A családi krízis témája sokakat érinthet, hiszen kicsi az esély arra, hogy valaki mentesülhet a váratlan helyzetektől vagy az élettel járó nagyobb változásoktól. Ezek a krízisek sokfélék lehetnek, például előfordulhatnak egy család életében párkapcsolati problémák, anyagi nehézségek, egészségügyi kihívások vagy veszteségek, azonban egy közös vonás minden esetben megfigyelhető: a család egysége és stabilitása ilyen helyzetekben megbillen, kvázi fenyegetettségnek lesz kitéve. A családtagok egyéni fejlődési szükségleteinek összehangolása már alapjában nem egy egyszerű folyamat, de közben párhuzamosan az aktuális környezeti hatások integrálása is kihívást jelenthet. Gyermekekkel foglalkozó szakemberként biztosan már többször találkoztál családi bonyodalmakkal, amelyek hatással voltak a gyermek életére, vagy esetleg olyan helyzettel, amikor akár egy gyermek vagy egy szülő hozzád fordult segítségért, tanácsért. Az alábbiakban szeretnénk mindehhez egy mankót adni, ami segíthet abban, ha megszólítva érzed magad bizonyos helyzetekben.
Mit nevezünk családi krízisnek?
A családi krízis fogalma igen tágan értelmezhető, de ha röviden és egyszerűen szeretnénk megfogalmazni, akkor azt lehet mondani, hogy amikor az addig megszokott rend külső vagy belső hatásra felborul és ezzel kényszerű változást idéz elő a család életében, krízisről beszélhetünk. A már megszokott eszközök nem működnek, így új stratégiák kidolgozására kényszerülünk. A krízis lehet normatív és akcidentális. Normatív kríziseknek nevezzük azokat a nem patológiás nehézségeket, melyek tulajdonképpen a fejlődés velejáróinak is mondhatók. Ide sorolhatjuk a kisgyermek érkezését a családba, az óvodai beilleszkedéssel járó nehézségeket, az iskolakezdést, a kamaszkort, vagy a későbbi “fészekből való kirepülést” is.
Akcidentális krízis lehet egy katasztrófa (baleset, erőszak, természeti katasztrófa, háború), befolyásolhatatlan események és belső konfliktusok. Pusztító hatása leginkább akkor van, amikor ez a kettő egy időben jelentkezik (pl. problémás válás serdülőkorban). Ez az ún. krízismátrix, amely fokozott sérülékenységet, veszélyeztetettséget jelent az egyén számára. Ebben a helyzetben, ha ezt tapasztaljuk egy gyermeken, akkor kifejezetten fontos lehet segítségért fordulni megfelelő szakemberhez.
Melyek a leggyakoribb krízisek a családok életében?
Az óvodáskor krízisei
A közösségbe kerülés sok esetben nem csak a kisgyermekek számára nehéz feladat. A reggeli elválás, búcsú sok esetben jelenthet kihívást a szülők és a gyermekek számára egyaránt. Itt különösen fontos a szakemberek türelmes, elfogadó és támogató jelenléte. Könnyen előfordulhat, hogy az eddig megszokott otthoni hétköznapok, szabályok, rítusok megkérdőjeleződnek a gyermekek életében, és ez időszakosan diszharmóniát eredményezhet a gyermek lelki stabilitásában. Az óvoda intézménye az aktuális társadalmi normákat igyekszik közvetíteni – persze sok múlik az óvodapedagógusok értékrendjén is. Szerencsés esetben mindezek összecsengenek az otthoni tapasztalatokkal, de ha nem, akkor konfliktusforrássá válhat a túl nagy különbözőség. Ebben az életszakaszban megjelenik az én-tudat stabilizálódása, az akarat érvényesítése. Gyakrabban tapasztalhatunk dacreakciókat, amikor a határok feszegetése történik. A kezdeményezés, a versengés, a hatalom és a felelősség megismerése jellemzi az óvodáskort. Ebben az időszakban továbbá előkerül a nemi szerepekkel való azonosulás, a másik nem, az ellenkező nemű szülő iránti érdeklődés is kibontakozik.
Az iskolába kerülés krízise
Hat-hét éves korban újabb nagy változások történnek. Ebben az időszakban a gyermek intellektuális teljesítménye, iskolai sikerei vagy éppen kudarcai kerülnek a központba. Amíg a gyermek számára kihívást jelent a szülői és iskolai elvárásoknak való megfelelés, azzal párhuzamosan fontossá válnak számukra a társas kapcsolatok. A kortárscsoportok és az iskolai légkör szépen beágyaz az összehasonlítások terepének is. Szakemberként fontos ezeket a nehézségeket észrevenni, és a gyermekeket segíteni és támogatni a konfliktusok kezelésében.
Serdülőkor – a viharok és izgalmak időszaka
A serdülőkor sok esetben sem a családnak, sem a szakembereknek sem egyszerű időszak. Ilyenkor ugyanis a fiatalok szembenéznek saját identitáskríziseikkel (kik is ők, milyen az ő személyiségük, hogyan vélekednek a világról, róluk mit gondolnak mások, stb.), ami sok akadályon keresztül vezethet. Ezen időszakban természetes, hogy a tinik a család helyett sokkal nagyobb arányban fordulnak a kortársaik felé. Átlagosan kétszer annyi időt töltenek barátaikkal, mint a családdal. A serdülőket a legkönnyebben úgy tudod megnyerni, ha elfogadó, bizalomteli és megértő légkört teremtesz, ahol tabuk nélkül sok mindenről lehet beszélni. Fontos bátorítani őket gondolataik, érzéseik kifejezésére, amit elfogadóan, figyelmesen, valódi empátiával érdemes végighallgatni.
A kamaszkor éveiben sok a kihívás, sok a változás, de ha a serdülőt kevés sikerélmény és sok kritika éri, ha egyedül marad amikor segítségre lenne szüksége, de nincs nyugalma amikor magányra vágyik, akkor pont a legfontosabb életfeladat szorul háttérbe. És ha nincs egy biztonságosan kialakult identitás, akkor nem fog jól menni a következő nagy feladat sem: az intim kapcsolatok kialakítása. Sok kamasz kegyetlen kritikusa önmagának, de kortársainak is. Megjelennek az éppen formálódó stílus, öltözködés, zenei ízlés, teljesítmény esetleges gúnyolása is egy közösségben. Lényeges szem előtt tartani azt is, hogy nem mindenkinek az iskola – ami a képességeknek csak igen szűk körét értékeli – fogja meghozni a sikerélményeket.
A kamasznak kevesebb élettapasztalattal és még épp csak most kibontakozó problémamegoldó készségekkel kell boldogulnia számos konfliktussal és kihívással. A hangulatingadozás, a sok változás természetes ebben az időszakban, de ha azt tapasztalod, hogy egy gyerek tartósan rosszkedvű, kedvetlen, semmivel sem motiválható, ha a korábban fontos dolgokat hanyagolja, ha meredeken romlik az iskolai teljesítménye, az annak a jele, hogy valamivel nem tud egyedül megbirkózni. Ha tudod, biztosítsd a támogatásodról!
Hogyan segíthet egy szakember?
Legyen szó válásról, halálesetről, súlyos betegségről, a gyermek viselkedése az otthon falain kívül is megváltozhat, és ez az életére jelentős hatással lehet. Habár pedagógusként, gyermekekkel foglalkozó szakemberként gondolhatod azt, hogy ez nem a te dolgod, de feltehetőleg pályafutásod során találkoztál már, vagy ha eddig nem, akkor egész biztosan szembe fogsz majd kerülni krízisben lévő gyerekkel, aki hozzád fordul segítségért, mert máshoz nem tud, vagy éppen nem fordul hozzád, hanem azt veszed észre, hogy teljesen megváltozik a viselkedése, esetleg izolálódik a többiektől. Habár tudjuk, hogy sok helyzetben egy pedagógus is számos korláttal néz szembe, és épp elég nehézséggel küzd, így anélkül, hogy bármiféle plusz nyomást helyeznénk a válladra, szeretnénk segíteni abban, hogy mit tudsz tenni, ha megszólítva érzed magad a gyermek krízisének kezelésében.
Hogyan veheted észre?
A gyász és egyéb veszteség jelentősen érintheti a gyermek koncentrációját, tanulási szokásait, romolhat az iskolai vagy sportteljesítménye, mindezek mellett megváltozhat a magatartása, illetve nagyobb érzékenységet is mutathat. De az is lehet, hogy azt veszed észre, hogy a gyermek visszahúzódóbb lesz, szociális izoláció is gyakran felléphet.
Egy pszichés trauma kapcsán a gyermek viselkedése azonban ambivalens is lehet – legyen szó tartós családi konfliktusról, bántalmazásról, válásról vagy halálesetről. Gyakran nagyon nehéz észrevenni rajtuk a krízis jeleit, ugyanis megpróbálhatják őket rejtegetni. Ennek oka egyrészt lehet az, hogy védeni próbálják a családi idealizált képet, másrészt állhat a háttérben az is, hogy az otthoni, pszichésen jelentősen megterhelt környezetből már csak szabadulni szeretnének, és a barátok között, a suliban jobb megfeledkezni a nehézségekről.
Az akcidentális krízis tünetei:
- beszűkült tudatállapot
- szorongás
- alvászavar
- hangulatingadozás
- pszichomotoros nyugtalanság
- szociális izoláció
Milyen módon tudsz segíteni a gyermekeknek?
Hasznos lehet, ha tudsz esetleg a gyermekekkel már a tragédia bekövetkezte előtt, általánosan beszélgetni az elmúlásról. Ez különböző korosztályban természetesen más és más lehet, de jó kiindulópont lehet egy filmrészlet, a halottak napja, vagy az évszakok/természet körforgása is. A nagyobbakat pedig akár már érdekelheti az eutanázia vagy az öngyilkosság témája is.
Egy pedagógusnak például abban is jelentős szerepe lehet, hogy felhívja a szülők figyelmét a megváltozott viselkedésre, vagy ha a veszteség elhúzódó feldolgozása miatt érdemes lenne szerinte szakemberhez, pszichológushoz fordulni.
Bizonyos helyzetekben a gyermek számára egy kívülálló hatalmas segítséget és támaszt nyújthat. Egy bizalmi kapcsolat egyrészt érzelmi stabilitás szempontjából is nagy jelentőségű a gyermek veszteség feldolgozásának során, másrészt pedig jó alapot biztosíthat mélyebb beszélgetések kibontakozásának is.
A gyászon felül igen gyakori veszteségélmény a válás is egy gyermek életében. A KSH statisztikája szerint 2022-ben közel 64 ezer házasságkötés született, és majdnem 18 ezer válás lett rögzítve. Ezek az adatok jól mutatják azt, hogy nagyon magas a válások aránya, így rettentő sok család lehet érintett a témában.
Habár a gyerekek veszteségei egy válás során gyakran háttérbe szorulnak, nagyon is nagy jelentőséggel bírnak. Hiszen nemcsak az egyik szülőt látják ritkábban, de fontosságuk, napirendjük, anyagi stabilitásuk, szabadidős programjuk is előnytelenül változhat. A kimondott válás, a tényleges elköltözés hatalmas veszteségélmény a gyermekeknek, amely rendszerint krízisszerűen zajlik – különböző életkorokban eltérően jelentkezhetnek a válás lelki, fizikai hatásai. Azonban valamilyen mértékű regresszió, visszaesés egy korábbi fejlődési szintre majdnem minden esetben tapasztalható. Sajnos ilyenkor rettentő sok gyermeki szükséglet sérülhet. A biztonság mellett például a bizalom is, hiszen általánosan elmondható, hogy a gyermekek sokkal több információ birtokában vannak, mint ahogyan azt a szülők gondolják.
Mitől függ a gyermek által tapasztalt válási krízisének mértéke?
- a szülők konfliktuskezelési stílusától
- a változások mértékétől
- van-e a gyermek számára érthető és elfogadható magyarázat
- találkozhat-e rendszeresen az elköltözött szülővel
- “engedélyt kapott-e” mindkét szülő elfogadására, szeretésére
- a gyerek életkorától, személyiségétől, érzelmi érettségétől
- a stresszhatás mértékétől
- a gyermekelhelyezés mikéntjéről (láthatási harcok, bevonódás)
- a megküzdési stratégiák színvonalától
(forrás: Hajduska, M. (2012). Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó.)
A családi krízis lefolyásainak szakaszai
Szakemberként jó, ha ismerjük, hogy a krízis mely szakaszokon keresztül megy végbe, annak érdekében, hogy éppen a megfelelő módon tudjuk támogatni a krízisben lévő gyermeket. Hirschowitz (1973) szerint a kríziseknek 4+1 szakaszát különböztethetjük meg:
- Kiváltó hatás (néhány óra): Ebben a szakaszban az egyén általában fizikai, érzelmi vagy pszichológiai tünetekben megnyilvánuló feszültséget, szorongást érez. Az egyén még itt nem tudja teljesen feldolgozni vagy értelmezni a helyzetet. Viszont intenzív érzelmi reakciók, például düh, sírás vagy pánik már itt is jelentkezhetnek.
- Sokk – megrettenés és nyugtalanság időszaka (néhány nap): Ebben a szakaszban a krízis vagy a stressz szintje elér egy kritikus pontot. A személy gyakran érzi magát elveszettnek vagy tehetetlennek a probléma előtt. Ez az időszak lehet a legnehezebb a krízis során.
- Reaktív fázis – alkalmazkodás és kiútkeresés (néhány hét): Ebben a szakaszban az egyén elkezdi felismerni, hogy valamit tennie kell a helyzet megoldása érdekében. Kezdi összeszedni magát és próbálja megállapítani, milyen lépéseket tehet. Ez lehet a külső segítség keresése vagy az öngyógyítás különböző eszközeivel való kísérletezés is.
- Az egyensúly helyreállításának időszaka (néhány hónap): Ebben a szakaszban az egyén konkrét lépéseket tesz a probléma megoldása érdekében. Ez lehet terápia, támogató csoportok, vagy más segítségnyújtó eszközök igénybevétele. Kezdi érezni, hogy van kontrollja a helyzet felett, és lassan elkezdi kezelni a problémát is.
- Újra orientálódás: Ebben a szakaszban az egyén visszatér a normális élethez, de már valamennyire megváltozott módon. Növekedésen és fejlődésen mehet keresztül a krízis tapasztalatából. Az új egyensúly 3 szinten különböztethető meg:
- konkrét, mindennapi viselkedési rutinokban végrehajtott változások, ami a mindennapi szabályok megváltoztatását is jelenti;
- a szabályok és döntések meghozatalának módja is megváltozik;
- alapvető értékek, célok átalakulása.
Fontos megjegyezni, hogy minden ember és helyzet egyedi, és nem mindenki megy keresztül minden szakaszon ugyanolyan módon vagy ugyanabban a sorrendben egy krízis során. Az egyének reakciói változhatnak a krízis jellegétől, az erősségétől és a saját egyéni képességeiktől függően.
Segíteni egy gyermeknek a veszteség feldolgozásának zegzugos labirintusában egy szakember számára sem egyszerű feladat. Ha azt tapasztalod egy környezetedben lévő gyermekkel kapcsolatban, hogy “túlnő rajtad a feladat”, jó lenne megosztani valakivel a történteket, közösen gondolkodni a lehetséges megoldáshoz vezető utakon, akkor bátran fordulj a Kék Vonalhoz, hogy közösen gondolkodjunk a kialakult helyzetről, ugyanis nem kell egyedül küzdened ezzel a helyzettel!
Forrás:
Goldenberg, H., & Goldenberg, I. (2008). Áttekintés a családról. Első kötet.
Hajduska, M. (2012). Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó.
Simkó Cs. (2009): Hogyan segítsünk gyermekünknek elfogadni az elfogadhatatlant? Tájékoztató pedagógusoknak és szülőknek a gyászoló gyermek segítéséhez. Kharón Thanatológiai Szemle, 8(4).
Singer M. (2015): Ki vigasztalja meg a gyerekeket? – Válás és gyász a családban. Budapest: HVG Könyvek Kiadó.
KSH: https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/hu/nep0015.html
A kamaszkor, mint krízis: https://kek-vonal.hu/kamaszkor-mint-krizis/
