A családi krízisek kihívásai és lehetőségei

Mit nevezünk családi krízisnek?

A családi krízis fogalma igen tágan értelmezhető, de ha röviden és egyszerűen szeretnénk megfogalmazni, akkor azt lehet mondani, hogy amikor az addig megszokott rend külső vagy belső hatásra felborul, és ezzel kényszerű változást idéz elő a család életében, krízisről beszélhetünk. A család, a család tagjai együttesen valami számukra fontos és elkerülhetetlen helyzettel találkoznak, amit az eddigi eszközeikkel nem tudnak jól megoldani.

Melyek a leggyakoribb krízisek a gyermekes családok életében?

A család is állandó változásra kényszerül, attól függően, milyen életkorú gyermeket nevel. A különböző életszakaszok más-más kihívásokat tartogathatnak a család számára. Az életszakasz változások egyfajta normatív krízisként is megjelenhetnek. Az alábbiakban ezekből párat emelünk ki, és megpróbáljuk a családi élet főbb mérföldköveit boncolgatni – krízis hangsúlyosan.

Csecsemőkor – fókuszban a bizalom

A gyermek születésével a párnak sok változáson kell keresztül mennie, alapjaiban módosul a család fogalma, megváltozik életük, a “mi” identitás bővítésére kerül sor. Az új szerep, a szülői lét megkívánja a felelősségvállalást, a gondoskodást és a saját szükségletek bizonyos mértékű háttérbe szorítását is. A fókusz és a figyelem nagyrészt az újszülöttre hárul, ami párosulhat sokféle nehéz érzéssel is.

Az első életév a bizalom megszerzéséről és beépítéséről szól. Ez természetesen nagyban függ az anya/elsődleges gondozó személyiségén, érettségén, önbizalmán. A bizalom jelei csecsemőkorban főként a táplálkozás és az alvás egyensúlyában mutatkozik meg. Amennyiben a kisbaba azt tapasztalja, hogy érted az ő szükségleteit, megbízható rendszerességgel számíthat a szeretetedre, a biztonságos jelenlétedre, akkor a csecsemő szépen lassan megtanul bízni a külvilágban, másokban, és végül saját magában is. Ezek az első tapasztalatok később is nagyban befolyásolják majd, hogy milyen hozzáállással lép be új helyzetekbe, kapcsolódik új közösségekben.

Az óvodáskor krízisei

A közösségbe kerülés sok esetben nem csak a kisgyermekek számára nehéz feladat. A reggeli elválás, búcsú sok esetben jelenthet kihívást a szülők számára is. Ezen felül könnyen előfordulhat, hogy az eddig megszokott otthoni hétköznapok, szabályok, rítusok megkérdőjeleződnek. Az óvoda intézménye az aktuális társadalmi normákat igyekszik közvetíteni – persze sok múlik az óvodapedagógusok értékrendjén is. Szerencsés esetben mindezek összecsengenek az otthoni tapasztalatokkal, de ha nem, akkor konfliktusforrássá válhat a túl nagy különbözőség.

Ebben az életszakaszban a szülők sok új kihívást jelentő helyzetekkel találkoznak. Megjelenik az én-tudat stabilizálódása, az akarat érvényesítése. Gyakrabban tapasztalhatunk dacreakciókat, amikor a határok feszegetése történik. A kezdeményezés, a versengés, a hatalom és a felelősség megismerése jellemzi az óvodáskort. Ebben az időszakban továbbá megjelenik a nemi szerepekkel való azonosulás, a másik nem, az ellenkező nemű szülő iránti érdeklődés kibontakozik.

Ha ebben az életkorban kellően rugalmasak a keretek, ha gyerek megélheti a saját akaratának érvényre juttatását, a kompetenciáit, és azt hogy egyre több dolgot tud egyedül megcsinálni, akkor később lesz hova visszanyúlnia önbizalomért, akaraterőért. Az is nagyon fontos, hogy teste felfedezésben engedjünk a gyereknek szabadságot. Az óvodáskori beszélgetésekkel alapozhatjuk meg, hogy később se legyen tabu téma nemiség, a szexualitás. Ugyanakkor a tiltásokkal, megszégyenítésekkel sok későbbi szexuális gátlás és a saját testtel kapcsolatos rossz érzések magjait vethetjük el.

Az iskolába kerülés krízise

Hat-hét éves korban újabb nagy változások történnek. Ebben az időszakban a gyermek intellektuális teljesítménye, iskolai sikerei vagy éppen kudarcai kerülnek a központba. Amíg a gyermek számára kihívást jelent a szülői- és iskolai elvárásoknak való megfelelés, a szülők ilyenkor a különböző szerepeik (szakmai – házastársi/élettársi – szülői) egyensúlyba helyezésére törekednek. Fontossá válnak a társas kapcsolatok, a kortárscsoportok és az iskolai légkör szépen beágyaz az összehasonlítások terepének.

Ebben az életszakaszban kialakul a gyermek viszonya a teljesítménnyel, ami a mai teljesítményközpontú, sikerorientált világban az egész család számára felkavaró lehet. Természetesen itt is elsősorban a szülői minta és értékrend a meghatározó. A gyermek érzi, hogy te hogyan viszonyulsz a munkádhoz és a teljesítményhez, így ha mindennap fáradtan és leterhelten haza esel este, és alig várod, hogy hétvége legyen, akkor sokkal nehezebben fog a gyermeked is pozitívan viszonyulni a teljesítéshez. Fontos, hogy a gyermek a közös tanulások során azt érezze, hogy lelkesen és motiváltan fordulsz felé, nem pedig muszájból, kötelességből, türelmetlen várakozással a mihamarabbi befejezésre.

Az egész családnak kihívás lehet a gyerek tanulmányi előmenetelének elhanyagolása és görcsös teljesítmény elvárások között, a rengeteg különóra, felkészítő, sport és művészeti foglalkozás között arany középutat találni. A legfontosabb ebben, hogy merj bízni a gyerekedben és figyelj rá. Az ő képességeiből, érdeklődéséből és teherbírásából érdemes kiindulni, és soha nem másokhoz hasonlítgatva támasztani elvárásokat.

Serdülőkor – a leválás harca

A gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet izgalmas és viharos életszakaszát, serdülőkort kb. 12 és 20 év között figyelhetjük meg, de gyakran a prepubertáskorban találkozhatunk már jellegzetes “kamaszkori viselkedés jegyekkel”. A változás három síkon folyik, ugyanis mind biológiailag, pszichológiailag és szociológiailag nagy változásoknak lehetünk szemtanúi.

A serdülőkor sok esetben a család egyik tagjának sem egyszerű. Ilyenkor ugyanis a fiatalok szembenéznek saját identitáskríziseikkel (kik is ők, milyen az ő személyiségük, hogyan vélekednek a világról, róluk mit gondolnak mások, stb.), míg a szülők szép lassan tudatosítják önmagukban, hogy a gyermekük mostantól nem minden esetben hozzájuk fordul elsőként, és nélkülük is boldogul, egyedül keresi a szerepét az önálló élet rejtelmeiben. 

Ezen időszakban természetes, hogy a tinik a szülők helyett sokkal nagyobb arányban fordulnak a kortársaik felé. Átlagosan kétszer annyi időt töltenek barátaikkal, mint a családdal, ami a szülők számára kezdetben – érthető módon – nagyon nehéz lehet. Ráadásul ezt az időszakot a viharosabb konfliktusok is jellemzik. Általában elmondhatjuk, hogy a látszólag kis dolgok miatti összetűzések hátterében az önálló döntésért és a felelősségvállalásért vívott harc húzódik meg az esetek túlnyomó többségében.

A saját út megtalálása, és az ezzel kapcsolatos konfrontációk nem megspórolhatóak! Bár nem mindig könnyű érdemes örülni ezeknek a harcoknak. A leválás, a felelős felnőtt szerepekre való készülés közös cél. Vannak olyan serdülők is, ahol úgy tűnik, ezeket “megúszta olcsón” a család: a kamasz gyerek nem lázad, továbbra is jó fiú, jó lány, szót fogad, teljesít, és megy a szülők által kijelölt úton. Bár vannak esetek, ahol ennek nem lesz később sem negatív hatása, mert az identitásalkulás valóban lezajlott, a maga csendes módján, de az is lehet, hogy csak későbbre tolódott.

A serdülők számára kedvező szülői hozzáállás az elfogadó, bizalmas és megértő légkör, az egyértelmű viselkedési szabályok, a döntések magyarázata és releváns az is, hogy valódi párbeszéd alakulhasson ki a vitás kérdésekről. Sok esetben megfigyelhetjük azt, hogy ha a szülő a serdülőkori sajátosságokra még nagyobb szigorral reagál, akkor a kamasz erre válaszul még inkább a társai felé fordul. Ehelyett célszerű bevonni őket a családi döntésekbe, és fontos bátorítani őket gondolataik, érzéseik kifejezésére, amit elfogadóan, figyelmesen, valódi empátiával érdemes végighallgatni.

A válás krízise

A KSH statisztikája szerint 2022-ben közel 64 ezer házasságkötés született, és majdnem 18 ezer válás lett rögzítve. Ezek az adatok jól mutatják azt, hogy nagyon magas a válások aránya, így rettentő sok család lehet érintett a témában.

Habár a gyerekek veszteségei egy válás során gyakran háttérbe vannak szorítva, nagyon is nagy jelentőséggel bírnak. Hiszen nemcsak az egyik szülőt látják ritkábban, de fontosságuk, napirendjük, anyagi stabilitásuk, szabadidős programjuk is előnytelenül változhat. A kimondott válás, a tényleges elköltözés hatalmas veszteségélmény a gyermekeknek, amely rendszerint krízisszerűen zajlik – különböző életkorokban eltérően jelentkezhetnek a válás lelki, fizikai hatásai. Azonban valamilyen mértékű regresszió, visszaesés egy korábbi fejlődési szintre majdnem minden esetben tapasztalható. Sajnos ilyenkor rettentő sok gyermeki szükséglet sérülhet. A biztonság mellett a bizalom is, hiszen általánosan elmondható, hogy a gyermekek sokkal több információ birtokában vannak, mint ahogyan azt a szülők gondolják.

Mitől függ a gyermek által tapasztalt válási krízisének mértéke?

• a szülők konfliktuskezelési stílusától
• a változások mértékétől
• van-e a gyermek számára érthető és elfogadható magyarázat
• találkozhat-e rendszeresen az elköltözött szülővel
• “engedélyt kapott-e” mindkét szülő elfogadására, szeretésére
• a gyerek életkorától, személyiségétől, érzelmi érettségétől
• a stresszhatás mértékétől
• a gyermekelhelyezés mikéntjéről (láthatási harcok, bevonódás)
• a megküzdési stratégiák színvonalától

(forrás: Hajduska, M. (2012). Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó.)

Hogyan tudod segíteni gyermekedet ezekben az időkben?

Ha elvált szülő vagy, akkor érdemes megfelelő időben, őszintén válaszolnod a gyermeked kérdéseire, elmondanod a válás tényleges okait, és tájékoztatnod a döntés következményeiről – arról, hogy ez mit is jelent majd a gyakorlatban. A legjobb, ha ezt közösen tudjátok megtenni a szülőtársaddal. A későbbiekben pedig nagyon fontos óvakodni attól, hogy esetlegesen a kettőtök közötti “csatatérre” kerüljön a gyermek – kerülni kell az üzengetéseket, faggatódzásokat, kommunikációs csapdákat, hiszen ezek hatalmas kárt tudnak tenni.

Súlyos betegség a családban 

Egy komoly betegség nemcsak az érintett egyént, de az egész családot nagyon megrázza. A közvetlen környezet az érzelmi és fizikai segítésen túl szembe kell, hogy nézzen az erőfeszítések átcsoportosításával, a dolgok relevancia sorrendjének esetleges változásaival. A betegség megváltoztatja a családi szerepeket, átalakulnak  a szükségletek, feladatok, a család kikerül az addig megszokott működésmódjából. A beteg számos kihívással és félelem érzettel néz szembe a nap legtöbb percében, azonban a többiek munkába/iskolába járnak, és szociális kapcsolataik révén más impulzusok is érik őket, amelyek persze banálisak az élet-halál, az egészség kérdéséhez képest, de nem lehet őket tartósan háttérbe szorítani. Számos ki nem mondott érzés, gondolat okozhat kommunikációs problémákat a betegséggel küzdő család életében.

Gyász – szeretett személy elvesztésének krízise

Kisiskoláskortól kezdve el kezd tudatosulni mindenkiben, hogy az emberi élet véges, és a halál gondolata is egyre többször jelenik meg különböző kontextusban. Sajnos akármennyire is szeretnénk, nem óvhatjuk meg a gyermekeket a veszteségektől. Sokakban megfordulhat az a gondolat, hogy jobb lenne nem elmondani, azonban a titkolózás sokkal többet árt, mint használ. Ugyanis a gyerekek érzik a megváltozott környezetet, találkoznak ők is a fájdalommal és a szomorúsággal, hiába próbáljuk eljátszani,  hogy minden rendben.

A gyermek számára a halál kezdetben egy felfoghatatlan dolog. Hiszen ők hajlamosak úgy gondolkodni, hogy aki elmegy, az visszajön, aki elalszik, az felkel. Így lehet, hogy olyan dolgokat is el kell magyaráznod neki, amire elsőre nem is gondolsz. Önmagában lehet ez egy nagy kihívás számodra, főleg ha te is a gyász fázisában vagy, és neked is nehéz érzésekkel kell megbirkóznod nap mint nap. Segítségedre lehetnek például a mesék, amelyek segítségével könnyebben megérthetik és elfogadhatják az élet-halál körforgását. Az itt megjelenő cselekmények, karakterek jó kiindulópontot is jelenthetnek egy-egy beszélgetéshez is – például mit tettek ekkor a szereplők, hogyan érezték magukat, vagy éppen mi segített nekik a fájdalmukban. Ha a szavak nehezek, segítségül hívhatod a játékokat, plüssöket, bábukat is, melyek segíthetnek picit kívülre helyezni az érzelmi feszültséget.

Sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon jót tesz-e a gyermeknek, ha kiviszik őt a temetésre? A szakemberek szerint a legtöbb esetben igen, főleg ha hirtelen történt a haláleset, és a gyermeknek nem volt ideje, tere elbúcsúzni a szerettétől. Azonban a legfontosabb, hogy erről ő döntsön, hiszen ő érzi, hogy mire van szüksége, mire áll készen. Ebben a döntésben viszont fontos őt támogatni, főleg például úgy, hogy elmondod neki azt, hogy pontosan mi fog történni a temetésen. Egy temetés természetesen sem egy felnőtt, sem egy gyermek számára sem könnyű, viszont az összetartozás élménye, a fájdalomban való osztozás is megtapasztalható. Nehézséget jelenthet viszont a tömeg, a kiszámíthatatlan érzelmi reakciók avagy a gyermek nem megfelelő felkészítése. Ha nem szeretne menni, akkor semmiképp se erőltessük, viszont legyen meg neki is az a lehetőség, hogy elbúcsúzhasson szerettétől, így valamilyen közös megemlékezés ebben az esetben is ajánlható – például gyertyagyújtás otthon vagy a sírhely közös meglátogatása.

Honnan lehet felismerni, hogy krízisbe kerültünk, mi miatt alakulhat ki?

A családi életciklusok változásai számos kihívást mutatnak, hiszen újonnan megjelenő külső elvárásokhoz kell alkalmazkodni, illetve belső szükségletek is kielégítésre várnak. A változások általában együtt járnak az új dolgok megjelenésével, melyek már önmagukban is szorongatóan hathatnak az egyének életére. Abban természtesen, hogy ki hogyan viseli ezeket az időszakokat  jelentős különbségek is mutatkozhatnak – ez pedig akár újabb konfliktusok elé állíthatja a családot.

Amikor egy család krízisbe kerül, akkor a tagok az érzelmi hullámvasút megpróbáltatásaival szembesülnek. Ilyenkor észrevehetővé válnak a kudarcok, eltűnhet a biztonságérzet,  megjelenhet a bűnbak keresése, súlyos konfliktusok alakulhatnak ki, melynek eredménye lehet, hogy akár a gyermek, akár a szülő energia vesztett, szorongó, akár depresszió jeleit mutató állapotba kerülhet. Sokszor sajnos a család csak akkor veszi észre, hogy nem jó megküzdési eszközt használ, amikor a család egyik tagja – leggyakrabban a gyermek – erős tüneteket kezd el mutatni, legyen ez érzelmi vagy fizikai tünet. Testi tünetek szempontjából például gyakori a hányinger, fejfájás, pánikroham vagy akár az önsértés is.

Mik lehetnek a következmények?

Egy krízishelyzet egészen biztosan változásra kényszerít. Az egyik lehetőség lehet az, hogy a család ugrásszerűen fejlődik, differenciálódik – még ha ez a küzdelem útján keresztül is vezet. Azonban kevésbé szerencsés esetben, amennyiben nem áll helyre valódi egyensúly a következő negatív következmények is előfordulhatnak:

• alkalmazkodási zavar
• szorongásos, depresszív tünetek
• pszichoszomatikus zavar
• dependenciák (alkohol, drog, gyógyszer, stb.)
• poszttraumás stressz tünetegyüttes

Mit lehet tenni?

Az első, és talán a legfontosabb lépés, hogy megszülessen egy elhatározás, miszerint a család egységesen valóban szeretne megoldást találni a kialakult helyzetre, és ezért mindenki hajlandó is tenni a saját módján. A megértés és együttműködés elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy a család át tudja hidalni a krízis időszakát. A jó hír az, hogy az esetek túlnyomó többségében a gödörből ki lehet jutni, ehhez azonban szükséges a belső és külső erőforrások mozgósítása, hit és remény, türelem és megértés, illetve új készségek próbálgatása.

Vannak helyzetek azonban, amikor fontos felismerni, hogy a családnak külső segítségre van szüksége ahhoz, hogy jól funkcionáljon. Ilyenkor érdemes pár- vagy családterapeuta felkeresése a problémától függően. Ehhez azonban elengedhetetlen az, hogy a résztvevők motiváltan legyenek jelen a folyamat során.

Ha úgy érzed, hogy a családotok érintett lehet, bátran fordulj a Kék Vonalhoz is, hogy közösen gondolkodjunk a lehetséges utakon.

Szakirodalom, forrás:
Goldenberg, H., & Goldenberg, I. (2008). Áttekintés a családról. Első kötet.
Hajduska, M. (2012). Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó.
Komlósi P. (2009). A családi élet − változások folyamata. In: Gutman B. (szerk). Családi boldogság, családi pokol? Az együttélés művészete. Jaffa Kiadó, Budapest, 71−96.
Simkó Cs. (2009): Hogyan segítsünk gyermekünknek elfogadni az elfogadhatatlant?   Tájékoztató pedagógusoknak és szülőknek a gyászoló gyermek segítéséhez. Kharón Thanatológiai Szemle, 8(4).
Singer M. (2015): Ki vigasztalja meg a gyerekeket? – Válás és gyász a családban. Budapest: HVG Könyvek Kiadó.
KSH: https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/hu/nep0015.html
A kamaszkor, mint krízis: https://kek-vonal.hu/kamaszkor-mint-krizis/