A gyermekbántalmazás olyan, gyermekek ellen elkövetett cselekedet, amely tényleges vagy lehetséges fizikai, illetve lelki károsodást okoz a gyereknek, sérti emberi méltóságát, akadályozza a fejlődést. Erőfölényen alapuló kapcsolatban zajlik, az elkövető olyan személy, akinek az lenne a feladata, hogy biztonságot és bizalmat adjon, felelősséget vállaljon a gyerekért. A bántalmazás lehet fizikai, szexuális, érzelmi bántalmazás, de ide tartozik az elhanyagolás is.
A jog megkülönbözteti a szexuális erőszakot és a szexuális visszaélést. Szexuális erőszak a hatályos jogi szabályozás szerint, ha a bántalmazó, a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el, illetve más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel. Szexuális erőszakot követ el az is, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet. Súlyosbító tényező, ha az elkövető a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el az erőszakot, vagy azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el azt. Szexuális visszaélést követ el az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen, továbbá az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy vele vagy mással szexuális cselekményt végezzen. Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel a vele kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve szexuális cselekményt végez, szintén szexuális visszaélést követ el, ami szabadságvesztéssel büntetendő.
A Kék Vonalat megkereső gyerekek 2022-ben több, mint 2500 esetben számoltak be őket ért valamilyen bántalmazásról, és ennek 12 százalékában meséltek szexuális abúzusról. Nem célunk és nem is kompetenciánk ezen történések jogi megítélése, ezért a szexuális bántalmazás és abúzus szavakat nem a fenti jogi értelemben használjuk.
Szintén ide tartozik a gyerek és az elkövető között zajló chatelés, gyerekekről készült pornográf felvételek gyűjtése, terjesztése. Legtöbben talán azt gondolnák, hogy a gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaéléseket a gyerek számára idegen személyek követik el, pedig a felmérések szerint ez mindössze az esetek 7 százalékában történik. Sokkal gyakoribb, hogy családtagok, ismerősök, rokonok közül kerül ki az elkövető.
Az abúzus alapja a fentebb már említett erőfölény. Mivel a kapcsolat nem egyenlő, ezért nem beszélhetünk beleegyezésről akkor sem, ha az áldozat nem tiltakozott, vagy szexuális élvezetet élt át az abúzus során. Beleegyezés csak egyenlő felek között történhet. A visszaélés általában valamilyen ártatlannak tűnő közeledéssel kezdődik, ami félrevezeti a gyereket (pl. “Hadd masszírozzalak meg!”, “Megmutatom, hogyan tartsd a fütyit”, “Én szeretlek a legjobban, nézd, mennyire” stb) Az ártalmatlannak tűnő játékok észrevétlenül fordulnak abúzusba, vagyis nincs nyílt erőszak, helyette manipuláció, érzelmi zsarolás, szeretetmegvonás van. Mivel a gyerekek bíznak a körülöttük lévő felnőttekben, sőt sok esetben nem is megengedett, hogy megkérdőjelezzék őket, fel sem merül bennük, hogy nemet mondjanak, ellenálljanak akkor sem, ha érzik, hogy valami nincs rendben.
Az elkövető gyakran ilyesmiket mond a gyereknek: “Ha ezt elmondod, anya meghal”, “Akkor engem elvisznek”. Gyakran már az abúzus közben bűntudatot kelt a gyerekben: “Miattad van, te csábítottál el, te vagy olyan, hogy ezt kell csináljam”. A közös titok aztán lassan tönkreteszi a gyerek lelkét.
A szexuális bántalmazás következményei
A gyerekkorban elkövetett szexuális bántalmazásnak súlyos következményei lehetnek, mert a gyereket a személyiségfejlődés közben (akár korai szakaszában) éri a trauma. A hatása sokrétű, így szinte bármilyen tünet vagy tünetegyüttes megjelenhet a nyomában. A PTSD (poszttraumás stressz szindróma) a leggyakoribb következmény. Jellemző, hogy az áldozat folyamatos készenléti állapotban van, nyugtalan, erősen szorong.
Jellemző, hogy az áldozat minden olyan helyzetet el akar kerülni, ami aktiválhatja az elárasztottságot, de szintén tipikus tünet a beszűkültség és a kiüresedettség is.
A PTSD mellett a szorongásos zavarok, depresszió, öngyilkossági gondolatok, evészavarok, szexuális zavarok is megjelenhetnek, amellett szerfüggőség (drog, alkohol) vagy viselkedési függőség (pl. számítógép-függőség), és különböző testi panaszok is kialakulhatnak (pl. krónikus fájdalom vagy gyulladás a traumában érintett területen, későbbi fogamzási nehézségek).
A szexuális abúzus gyakori kísérője a disszociáció. Így nevezik azt az állapotot, amikor valaki “fejben” és érzelmileg kilép a helyzetből, nincs ott a tudatával. Az abúzus alatt ez egy védekezési mechanizmus, mert azzal, hogy “nincs ott”, védi magát, de hosszútávon akadályozza az egészséges életvitelt. Tipikus mondatok, amelyek nyilvánvalóvá teszik a disszociációt: “Felülről láttam magunkat az ágyon”, “Olyan volt, mintha kiléptem volna a testemből”.
Tehát a következmények komplexek, hiszen lehet, hogy egy szorongásos zavar és önsértés hátterében sejlik fel egy évekkel ezelőtti szexuális bántalmazás. Éppen ezért fontos, hogy egyfajta traumaszemüvegen keresztül nézzünk a fenti tünetekre.
A szexuális abúzus figyelmeztető jelei
Az abúzus nem marad jelek nélkül. Ha egy gyereket szexuálisan bántalmaznak, annak a láthatatlan rövidtávú jelei-következményei is előbb-utóbb megjelennek. A következő jelek közül minél több van jelen egyidejűleg, annál nagyobb a valószínűsége a háttérben lévő bántalmazásnak.
TESTI JELEK:
- Viszketés, fájdalom a nemi szerv környékén
- Gyakori indok nélküli fájdalom (has, torok)
- Nehéz járás, ülés
- Fertőzések
- Hirtelen testsúlynövekedés vagy csökkenés
- Pszichoszomatikus tünetek (fejfájás, hasfájás, torokfájás)
VISELKEDÉSES JELEK
- Álmatlanság
- Szorongás, depresszió, nyugtalanság
- Étvágytalanság
- Romló iskolai teljesítmény
- Csökkent önértékelés
- Szexualizált viselkedés
- Önsértés
- Visszahúzódás, érdeklődés elvesztése
- Egy bizonyos személytől való félelem (kisgyerekeknél)
Mit tehetünk a megelőzésért szakemberként?
Pedagógusként egy játékos foglalkozás keretében kisebb gyerekekkel is lehet beszélgetni a testhatárokról. Megtaníthatjuk nekik, hogy joguk van kontrollt gyakorolni a saját testük felett, senkinek nincs joga azt használni, engedély nélkül hozzáérni, legkevésbé intim helyeken.
Fontos, hogy ne legyen teljes tiltás alatt, hogy a gyerek, egy felnőttnek nem-et mondjon! Aki tud, mer, azt tapasztalta meg, hogy szabad ellenkezni egy felnőttel szemben, esélyt kap arra, hogy egy rosszindulatú közeledésre is határozott ellenkezéssel reagáljon. Ezért pedagógusként, más szakemberként is sokat tehetsz, azzal, hogy egy demokratikus, partneri kapcsolatot alakítasz ki a gyerekekkel.
A szexuális bántások elkövetői nagyon gyakran a gyermeknek ismerős felnőttek. Egy megbízhatónak vélt felnőtt bántja őket, és ezután különösen nehéz újra megbízni más felnőttekben. Ezt elősegíthetjük azzal, ha a szexuális bántalmazást és egyéb bűncselekmények valóságát nem kezeljük tabuként, beszélünk róla, hogy nagyon rettenetes, de ilyen meg tud történni, de mindeközben az is fontos, hogy vannak felnőttek, akik soha nem bántanának egy gyereket, nem élnek vissza a hatalmukkal és tudnak segíteni, ha valakit bántanak vagy bármilyen bajban van. A gyereket körülvevő szakemberek teljes személyiségükkel erre tudnak példák lenni, ami életmentő lehet egy családjában elhanyagolt, bántalmazott gyereknek, aki nem tud a szüleihez fordulni, ha szexuális abúzus éri, akár a családon belül, akár máshol.
Hogyan reagáljunk, ha azt gyanítjuk, hogy egy gyereket szexuálisan bántalmaznak?
A tudomásunkra jutott szexuális abúzusról ismeretlenül is tehetünk gyermekvédelmi jelzést a területileg illetékes Családsegítő- és Gyermekjóléti Központ felé.
Nem a tanár, pszichológus, szociális segítő vagy más szakember feladata a “nyomozás”, viszont a jelzés igen!
Ha egy gyereken észrevesszük a fenti tüneteket, akár pedagógusként, akár pszichológusként, próbáljunk meg beszélgetni vele. Első körben elég annyi, hogy észrevettük, most kicsit máshogy viselkedik, mint korábban. Tudassuk vele, hogy számíthat ránk, bármiről is legyen szó, nem kell egyedül nagy terheket cipelni. Minden ilyen esetben érdemes az iskolai szociális segítő, iskolapszichológus segítségét kérni.
Súlyos, családon belüli esetben akár az is elintézhető, hogy a gyerek már aznap se aludjon otthon. Az ideiglenes hatályú elhelyezés jogi kategória, ami súlyos bántalmazás esetén védi a gyereket attól, hogy haza kelljen mennie. Ha egy gyereknek veszélyes otthon, nem engedjük haza, lehet ilyen helyzetben a 112-t hívni. A kiérkező rendőrök tudnak intézkedni és elvihetik a gyereket egy átmeneti otthonba, míg kivizsgálják az ügyet.
Hogyan reagáljunk ha megosztja velünk egy gyerek a történetét?
A gyerekekben erősen dolgozik a szégyen, sokszor hallani, hogy undorítónak, rothadtnak, “megrontottnak”, azaz romlottnak, szégyenteljesnek érzik magukat, ezért rettentő nehéz számukra erről beszélni. Emiatt is különösen fontos, hogyan reagálunk.
- Értőn hallgassuk végig, ne szakítsuk félbe!
- Mutassunk együttérzést!
- Ne bagatellizáljuk a történetet! (pl. “Nem kell olyan komolyan venni, hogy a nagybácsi megdicsérte az alakod, ő ilyen.” vagy “Nem olyan nagy gond, ha a nagypapa az ölébe ültet, ez csak a szeretet jele”, “Nem kell nagy ügyet csinálni abból, ha az edződ hozzád ér ott, mindenkivel ezt csinálja!” stb.)
- Higgyük el, amit az áldozat mond!
- Ne próbáljuk rávenni, hogy lépjen tovább, felejtse el, ezt nem lehet “elfelejteni”.
- Biztassuk, segítsük, hogy keressen segítséget a témában jártas szakember személyében.
Forrás:
Muszáj munkacsoport
Kuritárné Szabó, I. (2015). Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna. Oriold és Társai Kiadó.
