Barion Pixel

Gyakori témák

Amikor az otthon nem biztonságos – a fizikai bántalmazásról

2023. augusztus 25.
Amikor az otthon nem biztonságos – a fizikai bántalmazásról

A gyermekbántalmazás olyan, gyermekek ellen elkövetett viselkedésforma, amely tényleges vagy potenciális fizikai, illetve lelki károsodást okoz a gyereknek, sérti emberi méltóságát, akadályozza a fejlődést. Erőfölényen alapuló kapcsolatban zajlik, az elkövető olyan személy, akinek az lenne a feladata, hogy biztonságot és bizalmat adjon, felelősséget vállaljon a gyerekért. A bántalmazás lehet fizikai, szexuális, érzelmi bántalmazás, de ide tartozik az elhanyagolás is.  

Mi számít fizikai bántalmazásnak?

A következőkben a fizikai bántalmazásról és annak hatásairól lesz szó, bár fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a bántalmazás különböző típusai rendszerint nem egyedül járnak. Ahol megszokott a testi fenyítés, ott jó eséllyel jelen van az érzelmi bántalmazás is, az elhanyagolás pedig mindegyik bántalmazási formának megágyazhat, hisz, az elhanyagolt gyerekből könnyebben lehet áldozat. A fizikai bántalmazás a gyermek ellen aktívan elkövetett, testi-lelki autonómiáját és integritását romboló cselekedet. Fizikai bántalmazás esetében az elkövető fenyegeti vagy megsérti a gyermek testi épségét, például megüti, meglöki, megrázza, rángatja. A WHO 2013-ban kiadott jelentésében Európára vonatkozóan a fizikai bántalmazásban a gyerekek 23%-nak volt része. Ezt az érzelmi elhanyagolás (18,4%) és fizikai elhanyagolás (16,3%) követte szintén magas előfordulási gyakorisággal. A szexuális bántalmazás Európa-szerte a gyermekek 9,6%-át érintette.

Gyermekvédelmi törvényünk (a 2005. január 1-jétől hatályos módosított tartalma) rögzíti a testi fenyítés teljes tilalmát, miszerint „a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.”  A törvény fontos mérföldkő, de a fizikai bántalmazás problémáját nem oldja meg, hiszen sok esetben még a súlyos fizikai bántalmazás is a “családban marad”, vagyis nem derül rá fény csak évekkel, évtizedekkel később.

Ahhoz, hogy mélyreható változás induljon el a témában, társadalmi párbeszédre, megfelelő edukációra (szülőnek és gyereknek egyaránt), a mentálhigiénés ellátás fejlesztésére és szemléletváltoztatásra lenne szükség. Nagyobb eséllyel derül fény a bántalmazásra, ha a gyerek segítséget kér, esetleg egy kórházi, orvosi ellátás során derül ki, vagy egy jó szemű pedagógus, iskolapszichológus szúrja ki, hogy baj van. Fontos lenne, hogy a testi fenyítés minden formája, a szorítást és rángatást beleértve társadalmi szinten is elutasításra találjon, de ettől még messze vagyunk.

Elfogadhatatlan, hogy sok családban a testi fenyítést még mindig elfogadható gyereknevelési eszköznek és nem bántalmazásnak tekintik.

A UNICEF Magyarország végeztetett kutatást 2021-ben, amelynek keretében a magyarok gyermekbántalmazással kapcsolatos attitűdjét vizsgálta. Az 1003 fő megkérdezésével végzett országos kutatás szerint a többség (83%) nem tartja elfogadhatónak, hogy a szülő fizikai fenyítéssel „nevelje” gyermekét. Tizennégy százalék ugyanakkor nem lát ebben kivetnivalót. A megkérdezettek 38%-a szerint egy-egy pofontól nem lesz baja a gyereknek. Ugyanennyien értenek egyet azzal a kijelentéssel, hogy a gyerekeknek elsősorban kötelességei vannak, nem jogai.

Szintén a UNICEF Magyar Bizottsága által végzett nem reprezentatív kutatást 1191, 10-19 éves általános- és középiskolai diák körében a gyermekjogokról. Az eredményekből az derült ki, hogy:

  • Három gyerekből csak egy tudja, hogy vannak különleges, a felnőttekétől eltérő jogai, ugyanakkor a gyerekek 88 százaléka szerint fontos lenne, hogy ők is megismerhessék jogaikat.
  • A megkérdezettek fele úgy gondolja, hogy a felnőttek nem engedik, hogy beleszóljanak az őket érintő kérdésekbe, és minden ötödik gyerek szerint a felnőttek nem tisztelik a gyerekeket.
  • A válaszadók 44 százaléka, tehát közel minden második gyerek gondolja úgy, hogy egy pofon, vagy ha megütik, nem számít erőszaknak.
  • Három gyerekből kettő nem kér segítséget, ha megsértették jogait, és a gyerekek fele nem is tud ilyenről a környezetében.

Mit tehetsz, ha téged vagy egy barátodat bántják otthon?

Ahogy fentebb írtuk, nem csak a durva verés tekinthető fizikai bántalmazásnak. Ha megszorítják a karodat, a falhoz nyomnak, meghúzzák a hajadat, vagy meglöknek – ezek mind bőven beletartoznak ebbe a kategóriába. Ha ilyen és ehhez hasonló dolgok történnek otthon, az nincs rendben. Minden gyermeknek joga van a biztonsághoz, az emberséges körülményekhez és a gondoskodáshoz, így neked is. Senkinek sincs joga megütni egy gyereket, a felnőttek felelőssége, hogy szabályozzák az indulataikat, de ne a gyerekek rovására. Ha otthon azt mondják, hogy erről nem szabad beszélni másnak, vagy nem mehetsz iskolába míg a külsérelmi nyomok el nem múlnak, az azt jelenti, hogy veszélyeztet téged az otthoni környezet. Fontos, hogy ne maradj egyedül ezzel a problémával, kérj segítséget! Megkereshetsz egy olyan felnőttet, akiben megbízol. Ez lehet egy tanár, iskolapszichológus, iskolai szociális munkás, vagy egy megbízható rokon, de a Kék Vonalat is felhívhatod. A felnőttek valószínűleg értesítik a területileg illetékes Családsegítő Központot, vagy ennek megfelelő intézményt, és az ottani szakemberek megpróbálnak segíteni abban, hogy a helyzet megváltozzon hosszútávon. Ha arról szerzel tudomást, hogy egy barátodat bántják, hallgasd meg, támogasd őt abban, hogy segítséget kérjen és hívd fel a figyelmét arra, hogy egyáltalán nincs rendben a bántalmazás. Bár lehetsz te a barátod bizalmasa és támogathatod a gyógyulásban, nem a te feladatod, hogy magadra vedd a probléma terhét!

Forrás:
Ujhelyiné Nagy, A., & Kuritárné Szabó, I. (2020). Az ártalmas gyermekkori élmények hatása a felnőttkori egészségi állapotra – szakirodalmi összefoglaló. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 21(1), 1-36. DOI: 10.1556/0406.21.2020.008

Ha érintett vagy a fenti témában, vagy aggódsz valakiért és nem tudod kihez fordulhatnál, írj nekünk vagy hívj minket a 116 111-es díjmentesen hívható telefonszámon!
Szülőnek lenni kihívás. Ha aggódsz gyermeked miatt, és nincs kivel megoszd a vele kapcsolatos aggodalmaidat, hívd a Kék Vonalat a a 116 000-s díjmentesen hívható anonim számon, keressünk együtt megoldást.
Szakemberként, segítőként sem kell egyedül maradnod a megterhelő érzésekkel! Lényeges, hogy te is tudj arról beszélni, ha megvisel egy fiatal helyzete. Ha szükséged lenne valakire, akivel közösen tudsz gondolkozni egy fiatal érdekében, fordulj te is bátran a Kék Vonalhoz! Hívj minket a 116 000-s díjmentesen hívható anonim számon.
Gyakori témák

Tudj meg többet!

Fiataloknak

Szökés, eltűnés

Amikor világgá mennél – gondolatok az eltűnt gyerekekről
Bővebben
Amikor világgá mennél – gondolatok az eltűnt gyerekekről

Ha valamiből nagyon elegünk van, igen jól kifejezi az érzéseinket a mondat: legszívesebben világgá mennék. Vannak gyerekek, akik nem állnak meg itt, hanem tényleg útra kelnek a semmibe, életveszélyes helyzeteknek téve ki magukat, pedig mindig van más megoldás!

Szülőknek

Önsértés

Az önsértésről – mit tehetünk szülőként?
Bővebben
Az önsértésről – mit tehetünk szülőként?

Ijesztő lehet szülőként azzal szembesülni, hogy kamasz gyerekünk időnként borotvából kiszerelt pengével, körzővel, üvegdarabbal bántja magát, esetleg égő cigarettát nyom el a csuklóján. Érthetetlen, hogy mi történik, látszólag nincs baja azon kívül, hogy csendesebb lett…