A függőségekről – mit tehetünk gyerekekkel foglalkozó szakemberként?

Mikor is beszélhetünk függőségről?

Függőségről akkor beszélünk, ha valaki képtelen önerőből abbahagyni valamilyen anyag fogyasztását, szer használatát vagy valamilyen viselkedési formát. Többféle függőséget különböztetünk meg: beszélhetünk lelki (mentális) és fizikai függőségről; függőség tárgya szerint beszélhetünk kémiai és viselkedési függőségről, addikcióról. Előbbinél az érintett lehet különböző „befolyásoló szerek” rabja, például alkohol, kábítószer, gyógyszerek, cigaretta, utóbbinál pedig valamilyen viselkedésé, mint például a szerencsejáték, (online) játék, telefon, számítógép vagy (közösségi) média használata, vásárlás, szex, pornónézés, amelynek nem tud egészséges határt szabni. A fentieken túl szinte végtelen a variációs lehetőség arra, hogy milyen kötődés, ragaszkodás válik betegséggé: létezik például társ- vagy munkafüggőség is.   

Többek között az alábbi jelek utalhatnak arra, hogy valaki függő:

• ha már nem képes kontrollálni és határt szabni annak, hogy mikor és mennyi alkoholt iszik / szert fogyaszt / játszik stb.
• annak ellenére, hogy már nagyon rosszul érzi magát, mégsem tudja abbahagyni az adott szer használatát vagy a cselekvést
• erős késztetés vagy szünet nélküli sóvárgás a szer, az alkohol vagy a cselekvés iránt
• elzárkózás vagy titkolózás a család és a barátok előtt
• érdeklődés elvesztése a korábban fontos tevékenységek iránt
• iskolával vagy munkával kapcsolatos problémák, például romló jegyek vagy hiányzások
• változások a baráti/szociális kapcsolatokban
• sikertelen kísérletek a függőség tárgyát képező cselekvés abbahagyására
• alkohol / kábítószer nélkül képtelenség a szórakozásra / az örömre
• szorongás, harag vagy depresszió
• agresszív viselkedés
• hangulatingadozások
• megváltozott alvási szokások
• elvonási tünetek a szerhasználat vagy viselkedés abbahagyásakor
• ha a függőséggel küzdőnek mindig egyre több drogra / alkoholra / szerre van szüksége ahhoz, hogy ugyanolyan hatást érjen el vele
• étkezési szokások megváltozása, beleértve a fogyást és a súlygyarapodást is
• kábítószer vagy alkohol használata a problémák elfelejtésére vagy kikapcsolódásként
• ha valaki sok időt tölt azzal, hogy kitalálja, hogyan szerezzen kábítószert
• extrém viselkedés (például lopás vagy értékek eladása), annak érdekében, hogy hozzáférhessen a függősége tárgyához.

Ha valaki függőségtől szenved, az jelenthet súlyos mentális, fizikai és szociális veszélyeket is nemcsak saját magára, hanem a környezetére nézve is. Ezért fontos, hogy a függőséggel küzdő minél hamarabb segítséghez jusson.

Fontos felismerni, hogy attól mert egy bizonyos életszakaszban nagy jelentőséget kap például egy viselkedés (akár számítógépes játék, akár közösségimédia-használat), vagy egészséges keretek, kontrollált körülmények között merül fel a kísérletezés a szerhasználattal vagy alkoholfogyasztással, az még nem ad okot a függőséggel kapcsolatos aggodalomra. Természetesen mindenképpen szükséges a témáról való nyílt kommunikáció, ítélkezésmentes beszélgetés és a veszélyek ismertetése, de a másik megbélyegzése vagy riogatása önmagában semmit nem old meg. Sőt.

Ilyen módon minden gyerekekkel foglalkozó szakember nagyon sokat tud tenni azért, hogy tudatosabbak legyenek, és tisztában legyenek a veszélyekkel és a lehetőségeikkel. A legfontosabb üzenet, hogy nincs egyedül, aki magát érintettnek érzi. Számíthat a felnőtt elérhetőségére és empátiájára.

A csoportos alkalmaknak fontos célja, hogy bátorítást jelentsenek a segítségkérésre, de a szenvedélybetegségek témáját annyi tabu és szégyen övezi, hogy mindenféleképpen nehéz ezzel kapcsolatban egy tizenévesnek vagy akár egy fiatal felnőttnek segítséget kérni. Felelős felnőttként neked kell proaktívnak lenned! Ha úgy látod, hogy egy fiatal zavartan viselkedik, nem őszinte, kimarad az iskolából, egyre több összetűzésbe keveredik a tanárokkal vagy más diákokkal, ha romlanak a tanulmányi eredményei, és ha rendszeresen kerül kontrollvesztett állapotba, akkor joggal merülhet fel benned, hogy a (legális vagy illegális) szerhasználat károssá vált az esetében, esetleg függőség alakult ki.

Hogyan segíthetsz, ha aggódsz egy gyermekért, aki függőségtől szenved?

Tudnod kell, hogy a függőség betegség, így a gyógyuláshoz kompetens szakember bevonására van szükség. Fontos szereped lehet abban, hogy egy érintett fiatal elinduljon a gyógyulás útján, vagy eljusson a felismerésig, illetve hogy sikeres legyen a leszokás, de mindenképpen szükséges más segítő szakember bevonása is. Annak érdekében, hogy a gyógyulást leginkább elősegítő módon tudj kapcsolódni a fiatalhoz, összegyűjtöttünk néhány fontos tudnivalót:

A leszokás és a gyógyulás nem egyszerű. Az első lépés ezen az úton a probléma azonosítása, a függőség kimondása. Sokan úgy vélik, hogy egyedül is képesek megbirkózni a problémával, de valójában sokkal nehezebb leszokni, mint azt gondolnák. Ezért is fontos segítő szakemberhez fordulni, terápiás csoporton részt venni. Drogproblémákkal küzdőknek az ország különböző pontjain működnek drogambulanciák, illetve drogterápiás bentlakásos otthonok, valamint segítséget nyújtó szervezetek. Érdemes rákeresned, hogy milyen közelben lévő segítő szervezetet tudsz ajánlani a fiatalnak, vagy kiket lehet bevonni. 

Lényeges tisztában lenni azzal is, hogy a szenvedélybetegség, függőség mögött nagyon gyakran áll valamilyen szorongás, feldolgozatlan rossz emlék, trauma vagy más lelki nehézség, illetve hogy a szenvedélybetegség ugyanolyan betegség, mint a fizikai. Fontos, ha egy fiatal úgy tud beszélni a problémáiról, hogy nem kell szégyellnie magát.

Ha úgy érzed, egy függőségtől szenvedő fiatal nyitott a veled való beszélgetésre, és tudsz vele kapcsolódni, sokat számít, ha az alábbiakkal tisztában vagy:

• Fontos tudnia az érintett fiatalnak, hogy a függőség nem jelenti azt, hogy gyenge vagy rossz ember. Ha visszaesne, akkor sincs mit szégyellnie, de fontos, hogy minél hamarabb segítséget kapjon.
• Ha azt éli meg, hogy te (vagy a környezetében más) támogatja a változásban, kapcsolódnak hozzá, azzal el lehet érni, hogy motivált legyen.
• Kerüld a címkézést és a kritizálást, mert az sokszor csak a védekező, hárító, dacos és tagadó válaszokat szüli. Ha ehelyett empatikusan képes vagy valóban figyelni rá és meghallgatni őt, de megosztod vele, hogy hogyan hat rád az ő viselkedése, hogy aggódsz érte, az eredményesebb lehet. 
• Fontos a határok tisztázása. Az empatikus hozzáállás nem azt jelenti, hogy megengedőnek kellene lenned illegális, szabálytalan viselkedésekkel szemben. Fontos tudatni vele, hogy mivel járhat a viselkedése (hiányzás, tiltott szerek használata stb.).
• Az empátiáddal, az értő figyelmeddel és a nyitottságoddal nem a viselkedését vagy a szerhasználatot fogadod el, hanem a fiatalt magát. Ennek a megtapasztalása pedig döntő jelentőségű lehet egy leszokáshoz vezető úton is.
• Fontos, hogy mindenkinek más segít. Lehet, hogy van, akinek megoldást jelent egy önsegítő csoport, míg másnak gyógyszeres kezelésre lehet szüksége. Ugyanígy lehet, hogy egy bentlakásos közösség lesz a legjobb út valakinek, míg másnak egy ambuláns terápia jelenthet kiutat. A módszerek és a szakemberek is eltérőek. Nem neked kell tudnod, hogy mire van pontosan szüksége a fiatalnak, de fontos, hogy elfogadd, az, ami egyik fiatalnál működik, nem biztos, hogy segít a másikon is.
• A függőség ellenszereként, megelőzésként is fontos lehet egy egészséges alternatív szenvedély megtalálása. Ha hozzá tudod segíteni a fiatalt, hogy részt vegyen olyan tevékenységben, közösségben, ahol el tud mélyülni egy hobbiban, feladatban, máris sokat adhatsz neki. Ha ez egy új közösségbe is bevonja, az különösen hasznos, mert a közösség ereje, a kortársak hatása pozitív irányban is nagyon fontos, különösen ebben az életkorban.
• Ha nem tudod, milyen segítséget ajánlhatnál a fiatalnak, nyugodtan bátorítsd, hogy forduljon a Kék Vonalhoz.

Mit tehetsz, ha azzal szembesülsz, hogy egy gyermek szülei szenvedélybetegek? 

Tehetetlennek érezheted magad, ha tudomásodra jut, hogy egy gyermek a környezetedben olyan családban él, ahol egy vagy több felnőtt függőségtől szenved. Nehéz lehet, ha úgy érzed, nem vagy szakértő a témában, de jó lenne valamit tenni. Ráadásul fontos kiemelni, hogy a szülők addiktológiai betegsége rizikófaktort jelent elhanyagolásra és bántalmazásra, ezért mindenképpen fontos, hogy az érintett gyermek megkapja azt a figyelmet, ami segíthet felismerni, ha gyermekvédelmi jelzés válik szükségessé.

Mi jellemző a szenvedélybeteg szülők gyerekeire?

Ezek a gyermekek sokszor „láthatatlanok”, a szakirodalom gyakran elfeledett gyermekekként is nevezi őket.  A függőséggel küzdő szülők figyelmét gyakran az alkohol vagy más szer, viselkedés köti le, a másik szülő pedig, ha nem küzd maga is szenvedélybetegséggel, nagy erőkkel a társára koncentrál.

Az alábbi viselkedésformák és attitűdök is jellemzően társulhatnak egy függő szülők mellett élő gyermek esetében: 

• Titoktartás, elszigetelődés –Előfordulhat, hogy a gyermek megpróbálja titokban tartani a szülők függőségét és az ezzel együtt járó nehézségeket. Ez a titoktartás fokozza a veszélyét, hogy a fiatal nem tud segítséget kérni, elszigetelődik mind a kortársaitól, mind a lehetséges felnőtt segítőktől.
• Kettős érzelmek – Bár előfordulhat, hogy a gyermek dühöt, szégyent, haragot, csalódottságot él meg, jellemző lehet az is, hogy a szüleit felmenti és védi. Ezért gyakran nehéz ezeknek a fiataloknak a saját érzéseihez kapcsolódni, felismerni, valójában mi zajlik benne, és megérteni saját érzéseit, reakcióit. 
• Önhibáztatás, önértékelési problémák – Gyakran éli meg egy szenvedélybeteg szülők mellett élő fiatal, hogy ő nem szerethető, nem értékes, és sokszor magát hibáztatja az otthoni problémák miatt.
• Bizalmatlanság –Jellemző lehet, hogy az érintett fiatalok egyáltalán nem tudnak megbízni a felnőttekben, hiszen otthon hamar megtapasztalják, hogy csak magukra számíthatnak.
• Csendes, „jó” magaviselet – Az otthoni problémák mellett olyan, esetleg kimondatlan elvárásoknak kell megfelelnie ezeknek a gyerekeknek, hogy legalább „ők ne jelentsenek problémát, van elég gond otthon” vagy, hogy „legalább te tedd a dolgod, hogy rád büszkék lehessünk.”
• Gondoskodó szerep felvállalása – Ha egy szülő képtelen ellátni a szenvedélybetegsége miatt a feladatait és akár veszélyt is jelenthet a másik szülőre vagy a gyerekekre, egy fiatal gyakran kényszerül olyan helyzetbe, hogy ő maga válik gondoskodóvá és átvesz bizonyos szülői feladatokat és felelősségeket (parentifikáció), ami sem a korának, sem a helyzetének nem megfelelő.

Mit tudsz tenni egy szenvedélybeteg szülők mellett élő gyermek érdekében?

Ha felmerül benned a gyanú, hogy egy fiatal szenvedélybeteg szülők mellett él, tudnod kell, hogy már önmagában az, ha te elérhető vagy a gyermek számára, ha egy olyan lehetséges segítő vagy, akinek el tudja mondani a problémáját, azzal nagyon sokat teszel a gyermek érdekében. A tabusítás és a tagadás feloldása kiemelt jelentőségű, a beszélgetés azonban nem is mindig olyan egyszerű.

Keress alkalmat beszélgetni vele először csak általános dolgokról. Ha pedig már van alapja a bizalomnak, megoszthatod vele az aggodalmaidat.

Ha világossá válik, hogy a gyermek érintett, az alábbi néhány gondolat adhat egy hasznos vázat a beszélgetéseitekhez:

• Tudasd vele, hogy nem az ő hibája, ha a szülei szenvedélybetegek, és ő nem fogja tudni megoldani a problémát. Sem meggyógyítani, sem kontrollálni nem fogja tudni a függőséget.
• Beszéljetek róla, hogy a szenvedélybetegség is betegség. Ez segíthet a gyermek ambivalens érzéseit feloldani, amikor is szereti és védi a szüleit, ugyanakkor dühöt, szégyent, haragot is megél. Ha segítesz neki megérteni, hogy ez egy betegség, akkor kevésbé fog tartani tőle, hogy megbélyegzik, ítélkeznek a szeretett szülei felett, és könnyebben fog tudni kapcsolódni a saját negatív érzéseihez is. 
• Erősítsd meg benne, hogy azért mert a szülője függő, ez nem jelenti azt, hogy ő is azzá fog válni.
• A függő szülők gyermekei sok esetben vállalnak magukra olyan feladatokat, amelyek valójában nem az ő feladatuk lenne. Ezeknek a gyermekeknek fontos, hogy megéljék a gyermekkor olyan fontos velejáróit, mint a szabad játék. Fontos, hogy a folytonos nyomás mellett megéljenek örömöt, ezért ha segítesz ilyen helyzeteket teremteni, azzal sokat tudsz tenni az érdekében.
• Sok esetben a szenvedélybeteg szülők gyermeke magát hibáztatja. Nagyon fontos megértetni ezekkel a gyermekekkel, hogy szeretnivaló, különleges emberek. Nagy segítség lehet az is, ha tudod támogatni a fiatalt abban, hogy olyan emberekhez és tevékenységekhez kapcsolódik, akik/amelyek segítik az önbecsülés, kompetencia megélését akár érdeklődésének megfelelő szakkör, akár sportegyesület keretében. Ezek a tevékenységek és kapcsolódások a közösség erejével azáltal is segíthetnek a fiatalnak, hogy megtapasztalja, ő is tartozik valahová.
• Mondd el neki, hogy nincs egyedül. Sok olyan gyerek van, mint ő. Bár lehet, hogy nem is gondolná akár egy társáról, hogy érintett, de sajnos rengeteg ilyen család van. És olyan értelemben sincs egyedül, hogy van segítség, és fontos, hogy legyen kihez fordulnia.
• Biztosítsd, hogy nem kell, illetve nem szabad, hogy egyedül maradjon a bajban, nagyon fontos, hogy meg tudja osztani valakivel a benne kavargó érzéseket és gondolatokat. Már nagyon jó, ha te tudsz vele beszélni, de további segítőket is szükséges lehet bevonni, esetleg sorstárscsoportokat keresni. Tekintve, hogy egy érintett gyermek hamar megtanulja, hogy saját magán kívül senki másban nem bízhat, segíthet, ha együtt kerestek olyan embereket a fiatal életében, akiben mégis megbízhat, és akitől kérhet segítséget.
• Ha úgy tűnik, nincs senki, akivel a fiatal beszélhetne a problémáiról, ajánld neki a Kék Vonalat.

Forrás:
kimondhato.hu
drogriporter.hu