmazásának tegyenek szemtanújává, hogy másokért kelljen aggódnod és állandó feszültségben élned.
- A családodban a szüleidnek kell felelősséget vállalnia érted (és a testvéreidért), nem a te dolgod gondoskodni másokról.
Ha ez nem így van, ha érzelmileg nem vagy otthon biztonságban, akkor jogod van ezt jelezni és segítséget kérni!
Miért lett minden olyan nehéz?
A kamaszkorban, azokban a családokban is megszaporodhatnak a feszültségek, ahol korábban béke volt. A serdülőkor sok változást hoz és a családok minden tagjának kihívást jelenhet ehhez alkalmazkodni. Lehet, hogy azt érzed, hogy a szüleid nem értenek meg, vagy nem is akarod már minden gondod-bajod velük megosztani. Egyre idegesítőbbnek érezheted az elvárásaikat és a kontrolligényüket.
Nehéz egyensúlyozási folyamat tizenéves korban a szülők és majdnem felnőtt gyerekeik együttélése. Bizonyos konfliktusok elkerülhetetlenek és sok jót is hozhatnak, viszont az nem természetes, ha a családi otthon egy csatatérré változik, és már csak veszekedni tudtok vagy inkább egymáshoz sem szóltok! Nem lehet mindent a kamaszkorra fogni, és jogod van segítséget kérni, ha tartósan nem érzed jól magad otthon!
A szüleim válnak – mit tegyek?
Nem lehet egyszerű számodra, ha a szüleid épp válnak, vagy már túl vagytok ezen a fázison, és külön éltek, esetleg új szereplői is lettek az életeteknek. Habár a felnőttek sokszor gyakran szeretnék megvédeni a gyerekeiket mindenféle nehézségtől, krízistől, sajnos ez teljesen soha sem lehetséges. Néha elfelejthetik azt, hogy te is láthatod, hallhatod, érezheted a feszültséget, és mindez a te életedet is nagymértékben megnehezíti. De ha a szüleid kedvesen és tapintatosan fordulnak feléd, akkor is nehéz lehet átérezniük, hogy valójában min mész keresztül. Lehet azt érzed, hogy a válás miatt most kevesebb vagy éppen sokkal több figyelem hárul rád, vagy azt, hogy ennek te vagy az oka, de fontos tudnod, hogy sohasem lehetsz te a hibás, nem felelhetsz te a felnőttek dolgaiért!
Sajnos sok család élete egy ponton az addig esetleg csak békésen hullámzó tengerből, hamar átváltozhat viharos óceánná, és nehéz a csónakban egyensúlyozni közösen, hiszen a súlyok egyre-egyre nehezebbé válhatnak. Előfordul, hogy csak úgy sikerül felszínen maradni, ha a súlyokat megosztjuk, és esetleg két csónakba helyezzük át. Tehát vannak helyzetek, amikor a szülők a kettőjük közötti konfliktusokat úgy tudják a legeredményesebben kezelni, ha külön utakra térnek. Ez hatalmas csalódás és veszteség lehet nekik, az egész család számára, és természetesen neked is. Ha úgy érzed, hogy nem figyelnek rád, nem hallanak meg téged, akkor fontos, hogy fordulj valakihez, akivel tudsz osztozni a fájdalomban. Lehet, hogy a nagyszülőd, az egyik tanárod, edződ, rokonod vagy éppen a Kék Vonal oldalán tudsz egy kis megnyugvásra találni. Fontos, hogy beszélj róla, és ne maradj egyedül, hiszen nem kell egyedül cipelned ezeket a terheket! Jogod van megélni és kifejezni a fájdalmat, a haragot, a szomorúságot vagy éppen a csalódottságot!
A veszteség fájdalma – mégis hogyan legyek túl ezen?
Egy szerettünk halálát követő gyász különösen fájdalmas és általában sok időbe telik a gyászfolyamat. Ha van időnk felkészülni a veszteségre, ha nincs, elsőre mindenképpen sokkoló és felfoghatatlannak tűnő lehet a hír. Sok kérdés merülhet fel benned, és lehet közülük néhányra nehezen találsz választ. Nézzünk meg viszont párat, amikre mi megfogalmaztuk a saját válaszainkat, és bízunk benne, hogy segít neked a nehezebb időkben.
Mikor lesz minden olyan, mint régen?
A gyász megváltoztatja az embereket, különösen, ha egy közeli hozzátartozó halálát követő gyászról van szó. Egy gyászoló családban mindenki kicsit máshogy működik: megváltoznak a kapcsolatok, átrendeződik a fontossági sorrend. Elveszíteni egy szerettünket sosem könnyű. Ha egy hozzád közel álló személy meghal, valószínűleg meg fogod tapasztalni saját magadban is a gyász és a veszteség érzését, és ezen nem lehet gyorsan túllenni. Fontos, hogy adj időt a gyásznak!
Hogyan kell gyászolni?
Nincs erre recept. Mindenki máshogy él meg egy veszteséget, és a fájdalmat is sokféleképpen mutatjuk ki.
Teljesen rendben van,
- ha sírsz
- ha nevetsz
- ha dühös vagy
- ha reménytelennek látsz mindent
- ha társaságra vágysz
- ha egyedül szeretnél lenni
- ha beszélni akarsz az emlékeidről
- ha nem akarsz az elhunyt szerettedre gondolni!
Nincs „helyes” reakció egy szerettünk elvesztésére. Fontos, hogy olyan módon fejezd ki gondolataid és érzéseid, ahogy az neked jól esik, és ezt meg tudd engedni másnak is.
Mindenki máshogy kezeli ezeket az érzéseket és másban keresi a segítséget, a vigaszt. Sokaknak segítenek bizonyos szokások, rituálék, mint a temetés, az imádkozás, gyertyagyújtás, a beszélgetés az elhunyttal kapcsolatos emlékekről, később a sír gondozása, az évfordulókról való megemlékezés…
Nem kell egyedül megküzdeni a gyásszal!
Beszélhetsz egy barátoddal, rokonnal vagy egyéb megbízható felnőttel arról, min mész keresztül. A gyásszal való megküzdés nem azt jelenti, hogy nem fogsz többet arra az emberre gondolni, akit elveszítettél, de megtanulhatod (és ebben kérhetsz segítséget) úgy kezelni, hogy ne vegye át a bánat az uralmat az egész életed felett.
Ha hónapok telnek el, és nem válik elviselhetőbbé a szomorúság, vagy ha megjelenik a kísértés, hogy egészségtelen módokon tompítsd a fájdalmadat, beszélj róla!
Kérj segítséget, a családtagjaidtól, és ha tudsz, legyél többet a barátaiddal, akik segíthetnek abban, hogy néha kicsit másra is gondolj.
