Serdülőkori pszichés problémák – mit tehet a gyerekekkel foglalkozó szakember?

A serdülőkori depresszió

A gyakori hangulatváltozások a gyermek- és serdülőkor természetes velejárói. Normális, hogy a gyerekek és fiatalok időnként szomorúak vagy ingerlékenyek, máskor vidámak, feldobottak. Ha viszont a negatív érzések és gondolatok annyira eluralkodnak (és tartósan fennállnak), hogy hátráltatják a gyereket a mindennapi tevékenységei elvégzésében, akkor felmerülhet a hangulatzavar.

Gondolkodása negatív, csak a problémákra és a hibákra fókuszál, túlzottan kritikus vagy önkritikus, emiatt alacsony az önértékelése, és gyakran bűntudatot is érez. Koncentrációs és alvásproblémák jelenhetnek meg, étvágyuk is megváltozhat mindkét irányba. Van, aki túleszi magát és hirtelen feljön pár kiló felesleg, más éppen kevesebbet eszik és fogyni kezd. Súlyos esetekben az értéktelenség érzése olyan erős lehet, hogy akár önsértés, öngyilkossági gondolatok vagy terv is előfordulhat. Utóbbi esetben sürgősségi pszichiátriai konzultáció szükséges.

A depresszió tünetei

Minden ember máshogy éli meg a depressziót, de egyes érzések és viselkedések gyakrabban fordulhatnak elő. Általánosságban ezek a leggyakoribb tünetek:

• szomorúság
• ingerültség, düh
• tehetetlenség, reménytelenség érzése
• szorongás, nyugtalanság
• gyakori sírás
• bűntudat érzése
• magányosság érzése
• negatív gondolatok, érzéseik saját magával kapcsolatban
• alvászavarok, állandó fáradtságérzet
• koncentrálási nehézségek
• érdeklődés elvesztése
• döntésképtelenség
• visszahúzódás barátoktól, családtól
• étvágy megváltozása
• fokozott kockázatvállalás
• agresszív viselkedés
• tudatmódosító szerek használata (drog, alkohol)
• öngyilkossági gondolatok

A depresszió háttere

Sok tényező hozzájárulhat a depresszió kialakulásához. Néha az emberek depressziót tapasztalnak nagyobb változások után, mint például:

• válás a családban
• szakítás
• otthoni konfliktusok
• egy hozzánk közel álló halála
• nagyobb költözés

Néha a depresszió bekövetkezhet minden ok nélkül is. A fizikai, pszichológiai és környezeti hatások is szerepet játszhatnak a kialakulásában. A depresszió lehet genetikus alapú, ami azt jelenti, hogy ha valakinek már volt a családban, akkor nagyobb az esély, hogy egy hozzátartozónál is megjelenhet.

Hogyan gyógyítható?

A depresszió egy kezelhető betegség. Nem fog magától elmúlni, ezért fontos, hogy segítséget kérjünk! A depresszió legtöbb típusa terápiával (pl. kognitív viselkedésterápia) vagy gyógyszerrel kezelhető, de van olyan is, amikor mindkettőt alkalmazzák.

Hogyan támogathatod szakemberként?

Pedagógusként, iskolapszichológusként nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen akár hosszabb idő is eltelik, mire feltűnik, hogy a korábban aktív, életvidám gyerek motiválatlanná, lehangolttá válik és ez az állapot nem változik. Fontos lehet, hogy figyeljünk a jelekre, próbáljunk meg beszélgetni a gyerekkel, érdeklődjünk a hogylétéről, és biztosítsuk, hogy ha valamit el szeretne mondani, mi nyitottak vagyunk rá. Érdemes a szülőt is bevonni és akár hárman együtt gondolkodni azon, hogy mi történik. Ha a helyzet hónapokig fennáll és nincs javulás, csak lejtmenet, akkor érdemes szakember segítségét kérni egy serdülőkkel foglalkozó pszichológus személyében, ami természetesen a szülő feladata. Abban az esetben, ha a szülő nem együttműködő, felmerül az elhanyagolás, akkor akár ismeretlenül is tehetünk gyermekvédelmi jelzést a területileg illetékes gyermekjóléti vagy családsegítő központban.

Serdülőkori szorongás

Mit jelent a szorongás?

Manapság sokan szinonimaként használják a stressz és a szorongás szavakat, pedig a stressz eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát jelentette. Ez azt is jelenti, hogy a stressz nemcsak negatívan, hanem pozitívan is befolyásolhatja életfolyamatainkat, amennyiben segíti a megváltozott körülményekhez történő alkalmazkodásunkat, pl. elősegíti a belső erőforrások mozgósítását, ezáltal képessé válunk arra, hogy megküzdjünk a kihívásokkal és elérjük a céljainkat (eustressz). Káros stresszről (distresszről) akkor beszélünk, ha szervezetünk már nem képes a helyzetnek megfelelően reagálni az őt érő érzelmi vagy fizikai jellegű veszélyekre.

A mai hétköznapi szóhasználatban a mindennapok során fellépő problémákat és a miattuk fellépő rossz közérzetet értjük a stressz fogalma alatt. A szorongás feszültséggel, aggódással teli állapot. Ez egy adaptív válasz a bennünket érő stresszre, azonban ha fokozott mértékben jelenik meg vagy a veszély elmúltával nem szűnik meg, akkor szorongásos zavarok alakulhatnak ki.

Stressz esetén általában igen, szorongás esetén nem biztos, hogy azonosítható az ok. A stressz általában átmeneti jellegű, és elmúlik, ha a stresszor megszűnik, míg szorongáskor a probléma megszűnése után is maradhat egy nyugtalanító érzelem, aggodalom.

A stressz tehát meghatározható külső problémára adott reakció. A szorongást pedig a stressz megnyilvánulásának tekinthetjük. Bár adaptív, normális és egészséges válasz lehet mind a stressz, mind a szorongás, túlzott mértékű megjelenésük komoly egészségügyi problémákat okozhat.

Milyen tünetekkel jár a szorongás?

Heves stressz esetén a gyerekek olyan testi tüneteket tapasztalhatnak, mint hasfájás, hányinger, szívdobogás vagy légszomj, de előfordulhatnak alvásproblémák is. Figyelmük általában a veszélyesnek megélt helyzetre fókuszál, ezért nehezen koncentrálnak másra. Jellemző rájuk a negatív gondolkodás, az előttük álló szituációkat túlzottan veszélyesnek értékelik, gyakran félnek a kudarctól, ezért elkerülik ezeket a helyzeteket.

Szintén gyakori a specifikus fóbia: ilyenkor a gyermek valamilyen konkrét dologtól, például állattól, vér látványától, hányástól vagy valamilyen helyzettől érez túlzott mértékű szorongást. A váratlanul kialakuló rosszullétekkel jelentkező pánikzavar szintén jelentkezhet gyermek- vagy serdülőkorban is.

A szorongás okai leggyakrabban

Nagyon gyakori probléma a teljesítményhelyzetben (pl. dolgozat, felelés, szereplés során) fellépő szorongás, emellett sokszor megjelenik a szociális helyzetektől (pl. új, idegen környezetbe történő belépéstől vagy szerepléstől) való félelem is. A szorongásos panaszok jelentős része az iskolai élet köré szerveződik gyermek-és serdülőkorban, ami egészen addig is fokozódhat, hogy a gyermek nem hajlandó bemenni az iskolába. Ennek részben az a magyarázata, hogy szembenézés helyett jellemzően elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyektől szorongunk, félünk.

Hogyan kezelhető a serdülőkori szorongás?

A szorongás kezelésében bizonyítottan hatékony a kognitív viselkedésterápia, amely csoportos és egyéni formában is alkalmazható a szorongásos problémák megoldására.

Hogyan támogathatod szakemberként?

Ha a gyerek gyakran panaszkodik fejfájára, hasfájásra vagy szeretne bizonyos helyzeteket egyre gyakrabban elkerülni, akkor érdemes vele arról beszélgetni, hogy milyen gondolati és érzései vannak.

Ha úgy látjuk, hogy szüksége lehet segítségre, érdemes pedagógusként bevonni az iskolapszichológust, illetve a szülőt. Fontos, hogy a gyerek segítséget kapjon! A szorongás esetében is igaz, hogy, ha a szülő nem együttműködő, elhanyagolja a gyermek pszichés betegségét, akkor felelősségünk gyermekvédelmi jelzést tenni a területileg illetékes gyermekjóléti vagy családsegítő központban.

Evészavarok

Az evészavarok a serdülőkor egyik tipikus pszichoszomatikus megbetegedései, de azt tapasztaljuk, hogy ma már sajnos prepubertáskorban is vannak érintettek, főként lányok. Sok kutatás keresi a választ arra, hogy melyek azok a társadalmi tényezők, amelyek az evészavarra predesztinálnak. Olyan korban és társadalomban élünk, ahol a külső megjelenés a korábbiakhoz képest nagyobb súllyal bír és sokkal hangsúlyosabban kerül az előtérbe. Emellett nagyon sok az irreális elvárás a külsőnkkel szemben, aminek szintén nagyon fontos szerepe van az evészavar megjelenésében. Fontos hangsúlyozni, hogy az evészavar egy nagyon komplex pszichoszomatikus probléma, így nem kizárólag a társadalmi trendek és elvárások befolyásolják a kialakulását. Mindig a testtel való elégedettség vagy elégedetlenség, illetve a testképnek a reális vagy irreális megélése áll a klasszikus evészavarok mögött.

Tehát a testkép és az azzal való elégedettség egy nagyon fontos komponense az evészavarnak. Emellett számos kutatás irányul az evészavarok neurobiológiai hátterének vizsgálatára is. A testképzavarnak bizonyítottan van egy neurobiológiai háttere, amely azt eredményezi, hogy az evészavaros személy a tükörbe nézve valóban nem a valóságot látja. A testképzavaros serdülőknél a probléma súlyosságát a centrális koherencia gyengesége is mélyíti. Ez azt jelenti, hogy csak bizonyos dolgokra fókuszálnak (pl. a has vagy a comb területére). Ennek az a következménye, hogy a fiatal csak azt veszi észre, hogy a hasa még mindig nem elég lapos, miközben már minden más területen csontsovány. A fentebb említett serdülőkori változásokhoz való sikertelen alkalmazkodáson felül családdinamikai tényezők is szerepet játszanak az evészavarok kialakulásában, de lehet ez egy traumatikus esemény, például szexuális abúzus következménye is. Az evészavarban szenvedő serdülőknek alapvető félelmük van a változással kapcsolatban, ami azért lehet kritikus, mert ennek a korszaknak törvényszerű sajátossága a változás.

Milyen fajtái vannak az evészavarnak?

Az anorexia talán a legismertebb közülük, de ennek is két típusa van. Az ún. restrikciós típusra az étkezés súlyos megvonása jellemző, míg a purgáló típusnál kompenzatorikus testsúlycsökkentés zajlik, például önhánytatás, hashajtó használata, túlmozgás formájában. A bulimiás zavaroknál túlevés előzi meg az önhánytatást. Ebben az esetben a testsúly nem feltétlenül alacsony, de ugyanúgy fennállhat egy komoly testképprobléma.

Az orthorexiáról, azaz az egészséges ételekkel kapcsolatos evészavarról azért érdemes tudni, mert nem mennyiségi, hanem minőségi éhezést okoz. Következményeképpen számos tápanyag bevitele csökken vagy marad el teljesen, emiatt komoly minőségi éhezés, vitamin- és ásványianyag-hiány alakul ki. Sok esetben ez már az anorexia előszobája.

Ez a viselkedés egy kóros étkezéssel is együtt jár. Az a típusú anorexia, amely a lányokra jellemző, fiúknál is előfordul, de lényegesen ritkább. Erre szintén hatással van a férfimodellek világa, hiszen a kifutón egyre több kifejezetten vékony, kisfiús testalkatú férfimodellt látni, ami a fiúk számára is ideált jelent. Ugyanakkor a férfiak anorexiájában a külső megjelenés, a tökéletességére való törekvés kevésbé jelenik meg, inkább több, egyéb pszichiátriai patológia húzódik meg a háttérben.

Mi húzódhat meg a betegség hátterében?

Az anorexiát a kontroll betegségének is szokták nevezni. Az anorexiás fiatal a betegség segítségével tud nyomást gyakorolni környezetére, vagyis a betegsége által tudja kontrollálni családját. Ezen kívül van egy nagyon erős kommunikációs funkciója a tünetnek. Evészavaros gyermekkel élő családokra jellemző, hogy a problémáról mindenki tud, ugyanakkor tabutéma, nem beszélnek róla. Ezért az evészavar gyógyításának részeként, a családterápiában az egyik legfontosabb lépés a kommunikáció nyílttá tétele.

Sokszor a tünet az ellenállás eszköze. Az étel elutasítása főleg a kisebb gyermekeknél tölti be az anyával szembeni ellenállás szerepét.

Ezenfelül a tünet gyakran megvéd bizonyos dolgoktól, például a változástól. Így nem kell felnőni, nem kell felelősséget vállalni, nem kell azonosulni a női szereppel.

Továbbá a tünetnek lehet összetartó szerepe is, ami családdinamikai sajátosságokból ered. Ebben az esetben nagy jelentőséggel bír a tünet, hiszen elképzelhető, hogy a betegség tartja még együtt a szülőket, a családot, vagy a tünet révén kap nagyobb figyelmet a gyermek. Az anorexia egy pszichoszomatikus betegség, épp ezért jellemzően nagyon nagy szerepet játszik a családi dinamika a betegség kialakulásában, fennmaradásában és a gyógyításában is. Ún. családi rendszerről beszélhetünk, amelyben az anorexiás fiatal az ún. indexpáciens. Ő hordozza a tüneteket, konkrétan ő szenved a betegségtől, de valójában maga a családi rendszer az, ami nem működik egészségesen.

Természetes az a működésmód, hogy a gyermek alkalmazkodik ahhoz, amit a szülő kitalál, hogy együttműködik. Ez a pubertáskor elérése előtt többnyire harmonikusan zajlik. Ezen családokban az evészavar átveszi az uralmat a hétköznapok felett, minden erről szól. Ellenben a valóságos, élethelyzeti kihívásokról, főleg a serdüléssel együtt járó lázadásról és leválásról nem lehet és nem is kell beszélni. Az evés vagy nem evés szétválaszthatatlan kettőse nagyon is alkalmas a kommunikációra. El lehet fedni és előtérbe lehet helyezni általa problémákat. Egyszóval az anorexia nagyon erősen meghatározott a családon belül, a család által.

Milyen jelei lehetnek annak, ha egy fiatal evészavarral küzd?

Nem könnyű felismerni, hol van az a pont, amikor már érdemes szakemberhez fordulni, de általánosságban elmondható, hogy a következő szélsőséges esetekben mindenképpen ajánlott orvosi segítséghez fordulni:

• szélsőséges mértékben el kezd fogyni,
• elmarad a menstruációja,
• nagyon látványosan nem hajlandó enni és/vagy a családdal együtt enni,
• az iskolában egyáltalán nem eszik,
• kényszeresen számolja a kalóriákat,
• csak és kizárólag magának készít ennivalót,
• csak és kizárólag azt eszi meg, amit ő akar,
• étrendjében uralkodóvá válnak a kalóriaszegény ételek,
• állandóan méri a súlyát vagy éppen ellenkezőleg, nem hajlandó a mérlegre állni,
• emellett rengeteg folyadékot iszik, akkor is, amikor ennie kellene.

Ezek a jelek többnyire előrehaladott problémára utalnak. Az enyhébb zavarokra inkább az jellemző, hogy túlzottan előtérbe kerül az evés témája, a megjelenés kérdése, és a fiatal érzékelhetően nagyon szigorúan próbálja keretezni az evési szokásait. Továbbá napi szinten bőven többet sportol annál, mint ami egészséges és szükséges lenne, és ettől már ki is merül.

Hogyan támogathatod szakemberként?

Nagy a baj, ha a pedagógus az első, aki észreveszi, hogy egy gyerek szinte elfogyóban van, és a szülők nem kértek még segítséget. Ilyen helyzetben beszélj tanárként, edzőként, szociális segítőként a gyerekkel arról, hogy érzi magát, mi lehet szerinte az oka a hirtelen fogyásnak. Érdemes elküldeni az iskolapszichológushoz, aki aztán be tudja vonni a szülőket is. Fontos, hogy a gyerek segítséget kapjon, akár egy gyermekvédelmi eljárás árán is! Ha a szülők nem együttműködőek abban, hogy a gyerek megfelelő segítséget kapjon, az súlyos elhanyagolás. Ne feledd, az anorexia a halállal végződő pszichés betegségek közül a leggyakoribb!

Hogyan kezelhető az evészavar?

Az evészavar egy nagyon összetett problematika, így a terápiája is nagyon komplex, több módszert is ötvöz. Az egyik alkalmazott módszer a kognitív viselkedésterápia, amely során újrastrukturálják az étkezést, meghatározzák a megfelelő tápanyagbevitelt, beállítják a napi többszöri étkezést és evésnaplóban rögzítik azt. Ezt feltétlenül kíséri az evéssel kapcsolatos negatív kogníciók felismerése és átstrukturálása. Az egyes lépések meghatározása, ritmusa nagyon egyénre szabott, és a kognitív viselkedésterápia elemein túl jelentős hangsúly kerül a táplálási terápiára is. A kognitív viselkedésterápia során azon is dolgozunk, hogy a testükkel, az étellel, az étkezési magatartással kapcsolatos gondolatok visszatérjenek a realitáshoz. Ehhez nagyon fontos, hogy az egészen extrém mértékű, de irreális félelmek gyógyuljanak. Az így keletkezett mondatokat fontos leírni, tudatosítani, alkalmazni az evésnél.

Az evészavarok nagyon gyakran összefüggenek a családi dinamikákkal, így a következő lényeges eleme az evészavarok gyógyításának a családterápia, amely az egyéni terápiával párhuzamosan zajlik. Az egyéni terápiás folyamat során már a serdülő önértékelése, önmagához, kortársaihoz, családjához való viszonya, saját értékrendjének kérdései kerülnek fókuszba a testképe, az evéssel kapcsolatos érzései és gondolatai mellett. A művészetterápia, a dramatikus elemek jó eszközök az evéshez és az önmagához való viszony megjelenítésére, megértésére.

Forrás:
https://kek-vonal.hu/anorexia-az-egyik-legmagasabb-halalozasu-pszichiatriai-betegseg/
https://kek-vonal.hu/interju-dr-hirsch-aniko-gyermekpszichiaterrel-a-serdulokori-eveszavarokrol-es-a-testkeprol/