Barion Pixel

Gyakori témák

Serdülőkori pszichés problémák – mit tehet a szülő?

2023. augusztus 25.
Serdülőkori pszichés problémák – mit tehet a szülő?

A serdülőkor önmagában is egy normatív, vagyis az adott életkorban mindenki életében bekövetkező krízis. Krízis, azaz egy olyan helyzet, ahol az eddig megoldások már nem működnek, sok a változás, sok mindenhez kell alkalmazkodni, és ezek a testi-lelki változások nagyon megterhelőek tudnak lenni. Sok minden “belefér” egy kamasz viselkedésében, ráadásul az intim tér igény is megnő ebben a korban, kevésbé könnyű rálátni a változásokra, de szülőként feladatod a tizenéves gyerekeddel is olyan kapcsolatban maradni, ami elég szoros és bizalmas, hogy észrevedd, ha segítségre van szükség, és ne habozz szakemberhez fordulni, ha felmerül egy pszichés betegség gyanúja.

A továbbiakban, a teljesség igénye nélkül a serdülőkori depresszióról, a szorongásról és az evészavarokról írunk.

A serdülőkori depresszió

A gyakori hangulatváltozások a gyermek- és serdülőkor természetes velejárói. Normális, hogy a gyerekek és fiatalok időnként szomorúak vagy ingerlékenyek, máskor vidámak, feldobottak.

Ha viszont a negatív érzések és gondolatok annyira eluralkodnak (és tartósan fennállnak), hogy hátráltatják a gyereket a mindennapi tevékenységei elvégzésében, akkor felmerülhet a hangulatzavar gyanúja. A serdülő depresszió olyan hangulatzavar, ami kifejezetten ebben az időszakban jelenik meg. Ilyenkor jellemző, hogy a gyermek tartósan (hetekig vagy akár hónapokig) az idő túlnyomó részében szomorú vagy ingerlékeny. A korábban örömet jelentő tevékenységeket már nem élvezi.

Nagy energiabefektetést jelent számára az olyan hétköznapi tevékenységek ellátása, is mint a felkelés vagy a tanulás. Baráti kapcsolataiban is visszahúzódóvá válhat. Gondolkodása negatív, csak a problémákra és hibákra fókuszál, túlzottan kritikus vagy önkritikus, emiatt alacsony az önértékelése, és gyakran bűntudatot is érez. Koncentrációs és alvásproblémák jelenhetnek meg, étvágyuk is megváltozhat mindkét irányba. Van, aki túleszi magát és hiretlen feljön pár kiló felesleg, más éppen kevesebbet eszik és fogyni kezd. Súlyos esetekben az értéktelenség érzése olyan erős lehet, hogy önsértés, vagy akár öngyilkossági gondolatok is előfordulhatnak. Utóbbi esetben sürgősségi pszichiátriai konzultáció szükséges.

A depresszió tünetei

Minden ember máshogy éli meg a depressziót, de egyes érzések és viselkedések gyakrabban fordulhatnak elő. Általánosságban ezek a leggyakoribb tünetek:

  • szomorúság
  • ingerültség, düh
  • tehetetlenség, reménytelenség érzése
  • szorongás, nyugtalanság
  • gyakori sírás
  • bűntudat érzése
  • magányosság érzése
  • negatív gondolatok, érzések saját magunkkal kapcsolatban
  • alvászavarok, állandó fáradtságérzet
  • koncentrálási nehézségek
  • érdeklődés elvesztése
  • döntésképtelenség
  • visszahúzódás barátoktól, családtól
  • étvágy megváltozása
  • fokozott kockázatvállalás
  • agresszív viselkedés
  • tudatmódosító szerek használata (drog, alkohol)
  • öngyilkossági gondolatok

A depresszió háttere

Sok tényező hozzájárulhat a depresszió kialakulásához. Néha az emberek depressziót tapasztalnak nagyobb változások után, mint például:

  • válás a családban
  • szakítás
  • otthoni konfliktusok
  • egy hozzánk közel álló személy halála
  • nagyobb költözés

Néha a depresszió bekövetkezhet minden ok nélkül is. A fizikai, pszichológiai és környezeti hatások is szerepet játszhatnak a kialakulásában. A depresszió lehet genetikus alapú, ami azt jelenti, hogy ha előfordult már a családban, akkor nagyobb az esély, hogy egy másik családtagnál is megjelenik.

Hogyan gyógyítható?

A depresszió egy kezelhető betegség. Nem fog magától elmúlni, ezért fontos, hogy segítséget kérj a gyermeked számára, és megkönnyítsd neki a segítség elfogadását! A legtöbb típusú depresszió pszichoterápiával (pl. kognitív viselkedésterápia) és/vagy gyógyszerrel kezelhető.

Hogyan támogathat a szülő, a környezet?

Szülőként nagyon nehéz azt látni, hogy életvidám, nyitott, tervekről beszélő gyerekünk egyik napról a másikra visszahúzódóvá, csendessé, magába fordulóvá válik, már semmi sem érdekli. Fontos, hogy figyeljünk a jelekre és beszélgessünk vele, amennyit csak lehet. Fogadjuk el az érzéseit, azt is ha éppen nem szeretne beszélgetni, de biztosítsuk arról, hogy itt vagyunk, elérhet bennnüket és megpróbáljuk elbírni bármit is szeretne velünk megosztani. Ha a helyzet hónapokig fennáll és nincs javulás, csak lejtmenet, akkor érdemes szakember segítségét kérni egy serdülőkre szakosodott pszichológus személyében. Ha ismerősként úgy látjuk, hogy az érintett gyermek szülője nem tesz lépéseket, felmerül az elhanyagolás, amiről akár ismeretlenül is tehetünk gyermekvédelmi jelzést a területileg illetékes Gyermekjóléti vagy Családsegítő központban.

Serdülőkori szorongás

Mit jelent a szorongás?

A mindennapi szóhasználatban sokszor szinonimaként használjuk a stressz és szorongás szavakat, pedig nem ugyanazt jelentik. A szorongás feszültséggel, aggódással teli állapot. Ez egy adaptív (jó) válasz a bennünket érő stresszre, azonban, ha fokozott mértékben jelenik meg, vagy a veszély elmúltával nem szűnik meg, akkor szorongásos zavarok alakulhatnak ki. A szorongás akkor jelentkezik, amikor egy általunk veszélyesnek ítélt helyzetben a mozgósítható megküzdési kapacitásunkat kevésnek, jelentéktelennek értékeljük. A stressz oka általában  azonosítható, a szorongásé viszont nem mindig. A stressz általában átmeneti jellegű, és elmúlik, ha a stresszor (a stresszt kiváltó ok) megszűnik, míg   szorongáskor a probléma megszűnése után is maradhat egy nyugtalanító érzés, aggodalom.

A stressz tehát egy meghatározható külső problémára adott reakció. A szorongást pedig a stressz megnyilvánulásának tekinthetjük. Bár mind a stressz, mind a szorongás adaptív, vagyis hasznos, normális és egészséges válaszreakció lehet, túlzott mértékű megjelenésük komoly egészségügyi problémákat okozhatnak.

Milyen tünetekkel jár a szorongás?

Heves stressz esetén a gyerekek olyan testi tüneteket tapasztalhatnak, mint hasfájás, hányinger, erős szívdobogás vagy légszomj, de előfordulhatnak alvásproblémák is. Figyelmük általában a veszélyesnek megélt helyzetre fókuszál, ezért nehezen koncentrálnak másra.

A heves stresszt megélő gyerekekre jellemző a negatív gondolkodás, az előttük álló szituációkat túlzottan veszélyesnek értékelik, gyakran félnek a kudarctól, ezért ezeket a helyzeteket elkerülik. A leggyakrabban előforduló szorongásos kórképek iskolás- és serdülőkorban a szociális fóbia, amikor a gyerekek olyan helyzetektől félnek, amelyben fennáll annak a lehetősége, hogy valaki kritikusan, negatívan ítéli meg őket.

 Ilyen lehet például a többiek előtt való megszégyenülés, az iskolai számonkérések vagy idegenekkel való találkozás.

Az elutasítástól és megszégyenüléstől való félelem miatt igyekeznek elkerülni a társas helyzeteket. Szintén gyakori a specifikus fóbia, amikor a gyermek valamilyen konkrét dologtól, például állattól, vér látványától, hányástól vagy valamilyen helyzettől érez túlzott mértékű szorongást. A váratlanul kialakuló rosszullétekkel jelentkező pánikzavar szintén jelentkezhet gyermek- vagy serdülőkorban is.

A szorongás okai leggyakrabban

Nagyon gyakori probléma a teljesítményhelyzetben (pl. dolgozat, felelés, szereplés) fellépő szorongás, emellett a szociális helyzetektől (pl. új, idegen környezetbe történő belépéstől és abban való szerepléstől) való félelem is sokszor megjelenik. A szorongásos panaszok jelentős része az iskolai élet köré szerveződik gyermek- és serdülőkorban, ami egészen addig is fokozódhat, hogy a gyermek nem hajlandó bemenni az iskolába. Ennek részben az a magyarázata, hogy szembenézés helyett jellemzően igyekszünk elkerülni azokat a helyzeteket, amelyektől szorongunk, félünk.

Hogyan kezelhető a serdülőkori szorongás?

A szorongás kezelésében bizonyítottan hatékony a kognitív viselkedésterápia, amely csoportos és egyéni formában is alkalmazható a szorongásos problémák megoldására.

Hogyan támogathat a szülő, a környezet?

Szülőként fontos, hogy vedd érszre, ha a gyermeked kórosan szorong. Ha gyakran panaszkodik fejfájára, hasfájásra, bizonyos helyzeteket szeretne egyre gyakrabban elkerülni, akkor érdemes beszélgetni vele arról, hogy milyen gondolatok és érzések vannak benne. Azok a gyerekek, akik mindig jól teljesítettek, gyakran szégyellik a szorongást, a gyengeség jelének értelmezik azt, így nem is nagyon beszélnek róla. Az elfojtott szorongás azonban más úton előtörhet, akár önsértés, akár pánikroham formájában. Ha úgy látjuk, hogy szüksége lehet segítségre, keressünk neki szakembert, beszéljünk a pedagógusával, de legfőképp a gyerekkel. Érdemes azt is végiggondolni, hogy otthon mennyire lehet “gyengének lenni”, mennyire elvárás maguktól, illetve a gyerektől, hogy mindig minden helyzetben teljesítsünk, teljesítsen.

Evészavarok

Az evészavar a serdülőkor egyik tipikus pszichoszomatikus, vagyis, lelki eredetű megbetegedése, de azt tapasztaljuk, hogy ma már sajnos prepubertárs korban is vannak érintettek, főként lányok.

Általában a testtel való elégedettség vagy elégedetlenség, illetve a testképnek a reális vagy irreális megélése áll a klasszikus evészavarok mögött, de lehet a háttérben nagyobb kontroll igény, vélt vagy valós elvárásoknak való túlzott megfelelni akarás, a nemi szerepekkel kapcsolatos probléma, de akár szexuális abúzus is.

Sok arra irányuló kutatás van, hogy melyek azok a társadalmi tényezők, amik az evészavarra predesztinálnak. Olyan korban és társadalomban élünk, ahol a külső megjelenés a korábbiakhoz képest nagyobb súllyal bír és sokkal hangsúlyosabban az előtérbe is kerül. Emellett nagyon sok az irreális elvárás a külsőnkkel szemben, aminek szintén nagyon fontos szerepe van az evészavar megjelenésében. Fontos hangsúlyozni, hogy az evészavar egy nagyon komplex pszichoszomatikus probléma, így nem kizárólag a társadalmi trendek és elvárások befolyásolják a kialakulását.

A testkép az identitásunknak egy nagyon fontos része. Az identitásunk pedig serdülőkorban egy nagyon intenzív átalakuláson megy keresztül, a személyiségünk fejlődése rohamléptekben halad előre. Éppen ezért nem véletlen, hogy pont ebben az életszakaszban a testünkről alkotott kép egyes gyermekek érdeklődésének középpontjába kerül. Ehhez hozzátartozik az is, hogy amikor elégedetlenek vagyunk magunkkal, akkor ez nagyon könnyen a testtel való elégedetlenség formájában jelenik meg. Tehát a testkép és az azzal való elégedettség egy nagyon fontos komponense az evészavarnak. Emellett számos kutatás irányul az evészavarok neurobiológiai hátterének vizsgálatára is. A testképzavarnak bizonyítottan van egy neurobiológiai háttere, ami azt eredményezi, hogy az evészavaros személy a tükörbe nézve valóban nem a valóságot látja. A testképzavaros serdülőknél a probléma súlyosságát az is fokozza, hogy csak bizonyos dolgokra fókuszálnak (pl. hasi területre, a comb területére). Ennek az a következménye, hogy a fiatal csak azt veszi észre, hogy a hasa még mindig nem elég lapos, miközben már minden más területen csontsovány.

Az evészavarok kialakulásában a fentebb említett serdülőkori változásokhoz való sikertelen alkalmazkodáson felül, családi dinamikai tényezők is szerepet játszanak. A túlzott külső kontroll, a nem tiszta határok, a gyerek intim szférájának sérülése gyakran ott van a háttérben, de akár ott lehet egy traumatikus esemény, például szexuális abúzus is.

Az evészavarban szenvedő serdülőknek a változással kapcsolatban van alapvető félelme, ami azért lehet kritikus, mert a változás az ennek a korszaknak a törvényszerű sajátossága, és a gyógyuláshoz is változásokra van szükség.

Milyen fajtái vannak az evészavarnak?

Az anorexia talán a legismertebb, de ennek is két típusa van. Az anorexia talán a legismertebb evészavar, aminek egyik típusánál az érintett személy alig vesz magához táplálékot, a másiknál pedig bár rendesen táplálkozik, a testsúlyát önhánytatással, hashajtó használatával, vagy túlmozgással igyekszik csökkenteni.

A bulimiás zavaroknál túlevés előzi meg az önhánytatást. Ebben az esetben a testsúly nem feltétlenül alacsony, de ugyanúgy fennállhat egy komoly testkép probléma.

Az orthorexiáról, azaz az egészséges ételekkel kapcsolatos evészavarról azért érdemes tudni, mert ez nem mennyiségi, hanem minőségi éhezést okoz. Következményeképpen számos fontos tápanyag bevitele csökken, vagy marad el teljesen, emiatt komoly minőségi éhezés, vitamin- és ásványianyag-hiány alakul ki. Sok esetben ez már az anorexia előszobája.

Serdülők körében a leggyakoribb evészavar az anorexia, míg a bulimia inkább a kései serdülőkorra jellemző. A fiúk esetében a sokszor fordított anorexiának is hívott, úgynevezett izomdiszmorfiát fontos megemlíteni, amikor az érintett személy a nagy izomzata ellenére is vékonynak és gyengének látja magát, és kényszeresen próbál folyamatosan egyre nagyobb izmot építeni.

Ez a viselkedés egy kóros étkezéssel is együtt jár. Az a fajta anorexia, ami a lányokra jellemző, fiúknál is előfordul, de lényegesen ritkább. Erre szintén hatással van a férfi modellek világa, hiszen a kifutón egyre több kifejezetten vékony, kisfiús testalkatú férfi modellt látni, ami a fiúk számára is ideált jelent. Ugyanakkor a férfiak anorexiájában a külső megjelenés, a tökéletességére való törekvés kevésbé jelenik meg, inkább több egyéb pszichiátriai patológia húzódik meg a háttérben.

Mi húzódhat meg a betegség hátterében?

Az anorexiát a kontroll betegségének is szokták nevezni. Az anorexiás fiatal a betegség segítségével tud nyomást gyakorolni környezetére, vagyis a betegsége által tudja kontrollálni családját. Ezen kívül van egy nagyon erős kommunikációs funkciója a tünetnek. Evészavaros gyermekkel élő családokra jellemző, hogy a problémáról mindenki tud, ugyanakkor tabu téma, nem beszélnek róla. Ezért az evészavar gyógyításának részeként, a családterápiában az egyik legfontosabb lépés a kommunikáció nyílttá tétele, ami egyszerre jelenti a betegségről és a családi problémákról való nyílt kommunikációt is.

Sokszor a tünet az ellenállás eszköze. Az étel elutasítása főleg a kisebb gyermekeknél tölti be az anyával szembeni ellenállás szerepét.

Ezen felül a tünet gyakran megvéd bizonyos dolgoktól, például a változástól. Így nem kell felnőni, nem kell felelősséget vállalni, nem kell azonosulni a női szereppel.

Továbbá a tünetnek lehet összetartó szerepe is, ami családi dinamikai sajátosságokból ered. Ebben az esetben nagy jelentőséggel bír a tünet, hiszen elképzelhető, hogy a betegség tartja még együtt a szülőket, tartja egybe a családot, vagy a tünet révén kap nagyobb figyelmet a gyermek.

Az anorexia egy pszichoszomatikus betegség, épp ezért jellemzően a családi dinamika nagyon nagy szerepet játszik a betegség kialakulásában, fennmaradásában és a gyógyításában is.

Egy családi rendszerről beszélhetünk, amelyben az anorexiás fiatal az úgynevezett index páciens. Ő hordozza a tüneteket, konkrétan ő szenved a betegségétől, de valójában maga a családi rendszer az, ami nem működik egészségesen. A páciens tünetei jelzik a bajt a környezet felé, ugyanakkor el is fedik a valódi nehézségeket. Az anorexiás gyermekkel együtt élő családok rendkívül zártak. Kifelé nem nagyon nyitnak, viszont a belső határok nagyon könnyen átjárhatók. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyermeknek nem nagyon lehet önálló kezdeményezése, nem nagyon mer ellentmondani a szülőknek. Ezekben a családokban természetes működésmód, hogy a gyerek azt csinálja, amit mondanak neki. Ezekben a családokban az evészavar átveszi az uralmat a hétköznapok felett, minden erről szól, viszont a valóságos, élethelyzeti kihívásokról, főleg a serdüléssel együttjáró lázadásról és leválásról nem lehet beszélni. Az evés vagy nem evés lesz a téma, ezzel el lehet fedni és előtérbe lehet helyezni problémákat. Egyszóval az anorexia a családon belül, a család által nagyon erősen meghatározott.

Milyen jelei vannak, ha egy fiatal evészavarral küzd?

Nem könnyű felismerni, hol van az a pont, amikor már érdemes szakemberhez fordulni, de általánosságban elmondható, hogy a következő szélsőséges esetekben mindenképpen ajánlott orvosi segítséghez fordulni: szélsőséges mértékű fogyás, menstruáció elmaradása, ha a fiatal nagyon látványosan nem hajlandó enni és/vagy a családdal együtt enni, az iskolában egyáltalán nem eszik, kényszeresen számolja a kalóriákat, csak és kizárólag a magának készített ennivalót eszi meg, étrendjében uralkodóvá válnak a kalóriaszegény ételek, állandóan méri a súlyát vagy éppen ellenkezőleg, nem hajlandó a mérlegre állni. Emellett rengeteg folyadékot iszik, akkor is, amikor ennie kellene. Ezek a jelek többnyire előrehaladott problémára utalnak. Az enyhébb zavarokra inkább az jellemző, hogy túlzottan előtérbe kerül az evés témája, a megjelenés kérdése, és a fiatal érzékelhetően nagyon szigorúan próbálja keretezni az evési szokásait. Továbbá napi szinten bőven többet sportol annál, mint ami egészséges és szükséges lenne, és ettől már ki is merül.

Hogyan támogathat a szülő, a környezet?

Sokszor látható, hogy elindul egy teljesen logikus, ésszerű életmódváltás, ami egyszer csak átcsap evészavarba. Ezt a „fordulópontot” lenne jó időben felismerni. Fontos, hogy a szülők figyeljenek arra, milyen motiváció áll a gyermek cselekedeteinek hátterében, valamint milyen mértékű érzelmi reakciókat vált ki belőle, ha akadályozni akarják őt valamely tevékenységében. A gyakorlatra lefordítva ez azt jelenti, hogy vegyük észre, ha a gyermek bizonyos dolgokat már nem azért csinál, mert ő úgy gondolja helyesnek, hanem kényszeresen ragaszkodik hozzájuk. További példa, hogy nagyon ingerült lesz, ha nem engedik el az edzőterembe, vagy több étel kerül a tányérjára, mint amennyit ő kért. Ezeken felül arra is érdemes felfigyelni a szülőknek, ha a gyermek ideje egyre nagyobb százalékában foglalkozik a külsejével és az evéssel.

Hogyan kezelhető az evészavar?

Az evészavar egy nagyon összetett problematika, így a terápiája is nagyon komplex, több módszert is ötvöz. Az egyik alkalmazott módszer a kognitív-viselkedésterápia, amely során az étkezés újra strukturálása, a megfelelő tápanyagbevitel meghatározása, a napi többszöri étkezés beállítása és evésnaplóban történő rögzítése történik. Ezt feltétlenül kíséri az evéssel kapcsolatos negatív gondolatok felismerése és átstrukturálása. Az egyes lépések meghatározása, ritmusa nagyon egyénre szabott, és a kognitív-viselkedésterápiás elemeken felül jelentős hangsúly van a táplálási terápián is. Egy kognitív-viselkedésterápia során a terapeuta és a kliens azon is dolgozik, hogy a testtel, az étellel, az étkezési magatartással kapcsolatos gondolatok visszatérjenek a realitáshoz. Ehhez nagyon fontos, hogy az egészen extrém mértékű, de irreális félelmek gyógyuljanak. A következő lényeges eleme az evészavarok gyógyításának a családterápia, ami az egyéni terápiával párhuzamosan zajlik. Az egyéni terápiás folyamat során már a serdülő önértékelése, önmagához, kortársaihoz, családjához való viszonya, saját értékrendjének kérdései kerülnek fókuszba a testképe, evéssel kapcsolatos érzései, gondolatai mellett. A művészetterápia, a dramatikus elemek jó eszközök az evéshez és az önmagához való viszony megjelenítésére, megértésére.

Források:
Interjú Dr. Hirsch Anikó gyermekpszichiáterrel a serdülőkori evészavarokról és a testképről
Semmelweis Egyetem – Interjú Dr. Babusa Bernadettel

Semmelweis Egyetem – Előadás: Cserép Melinda: A gyermek- és serdülőkori evészavarok tünettana, diagnosztikus kritériumai

Ha érintett vagy a fenti témában, vagy aggódsz valakiért és nem tudod kihez fordulhatnál, írj nekünk vagy hívj minket a 116 111-es díjmentesen hívható telefonszámon!
Szülőnek lenni kihívás. Ha aggódsz gyermeked miatt, és nincs kivel megoszd a vele kapcsolatos aggodalmaidat, hívd a Kék Vonalat a a 116 000-s díjmentesen hívható anonim számon, keressünk együtt megoldást.
Szakemberként, segítőként sem kell egyedül maradnod a megterhelő érzésekkel! Lényeges, hogy te is tudj arról beszélni, ha megvisel egy fiatal helyzete. Ha szükséged lenne valakire, akivel közösen tudsz gondolkozni egy fiatal érdekében, fordulj te is bátran a Kék Vonalhoz! Hívj minket a 116 000-s díjmentesen hívható anonim számon.
Gyakori témák

Tudj meg többet!

Szakembereknek

Öngyilkosság

Fiatalkori öngyilkosságok
Bővebben
Fiatalkori öngyilkosságok

A WHO adatai alapján évente 800.000 ember vet véget önkezűleg az életének, vagyis minden 40. másodpercben valaki megöli magát a világon. A 15-29 éves korosztályban a közúti balesetek mögött az öngyilkosság a második leggyakoribb halálozási ok. Magyarországon közel egy o…

Szülőknek

Önsértés

Az önsértésről – mit tehetünk szülőként?
Bővebben
Az önsértésről – mit tehetünk szülőként?

Ijesztő lehet szülőként azzal szembesülni, hogy kamasz gyerekünk időnként borotvából kiszerelt pengével, körzővel, üvegdarabbal bántja magát, esetleg égő cigarettát nyom el a csuklóján. Érthetetlen, hogy mi történik, látszólag nincs baja azon kívül, hogy csendesebb lett…

Szülőknek

Családi krízisek

A családi krízisek kihívásai és lehetőségei
Bővebben
A családi krízisek kihívásai és lehetőségei

A családi krízis témája sokakat érinthet, hiszen kicsi az esély arra, hogy valaki mentesülhet a váratlan helyzetektől vagy az élettel járó változásoktól. Ezek a krízisek sokfélék lehetnek, például előfordulhatnak egy család életében párkapcsolati problémák, anyagi nehéz…