Amikor nem vagy jól: serdülőkori pszichés problémák

Sok minden “belefér” egy fiatal érzelmi és hangulati hullámzásába, de ha tartósan nem érzed jól magad, vagy aggódsz egy kortársadért, fontos, hogy beszélj róla, kérj segítséget! A szorongás, a sok negatív érzés, a motiváció hiánya vagy az állandó elégedetlenség saját magunkkal kapcsolatban lehet egy lelki betegség tünete is, és ha erről van szó különösen fontos a megfelelő segítség. A továbbiakban, a teljesség igénye nélkül a serdülőkori depresszióról, a szorongásról és az evészavarokról írunk.

Amikor minden sötét: serdülőkori depresszió

A gyakori hangulatváltozások a gyermek- és serdülőkor természetes velejárói. Normális, hogy a gyerekek és fiatalok időnként szomorúak vagy ingerlékenyek, máskor vidámak,  feldobottak. Ha viszont a negatív érzések és gondolatok annyira eluralkodnak (és tartósan fennállnak), hogy hátráltatnak a mindennapi tevékenységeid elvégzésében, akkor felmerülhet a hangulatzavar gyanúja. A serdülőkori depresszió olyan hangulatzavar, ami kifejezetten ebben az időszakban jelenik meg. Ilyenkor jellemző, hogy tartósan (hetekig vagy akár hónapokig) az idő túlnyomó részében szomorú vagy ingerlékeny vagy. A korábban örömet jelentő tevékenységeket már nem élvezed. Nagy energiabefektetést jelenthet számodra az olyan hétköznapi tevékenységek ellátása, is mint a felkelés vagy a tanulás. Baráti kapcsolataidban is visszahúzódóvá válhatsz. Gondolkodásod negatív, csak a problémákra és hibákra fókuszálsz, túlzottan kritikus vagy önkritikus vagy, emiatt alacsony az önértékelésed, és gyakran bűntudatot is érezhetsz. Koncentrációs és alvásproblémák jelenhetnek meg, az étvágy is megváltozhat bármelyik irányba. Van, aki túleszi magát és hiretlen feljön pár kiló felesleg, más éppen kevesebbet eszik és fogyni kezd. Súlyos esetekben az értéktelenség érzése olyan erős lehet, hogy önsértés, vagy akár öngyilkossági gondolatok is előfordulhatnak. Utóbbi esetben sürgősségi pszichiátriai konzultáció szükséges!

A depresszió tünetei

Minden ember máshogy éli meg a depressziót, de egyes érzések és viselkedések gyakrabban fordulhatnak elő. Általánosságban ezek a leggyakoribb tünetek:

• szomorúság
• ingerültség, düh
• tehetetlenség, reménytelenség érzése
• szorongás, nyugtalanság
• gyakori sírás
• bűntudat érzése
• magányosság érzése
• negatív gondolatok, érzések saját magunkkal kapcsolatban
• alvászavarok, állandó fáradtságérzet
• koncentrálási nehézségek
• érdeklődés elvesztése
• döntésképtelenség
• visszahúzódás barátoktól, családtól
• étvágy megváltozása
• fokozott kockázatvállalás
• agresszív viselkedés
• tudatmódosító szerek használata (drog, alkohol)
• öngyilkossági gondolatok

A depresszió háttere

Sok tényező hozzájárulhat a depresszió kialakulásához. Néha az emberek depressziót tapasztalnak nagyobb változások után, mint például:

• válás a családban
• szakítás
• otthoni konfliktusok
• egy hozzánk közel álló személy halála
• nagyobb költözés

Néha a depresszió bekövetkezhet minden külső ok nélkül is. A fizikai, pszichológiai és környezeti hatások is szerepet játszhatnak a kialakulásában. A depresszió lehet genetikus alapú, ami azt jelenti, hogy ha előfordult már a családban, akkor nagyobb az esély, hogy egy másik családtagnál is megjelenik.

Hogyan gyógyítható?

A depresszió egy kezelhető betegség. Nem fog magától elmúlni, ezért fontos, hogy segítséget kérjünk! A legtöbb típusú depresszió terápiával (pl. kognitív viselkedésterápia) vagy gyógyszerrel kezelhető, de van olyan is, amikor mindkettőt alkalmazzák.

Mit tehetsz érintettként  vagy egy érintett barátjaként?

Ha egy barátodról azt érzed, hogy érintett lehet, beszélj vele, támogasd abban, hogy segítséget kérjen, de nem a te feladatod, hogy ezt a terhet gyerekként magadra vedd!

Amikor minden félelmetes: serdülőkori szorongás

Manapság sokan szinonimaként használják a stressz és a szorongás szavakat, pedig nem ugyanazt jelentik. 

A mai hétköznapi szóhasználatban a mindennapok során fellépő problémákat és a miattuk fellépő rossz közérzetet értjük a stressz fogalma alatt. A szorongás feszültséggel, aggódással teli állapot. Ez egy adaptív (jó) válasz a bennünket érő stresszre, azonban, ha fokozott mértékben jelenik meg, vagy a veszély elmúltával nem szűnik meg, akkor szorongásos zavarok alakulhatnak ki. A szorongás akkor jelentkezik, amikor egy általunk veszélyesnek ítélt helyzetben a mozgósítható megküzdési kapacitásunkat kevésnek, jelentéktelennek értékeljük. A stressz oka általában azonosítható, a szorongásé viszont nem mindig. A stressz általában átmeneti jellegű, és elmúlik, ha a stresszt kiváltó ok, az úgynevezett stresszor megszűnik, míg   szorongáskor a probléma megszűnése után is maradhat egy nyugtalanító érzés, aggodalom.

A stressz tehát egy jól meghatározható külső problémára adott reakció, a szorongást pedig a stressz megnyilvánulásának tekinthetjük. Bár mind a stressz, mind a szorongás adaptív, vagyis hasznos, normális és egészséges válaszreakció lehet, túlzott mértékű megjelenésük komoly egészségügyi problémákat okozhatnak.

Milyen tünetekkel jár a szorongás?

Heves stressz esetén hasfájást, hányingert, erős szívdobogást vagy légszomjat érezhetsz, de előfordulhatnak alvásproblémák is. Jellemző, hogy a figyelem általában a veszélyesnek megélt helyzetre fókuszál, ezért nehezen koncentrálsz másra. Jellemző a negatív gondolkodás, az előtted álló szituációkat túlzottan veszélyesnek értékeled, gyakran félsz a kudarctól, ezért ezeket a helyzeteket hajlamos lehetsz elkerülni.

Szintén gyakori a specifikus fóbia, amikor valamilyen konkrét dologtól, például állattól, vér látványától, hányástól vagy valamilyen helyzettől érzünk túlzott mértékű szorongást. A váratlanul kialakuló rosszullétekkel jelentkező pánikzavar szintén jelentkezhet gyermek- vagy serdülőkorban is.

A szorongás okai leggyakrabban

Nagyon gyakori probléma a teljesítményhelyzetben (pl. dolgozat, felelés, szereplés) fellépő szorongás, emellett a szociális helyzetektől (pl. új, idegen környezetbe történő belépéstől, és abban való szerepléstől) való félelem is sokszor megjelenik. A szorongásos panaszok jelentős része az iskolai élet köré szerveződik gyermek- és serdülőkorban, ami egészen addig is fokozódhat, hogy a gyermek nem hajlandó bemenni az iskolába. Ennek részben az a magyarázata, hogy szembenézés helyett jellemzően igyekszünk elkerülni azokat a helyzeteket, amelyektől szorongunk, félünk.

Hogyan kezelhető a serdülőkori szorongás?

A szorongás kezelésében bizonyítottan hatékony a kognitív viselkedésterápia, amely csoportos és egyéni formában is alkalmazható a szorongásos problémák megoldására.

Hogyan támogathat a szülő, a környezet?

Ha egyre gyakrabban érzel szorongást bizonyos helyzetektől, indokolatlanul egyre többet fáj a fejed, hasad, legszívesebben kihagynád a sulit, akkor jó, ha felvillan benned a piros lámpa. Fontos, hogy szakember segítségével utána tudjatok járni, hogy mi áll a szorongás hátterében, hogyan tudnál kiegyensúlyozottabb lenni. Beszélj a szüleiddel, vagy ha ezt nehéznek érzed, kérj segítséget egy olyan felnőttől, akiben megbízol. Hívhatod a Kék Vonalat is bizalommal!

Amikor nehéz a tükörbe nézni: evészavarok

Az evészavar a serdülőkor egyik tipikus pszichoszomatikus (lelki eredetű) megbetegedése, de azt tapasztaljuk, hogy ma már sajnos a korai serdülőkorban is vannak érintettek, főként lányok. Sok arra irányuló kutatás van, hogy melyek azok a társadalmi tényezők, amik hozzájárulnak az evészavarok kialakulásához. Olyan korban és társadalomban élünk, ahol a külső megjelenés a korábbiakhoz képest nagyobb súllyal bír és sokkal hangsúlyosabban az előtérbe is kerül. Emellett nagyon sok az irreális elvárás a külsőnkkel szemben, aminek szintén nagyon fontos szerepe van az evészavar megjelenésében. Fontos hangsúlyozni, hogy az evészavar egy nagyon összetett pszichoszomatikus probléma, így nem kizárólag a társadalmi trendek és elvárások befolyásolják a kialakulását. Mindig a testtel való elégedetlenség, illetve a testkép irreális megélése klasszikus evészavarok mögött. A testkép az identitásunknak egy nagyon fontos része. Az identitásunk pedig serdülőkorban egy nagyon intenzív átalakuláson megy keresztül, a személyiségünk fejlődése rohamléptekben halad előre. Éppen ezért nem véletlen, hogy pont ebben az életszakaszban a testünkről alkotott kép az érdeklődés középpontjába kerül. Ehhez hozzátartozik az is, hogy amikor elégedetlenek vagyunk magunkkal, akkor ez nagyon könnyen a testtel való elégedetlenségben jelenik meg. Tehát a testkép és az azzal való elégedettség egy nagyon fontos összetevője az evészavarnak. Emellett számos kutatás irányul az evészavarok neurobiológiai hátterének vizsgálatára is. A testképzavarnak bizonyítottan van egy neurobiológiai háttere, ami azt eredményezi, hogy az evészavaros személy a tükörbe nézve valóban nem a valóságot látja. Az evészavarok kialakulásában a fentebb említett serdülőkori változásokhoz való sikertelen alkalmazkodáson felül, családi működés sajátosságai is szerepet játszhatnak, de lehet ez egy traumatikus esemény, például szexuális abúzus következménye is. Az evészavarban szenvedő serdülőknek a változással kapcsolatban van alapvető félelme, ami azért lehet kritikus, mert a változás az ennek a korszaknak a törvényszerű sajátossága.

Milyen fajtái vannak az evészavarnak?

Az anorexia talán a legismertebb evészavar, aminek egyik típusánál az érintett személy alig vesz magához táplálékot, a másiknál pedig bár rendesen táplálkozik, a testsúlyát önhánytatással, hashajtó használatával, vagy túlmozgással igyekszik csökkenteni.

A bulimiás zavaroknál túlevés előzi meg az önhánytatást. Ebben az esetben a testsúly nem feltétlenül alacsony, de ugyanúgy fennállhat egy komoly testkép probléma.

Az orthorexiáról, azaz az egészséges ételekkel kapcsolatos evészavarról azért érdemes tudni, mert ez nem mennyiségi, hanem úgynevezett minőségi éhezést okoz. Következményeképpen számos fontos tápanyag bevitele csökken, vagy marad el teljesen, emiatt komoly minőségi éhezés, vitamin- és ásványianyag-hiány alakul ki. Sok esetben ez már az anorexia előszobája.

Ez a viselkedés egy kóros étkezéssel is együtt jár. Az a fajta anorexia, ami a lányokra jellemző, fiúknál is előfordul, de lényegesen ritkább. Erre szintén hatással van a férfi modellek világa, hiszen a kifutón egyre több kifejezetten vékony, kisfiús testalkatú férfi modellt látni, ami a fiúk számára is ideált jelent. Ugyanakkor a férfiak anorexiájában a külső megjelenés, a tökéletességére való törekvés kevésbé jelenik meg, inkább több egyéb pszichiátriai rendellenesség húzódik meg a háttérben.

Mi húzódhat meg a betegség hátterében?

Az anorexiát a kontroll betegségének is szokták nevezni.

Sokszor a tünet az ellenállás eszköze. Az étel elutasítása főleg a kisebb gyermekeknél tölti be az anyával szembeni ellenállás szerepét. Ezen felül a tünet gyakran megvéd bizonyos dolgoktól, például a változástól. Így nem kell szembenézni azokkal a kihívásokkal, amiket a serdülőkor önmagában hoz, például a felnőtté válással, vagy a nőiség megélésével.

Továbbá a tünetnek lehet összetartó szerepe is, ami családi dinamikai sajátosságokból ered. Ebben az esetben nagy jelentőséggel bír a tünet, hiszen elképzelhető, hogy a betegség tartja még együtt a szülőket, tartja egybe a családot, vagy a tünet révén kap nagyobb figyelmet a gyermek. Az anorexia egy pszichoszomatikus betegség, épp ezért jellemzően a családi dinamika nagyon nagy szerepet játszik a betegség kialakulásában, fennmaradásában és a gyógyításában is. Egy családi rendszerről beszélhetünk, amelyben az anorexiás fiatal az úgynevezett index páciens. Ő hordozza a tüneteket, konkrétan ő szenved a betegségétől, de valójában maga a családi rendszer az, ami nem működik egészségesen. A páciens tünetei jelzik a bajt a környezet felé, ugyanakkor el is fedik a valódi nehézségeket. Az anorexiás gyermekkel együtt élő családok rendkívül zártak. Kifelé nem nagyon nyitnak, viszont a belső határok nagyon könnyen átjárhatók. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyermeknek nem nagyon lehet önálló kezdeményezése, nem nagyon mer ellentmondani a szülőknek. Ezekben a családokban az evészavar átveszi az uralmat a hétköznapok felett, minden erről szól, miközben a valóságos, élethelyzeti kihívásokról, főleg a serdüléssel együttjáró lázadásról és leválásról nem lehet. Azzal, hogy a fő téma az evés/nem evés, el lehet fedni az igazi problémákat. Egyszóval az anorexia a családon belül, a család által nagyon erősen meghatározott.

Milyen jelei vannak, ha egy fiatal evészavarral küzd?

Nem könnyű felismerni, hol van az a pont, amikor már érdemes szakemberhez fordulni, de általánosságban elmondható, hogy a következő szélsőséges esetekben mindenképpen ajánlott orvosi segítséghez fordulni: szélsőséges mértékű fogyás, menstruáció elmaradása, ha a fiatal nagyon látványosan nem hajlandó enni és/vagy a családdal együtt enni, az iskolában egyáltalán nem eszik, kényszeresen számolja a kalóriákat, csak és kizárólag a magának készített ennivalót eszi meg, étrendjében uralkodóvá válnak a kalóriaszegény ételek, állandóan méri a súlyát vagy éppen ellenkezőleg, nem hajlandó a mérlegre állni. Emellett rengeteg folyadékot iszik, akkor is, amikor ennie kellene. Ezek a jelek többnyire előrehaladott problémára utalnak.Az enyhébb zavarokra inkább az jellemző, hogy túlzottan előtérbe kerül az evés témája, a megjelenés kérdése, és a fiatal érzékelhetően nagyon szigorúan próbálja keretezni az evési szokásait. Továbbá napi szinten bőven többet sportol annál, mint ami egészséges és szükséges lenne, és ettől már ki is merül.

Mit tehetsz érintettként vagy egy érintett barátjaként?

Az evészavar súlyos esetben akár halállal is végződhet, ezért különösen fontos, hogy minél előbb segítséget kapj te is és a családod is. Ahogy fentebb írtuk a betegség hátterében összetett problémák állnak, és nagy szerepe van a családnak. Ha a szülők nem akarnak tudomást venni a problémáról vagy elbagatellizálják, akkor keress egy olyan felnőttet, akiben megbízol, lehet ez a Kék Vonal is, mi is tudunk segítséget szervezni neked. Fontos, hogy ne maradj egyedül! Ha egy barátod érintett, hívd fel a figyelmét a probléma súlyosságára és támogasd őt abban, hogy segítséget kérjen. Bár nagy segítség lehet, ha kortásként támogatod, gyerekként te is túlterhelődhetsz. Ez egy komoly probléma, ami felnőtt bevonását is igényli.

Hogyan kezelhető az evészavar?

Az evészavar egy nagyon összetett problematika, így a terápiája is nagyon komplex, több módszert is ötvöz. Az egyik alkalmazott módszer a kognitív-viselkedésterápia, amely során az étkezés újra strukturálása, a megfelelő tápanyagbevitel meghatározása, a napi többszöri étkezés beállítása és evésnaplóban történő rögzítése történik. Ezt feltétlenül kíséri az evéssel kapcsolatos negatív gondolatok felismerése és megváltoztatása. Az egyes lépések meghatározása, ritmusa nagyon egyénre szabott, és a kognitív-viselkedésterápiás elemeken felül jelentős hangsúly van a táplálási terápián is. A kognitív-viselkedésterápia során azon is dolgozunk, hogy a testükkel, az étellel, az étkezési magatartással kapcsolatos gondolatok visszatérjenek a realitáshoz. Ehhez nagyon fontos, hogy az egészen extrém mértékű, de irreális félelmek gyógyuljanak. A következő lényeges eleme az evészavarok gyógyításának a családterápia, ami az egyéni terápiával párhuzamosan zajlik. Az egyéni terápiás folyamat során már a serdülő önértékelése, önmagához, kortársaihoz, családjához való viszonya, saját értékrendjének kérdései kerülnek fókuszba a testképe, evéssel kapcsolatos érzései, gondolatai mellett. A művészetterápia, a dramatikus elemek jó eszközök az evéshez és az önmagunkhoz való viszony megjelenítésére, megértésére.

Források:
Interjú Dr. Hirsch Anikó gyermekpszichiáterrel a serdülőkori evészavarokról és a testképről
Semmelweis Egyetem – Interjú Dr. Babusa Bernadettel
Semmelweis Egyetem – Előadás: Cserép Melinda: A gyermek- és serdülőkori evészavarok tünettana, diagnosztikus kritériumai
A gyermek és serdülőkori evészavarok tünettana, diagnosztikus kritériumai (semmelweis.hu)