Osztálykirándulás, táboroztatás vagy csak egy nyitva maradt kapu a játszótéren. Ha sok gyerek felügyelete van rád bízva, talán az egyik legnagyobb félelem, hogy nem stimmel a létszám, valaki elveszett. Ha kamaszokkal foglalkozol talán hallottál már olyat is, hogy valaki szökni készül vagy elszökött.
Évente átlagosan közel 20 ezer esetben érkezik a rendőrséghez bejelentés, mert eltűnt egy kiskorú. Cikkünkben segítünk értelmezni ezt a felfoghatatlanul magas számot és megosztunk néhány gondolatot a megelőzésről, megoldásokról.
Kik az eltűnt gyerekek?
Minden évben egyszer, május 25-én világszerte az eltűnt gyerekekre hívják fel a figyelmet. A dátumot Ronald Reagan amerikai elnök 1983-ban nyilvánította nemzetközi emléknappá, miután New York városában 1979-ben egy fél évig keresett hatéves kisfiú, Etan Patz holttestére ezen a napon találtak rá.
Ilyenkor a médiában riportokat láthatunk kétségbeesett, gyászukban megrekedt szülők évek óta eltűnt gyerekeiről, és elhangzanak a döbbenetes számok, amik szerint évente egy kisvárosnyi gyerek bolyong Magyarországon felügyelet nélkül.
A rendkívül magas számot az magyarázza, hogy sok gyerek újra, és újra eltűnik, de a rendszeres eltűnőkön felül is eltűnik Magyarországon évente több mint ezer gyermek, és évente száz körül van azok száma, akik sosem kerülnek elő. Az eltűnésük ideje során a gyerekek könnyen balesetek és bűncselekmények áldozatává válhatnak.. Sokan ilyenkor találkoznak először kriminalizált rétegekkel, és bűncselekmények áldozatává, vagy akár maguk is bűncselekmények elkövetőivé válhatnak. Az úton lévők hamar találkozhatnak olyan közeggel, felnőttekkel, akik kihasználhatják a tapasztalatlanságukat. Esetleg segítenek nekik valamilyen formában, de cserébe prostitúcióra kényszeríthetik őket, kábítószert adhatnak nekik, vagy bűncselekményekbe vonják be őket.
Az eltűnéseket a következő kategóriákba sorolhatjuk:
● A szakellátás intézményeiből szökésben lévő gyerekek
Ők az állami gondoskodás intézményeiből, leggyakrabban gyerekotthonokból szöknek el. Az elszökés gyakran azt jelenti, hogy kisétálnak az ajtón, hiszen ezek nem zárt intézmények, sőt már az is „eltűnés”, ha engedély nélkül marad egy iskola nap után tovább valahol az osztálytársaival és csak késő este érkezik meg a gondozási helyére. Ha az állami szakellátásban dolgozol, vagy olyan iskolában, ahova sokan járnak gyerekotthonokból, bizonyára nem ismeretlen számodra ez a jelenség. Szívszorító, hogy a gyerekek gyakran a saját vérszerinti családjukhoz szöknek haza, akkor is, ha ott bántalmazták vagy kizsákmányolták őket. Arra is van példa, hogy az elhanyagolás miatti nevelésbe vétel semmivel sem tud jobb körülményeket adni, viszont az eredeti családhoz legalább van kötődésük.
● Családból szökésben lévő gyerekek
A számok alapján sokkal kisebb az otthonukból szökő tizenévesek csoportja. Persze a számok értelmezéséhez azt is látni kell, hogy elviekben egy gyerekotthonban nincs mérlegelési lehetőség: a rendőrségnek jelezni kell, ha valaki nincs meg. Míg ha egy családban marad ki egy kamasz, vagy nem szól, hogy máshol alszik, vagy egy vita után bevágja az ajtó és elmegy otthonról, esetleges, hogy lesz-e szükség a keresésére és mikor értesítik a rendőrséget.
● Eltévedt gyerekek
A gyerekeltűnések egyik talán a sajtóban is leglátványosabb esete, amikor a keresésen pillanatokon belül dolgozik a rendőrség, és hatalmas összefogással sokan mások is, amikor eltéved egy kisgyerek Senki nem vette észre a nyitva maradt kiskaput, és a gyerek csak úgy elindult, vagy lemaradt a kiránduláson, elkeveredett a családtól strandon vagy egy rendezvényen. Ilyenkor érthető, hogy mindenki érzi, minden perc számíthat. A kisgyerek beeshet valahová, úttestre tévedhet, számtalan tragikus baleset vagy akár rossz indulatú felnőtt jogos rémképe jelenik meg. Egyetlen tragédia is túl sok, de bíztató tény, hogy ezek az esetek éppen a gyors és nagy összefogással zajló keresések miatt túlnyomórészt sikerrel záródnak.
● Családon belüli történetek
Az eltűnéseknek van egy olyan speciális esete is, amikor válás után az egyik vérszerinti szülő vagy annak családja viszi el, vagy nem engedi vissza láthatásról a gyereket. A gyerek jogai folyamatosan, több szinten sérülnek ezekben a történetekben. Sokszor az előzményekben ott a családon belüli erőszak, a szülők közötti bántalmazó kapcsolat, a gyerekek bántalmazása, akár a szexuális abúzus. Ami az egyik oldalon gyermekrablás, azt könnyen lehet, hogy gyermekmenekítésnek érzi a másik oldal, vagy a párkapcsolati játszmák védtelen és hatalmasat sérülő áldozata lesz az ide-oda rángatott gyerek. Ráadásul egyre gyakrabban több országon ívelnek át ezek az esetek. Életre szóló traumákat tud okozni, de sokszor életre szóló traumákat okozó bántalmazásoktól való menekülésként merül fel az egyik szülő részéről a külföldre szökés gondolata. Ezt nevezi a jog jogellenes gyermekelvitelnek, tehát azt a helyzetet, amikor az egyik szülő a másik szülői felügyelettel rendelkező szülő tudta vagy beleegyezése nélkül a gyermeket a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országból egy másik országba elviszi vagy ebben a másik országban visszatartja.
● Kísérő nélküli kiskorú menekültek
A kísérő nélküli kiskorúak rendszerint traumatizált gyerekek, akik jellemzően valamilyen társadalmi krízishelyzet miatt keltek útra. Háború, éhezés, üldöztetés, kizsákmányolás elől menekülnek. Az út során is rengeteg veszéllyel néznek szemben, sokan a családjukkal indultak, akiket menetközben elveszítettek, vagy akiktől el kellett szakadniuk. A kísérő nélküli kiskorúak különösen védtelenek, sokuk anyagi és testi kizsákmányolás áldozataivá válik, így nem csoda, hogy nagyon rossz pszichés állapotban, bizalmatlanul és nehezen megközelíthetően érkeznek hozzánk.
A magyar menekültügyi szabályozás két, a kísérő nélküli kiskorúakkal kapcsolatos eljárást ismer: az általános eljárást és a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben alkalmazandót. Utóbbit 2015. óta ismeri a magyar jog. 2015 szeptembere óta a kormány a válsághelyzet egyelőre folyamatosnak tűnő fenntartásáról dönt, legutóbb 2023 februárjában lett ismét meghosszabbítva. A fő különbség a két eljárásrend között, a tranzitzóna beiktatása, és a különbség tétel 14 év alatti és 14 év feletti gyerekek között. Ez a megkülönböztetés eleve aggályos, de még problematikusabbá teszik azok a gyakori helyzetek, amikor nehezen megállapítható egy többszörösen traumatizált, nagyon rossz pszichés állapotban lévő fiatalról, hogy betöltötte-e már a 14. illetve a 18. életévét.
Miért szöknek?
Az eltűnések zöme valójában szökést jelent, a szökések nagyrésze pedig gyermekotthonokból történik. A magyar szakellátás hosszú idő óta súlyos erőforrás hiányokkal küzd. Szakemberhiány, rossz körülmények, fluktuáció, bizonytalanság – összességében látható, hogy jellemzően ez nem egy megtartó közeg. Sok gyerek nagyon elhanyagoló környezetben élt a családjában, rend, szabályok, keretek nélkül. Nekik különösen nehéz lehet az intézményi keretekhez való alkalmazkodás. Ráadásul érheti kifejezetten rossz bánásmód vagy kortárs bántalmazás is a gyerekeket az intézényi ellátásban, amitől menekülni akarnak. A helyzetet még veszélyesebbé teszi, hogy személyesen és az online terekben rosszindulatú felnőttek kínálnak rendkívül kockázatos, gyakran életveszélyes “megoldásokat” ezeknek a kereső, kötődések nélküli fiataloknak.
A szakellátásból szökésben lévő gyerekek motivációit és helyzetét akkor lehet megérteni, ha belegondolunk azokba a helyzetekbe, amikor kiemelnek egy gyereket a családjából. Szülők halála, családon belüli erőszak, nevelésre alkalmatlan szülők, súlyosan alkalmatlan körülmények, szexuális bántalmazás, súlyos testi sértések… Ezekből egy is traumatizáló hatású, és inkább az a jellemző, hogy ezek egy komplex csomagban terhelik meg a gyerekeket. A nevelésbe vételt sok-sok csalódás, bizalomvesztés előzi meg – nem csak a saját szüleikben, de általában a felnőttekben, és sajnos nem ritkán a gyermekvédelmi rendszer szereplőiben is.
A család is lehet egy nem megtartó közeg: nem elég figyelmes, nem jól gondoskodó. Lehet, hogy a szülők nem vesznek észre valamit, amit pedig fontos lenne észrevenni. A szökésben lévő fiatalok gyakran menekülnek valami elől. Egy gyermek, aki elindul a semmibe, vagy azon gondolkodik, hogy elszökik otthonról, valószínűleg nem érzi magát otthon elég fontosnak, nem érzi, hogy megértenék, elfogadnák, illetve lehet, hogy egyszerűen nem érzi magát biztonságban. Az otthoni állandó veszekedések is olyan feszült légkört jelenthetnek a gyerek számára, amiből úgy érzi, hogy menekülnie kell. Lehet érzelmi elhanyagolás a háttérben, lehet fizikai vagy szexuális bántalmazás, a szülők vagy a gyerek valamilyen függősége, a szegénység, vagy akár a szülők pszichés állapota. Ezekben az esetekben a megfelelő szakember bevonásával lehetne javítani a helyzeten, de a legtöbbször sajnos ezt nem teszik meg a családok.
A szökés mindenképpen egy erős segítségkérés!
Amikor azonban megkerül a gyerek, akkor nagyon fontos keresni az eltűnés valódi okait, és nem megelégedni az olyan felszínes magyarázatokkal, min, hogy “kalandvágy”, a “rossz bizonyítvány”, vagy a “rossz társaság” motiválta. Nagyon fontos, mindent megtenni, hogy a szökés ne ismétlődjön, hogy ne érezze úgy a fiatal, hogy még erősebb jelzésekre van szükség ahhoz, hogy a környezete a segítségére siessen.
Mit lehet tenni az eltűnések megelőzése érdekében?
A kisgyerekek eltűnése, elkóborlása, eltévedése csakis megfelelő felnőtt felügyelettel előzhető meg. Nagyon sokszor a felügyelet nélkül hagyott, vagy egy másik kiskorúra bízott kisgyerekekkel történnek tragédiák. A kisgyerek kíváncsi, csábítható és neurológiailag sem elvárható még tőle tettei mérlegelése. Nehéz általánosítani, hogy mikor elég érett egy gyerek ahhoz, hogy magára vigyázzon, de az biztos, hogy csak a gyereket jól ismerő felnőtt, gondos mérlegelés után, lehetőleg fokozatosan – és természetesen csakis a szülő engedélyével – hagyhatja felügyelet nélkül a gyereket, akkor is, ha ez a felügyelet nélkül hagyás zárt térben (például egy iskolaudvar, strand, kemping) történik.
Sok esetben a családon belüli elrablás vagy a jogellenes külföldre vitel is megelőzhető. Ha szakemberként olyan családokkal vagy kapcsolatban, ahol felmerül a családon belüli erőszak, vagy ahol a válás után valóságos csatatérré változik a gyerek élettere, akkor érdemes keresni a mediátori lehetőségeket a családnak és ha kell újra és újra felajánlani a segítséget.
A legnagyobb arányú esetek azok, amikor a gyerek, jellemzően tizenéves önként távozik egy nem elég megtartó közegből. A szökések okainak kezelése, megelőzése csökkenti az eltűnésekkel kapcsolatos tragédiákat.
A szakemberek felelőssége
Szakemberként a legfontosabb teendőd a gyermekvédelmi jelző rendszer működtetése: jelezni, ha a veszélyeztetés, rossz bánásmód felmerül és együttműködni a hatósági szereplőkkel, hogy a lehető leginkább a gyerek érdekét szolgáló döntések a lehető leggyorsabban megszülessenek, és a diszfunkcionális családok ne legyenek segítség, a bántalmazott gyerekek pedig védelem nélkül.
Ha felnőttként tudomásunkra jut, hogy egy gyerek veszélyben van, akár ismeretlenül is tehetünk anonim gyermekvédelmi jelzést, amit szakemberként kötelességünk is megtenni a területi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat felé!
