Talán szülőként neked is egyik rémálmod, hogy eltűnik a gyermeked. Kicsi korban a tömeg a strandon, a nyitva hagyott kiskapu, később az egyedül közlekedés, aztán az egyre több, szülők által ismeretlen út, a bulik, a barátok erősítik fel az aggodalmakat. “Bár értjük, hogyan fordulhat elő, hogy néha eltűnik egy-egy gyerek, rendkívül aggasztó tény, hogy évente átlagosan közel 20 ezer esetben érkezik a rendőrséghez bejelentés kiskorú eltűnéséről.”
Kik az eltűnt gyerekek?
Ha máskor nem is, az Eltűnt Gyermekek Világnapján mindenki hall a gyermekeltűnésekről. Május 25-ét Ronald Reagan amerikai elnök 1983-ban nyilvánította nemzetközi emléknappá. New York városában 1979-ben egy fél évig keresett hatéves kisfiú, Etan Patz holttestére ezen a napon találtak rá. Ilyenkor többek közt hallhatsz rádióban, TV-ben riportokat kétségbeesett, gyászukban megrekedt szülők évek óta eltűnt gyerekeiről, és elhangzanak a döbbenetes számok, esetenként magyarázat nélkül, pedig senki nem gondolja az éves bejelentések számából, hogy egy kisvárosnyi gyerek bolyong Magyarországon felügyelet nélkül.
A rendkívül magas számot az magyarázza, hogy sok gyerek újra, és újra eltűnik, de a rendszeres eltűnőkön felül is eltűnik Magyarországon évente több mint ezer gyermek, és évente száz körül van azok száma, akik sosem kerülnek elő. Az eltűnésük ideje során könnyen balesetek és bűncselekmények áldozatává válhatnak a gyerekek. sokan ilyenkor találkoznak először kriminalizált rétegekkel, és bűncselekmények áldozatává, vagy akár maguk is bűncselekmények elkövetőivé válnak. Az úton lévők hamar találkozhatnak olyan közeggel, felnőttekkel, akik kihasználhatják a tapasztalatlanságukat. Esetleg segítenek nekik valamilyen formában, de cserébe prostitúcióra kényszeríthetik őket, kábítószert adhatnak nekik, vagy bűncselekményekbe vonják be őket.
Az eltűnéseket a közetkező kategóriákba sorolhatjuk:
● A szakellátás intézményeiből szökésben lévő gyerekek
Ők az állami gondoskodás intézményeiből, leggyakrabban gyerekotthonokból szöknek el. Az elszökés gyakran azt jelenti, hogy kisétálnak az ajtón, hiszen ezek nem zárt intézmények, sőt már az is „eltűnés”, ha engedély nélkül marad egy iskola nap után tovább valahol az osztálytársaival és csak késő este érkezik meg a gondozási helyére. Szívszorító, hogy a gyerekek gyakran a saját vérszerinti családjukhoz szöknek haza, akkor is, ha ott bántalmazták vagy kizsákmányolták őket. Arra is van példa, hogy az elhanyagolás miatt nevelésbe vétel semmivel sem tud jobb körülményeket adni, viszont az eredeti családjukhoz legalább van kötődésük.
● Családból szökésben lévő gyerekek
A számok alapján sokkal kisebb az otthonukból szökő tizenévesek csoportja. Persze a számok értelmezéséhez azt is látni kell, hogy elviekben egy gyerekotthonban nincs mérlegelési lehetőség: a rendőrségnek jelezni kell, ha valaki nincs meg, míg ha egy családban marad ki egy kamasz, vagy nem szól, hogy máshol alszik, vagy egy vita után bevágja az ajtó és elmegy otthonról, esetleges, hogy lesz-e szükség a keresésére és mikor értesítik a rendőrséget. A szökésben lévő fiatalok mentális egészsége, testi-lelki biztonsága komoly veszélynek van kitéve – szorult helyzetükben sokan fordulnak a bűnözés, az alkohol és a drogok felé, illetve hatalmas kockázatot jelent számukra a szexuális kizsákmányolás és a hajléktalanság.
● Eltévedt gyerekek
A gyerekeltűnések egyik talán a sajtóban is leglátványosabb esete, amikor a keresésen pillanatokon belül dolgozik a rendőrség, és hatalmas összefogással sokan mások is, amikor eltéved egy kisgyerek. Senki nem vette észre a nyitva maradt kiskaput, és a gyerek csak úgy elindult, vagy lemaradt a kiránduláson, elkeveredett a családtól strandon vagy egy rendezvényen. Ilyenkor érthető, hogy mindenki érzi, minden perc számíthat. A kisgyerek beeshet valahová, úttestre tévedhet, számtalan tragikus baleset vagy akár rossz indulatú felnőtt jogos rémképe jelenik meg. Egyetlen tragédia is túl sok, de bíztató tény, hogy ezek az esetek éppen a gyors és nagy összefogással zajló keresések miatt túlnyomórészt sikerrel záródnak.
● Családon belüli történetek
Az eltűnéseknek van egy olyan speciális esete is, amikor válás után az egyik vérszerinti szülő vagy annak családja viszi el, vagy nem engedi vissza láthatásról a gyereket. A gyerek jogai folyamatosan, több szinten sérülnek ezekben a történetekben. Sokszor az előzményekben ott a családon belüli erőszak, a szülők közötti bántalmazó kapcsolat, a gyerekek bántalmazása, akár a szexuális abúzus. Ami az egyik oldalon gyermekrablás, azt lehet, hogy gyermekmenekítésnek érzi a túloldal, vagy a párkapcsolati játszmák védtelen és hatalmasat sérülő áldozata lesz az ide-oda rángatott gyerek. Ráadásul egyre gyakrabban több országon ívelnek át ezek az esetek. Életre szóló traumákat tud okozni, de sokszor életre szóló traumákat okozó bántalmazásoktól való menekülésként merül fel az egyik szülő részéről a külföldre szökés gondolata. Ezt nevezi a jog jogellenes gyermekelvitelnek, tehát azt a helyzetet, amikor az egyik szülő a másik szülői felügyelettel rendelkező szülő tudta vagy beleegyezése nélkül a gyermeket a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országból egy másik országba elviszi vagy ebben a másik országban visszatartja.
● Kísérő nélküli kiskorú menekültek
A kísérő nélküli kiskorúak rendszerint traumatizált gyerekek, akik jellemzően valamilyen társadalmi krízishelyzet miatt keltek útra. Háború, éhezés, üldöztetés, kizsákmányolás elől menekülnek. Az út során is rengeteg veszéllyel néznek szemben, sokan a családjukkal indultak, akiket menetközben elveszítettek, vagy akiktől el kellett szakadniuk. A kísérő nélküli kiskorúak különösen védtelenek, sokuk anyagi és testi kizsákmányolás áldozataivá válik így nem csoda, hogy nagyon rossz pszichés állapotban, bizalmatlanul és nehezen megközelíthetően érkeznek hozzánk.
A magyar menekültügyi szabályozás két, a kísérő nélküli kiskorúakkal kapcsolatos eljárást ismer: az általános eljárást és a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben alkalmazandót. Utóbbit 2015. óta ismeri a magyar jog. 2015 szeptembere óta a kormány a válsághelyzet egyelőre folyamatosnak tűnő fenntartásáról dönt, legutóbb 2023 februárjában lett ismét meghosszabbítva. A fő különbség a két eljárásrend között, a tranzitzóna beiktatása, és a különbségtétel 14 év alatti és 14 év feletti gyerekek között. Ez a megkülönböztetés eleve aggályos, de még problematikusabbá teszik azok a gyakori helyzetek, amikor nehezen megállapítható egy többszörösen traumatizált, nagyon rossz pszichés állapotban lévő fiatalról, hogy betöltötte-e már a 14. illetve a 18. életévét.
Miért szöknek?
Az eltűnések zöme szökés. A szökésben lévő fiatalok gyakran menekülnek valami elől. Egy gyermek, aki elindul a semmibe, vagy azon gondolkodik, hogy elszökik, valószínűsíthetően nem érzi magát elég fontosnak, megértettnek, elfogadottnak, illetve könnyen lehet, hogy nem érzi magát biztonságban.
A szökések nagyrésze gyermekotthonokból történik. A magyar szakellátás hosszú idő óta súlyos erőforráshiányokkal küzd. Szakemberhiány, rossz körülmények, fluktuáció, bizonytalanság – összességében látható, hogy jellemzően ez nem egy megtartó közeg. Sok gyerek nagyon elhanyagoló környezetben élt a családjában, rend, szabályok, keretek nélkül. Nekik különösen nehéz lehet az intézményi környezethez való alkalmazkodás. Ráadásul érheti kifejezetten rossz bánásmód vagy kortárs bántalmazás is a gyerekeket az intézményi ellátásban, amitől menekülni akarnak. A helyzetet még veszélyesebbé teszi, hogy személyesen és az online terekben rosszindulatú felnőttek kínálnak rendkívül kockázatos, gyakran életveszélyes “megoldásokat” ezeknek a kereső, kötődések nélküli fiataloknak.
A szakellátásból szökésben lévő gyerekek motivációit és helyzetét akkor lehet megérteni, ha belegondolunk azokba a helyzetekbe, amikor kiemelnek egy gyereket a családjából. Szülők halála, családon belüli erőszak, nevelésre alkalmatlan szülők, súlyosan alkalmatlan körülmények, szexuális bántalmazás, súlyos testi sértések… Ezekből egy is traumatizáló hatású, és inkább az a jellemző, hogy ezek egy komplex csomagban terhelik meg a gyerekeket. A nevelésbe vételt sok-sok csalódás, bizalomvesztés előzi meg – nem csak a saját szüleikben, de általában a felnőttekben, és sajnos nem ritkán a gyermekvédelmi rendszer szereplőiben is.
Mit lehet tenni szülőként az eltűnések megelőzése érdekében?
A kisgyerekek eltűnése, elkóborlása, eltévedése csakis megfelelő felnőtt felügyelettel előzhető meg. Nagyon sokszor a felügyelet nélkül hagyott, vagy egy másik kiskorúra bízott kisgyerekekkel történnek tragédiák. A kisgyerek kíváncsi, csábítható és neurológiailag sem elvárható még tőle tettei mérlegelése.
Belátásod szerint a gyermek érettségéhez és a körülményekhez mérten egyedül hagyhatod a 8-9 éves kiskorút otthon, vagy megengedheted a 11-12 évesnek az önálló közlekedést, a kiskamaszt elengedheted egyedül a barátjához stb. Azonban ha valami baj történik, mialatt felügyelet nélkül volt, akkor a gyámhatóság felülbírálhatja a szülő döntését. Nyaraláskor, utazás közben, minden idegen helyzetben pedig az extra figyelmen túl érdemes vészterveket megbeszélni: pl hol találkozunk, ha elkeveredik, és kitől, hol tud segítséget kérni szükség esetén.
A szülő felelőssége a gyermek nagykorúságáig, tehát 18 éves koráig fennáll. A jogszabály úgy fogalmaz, hogy a gyermek felügyelet nélkül hagyása akár súlyos veszélyeztetésnek is minősülhet.
Sok esetben a családon belüli elrablás vagy a jogellenes külföldre vitel is megelőzhető. Persze nagyon nehéz menet közben észlelni azt, ami utólag egy csúnya válás után vagy a párkapcsolati erőszak csapdájában jól látszik. Minden helyzet más és más, de általánosságban elmondható, hogy érdemes mediátor segítségét kérni a gyermekelhelyezés körüli kérdéskörben.
A családban élő kiskorúak körében is a leggyakoribb oka az eltűnésnek a szökés.
A szökés mögött lehetnek új ismeretségek, “rossz társaság” vagy online ismerkedés, esetleg rosszindulatú felnőttek csábítása. Ezeknek is könnyebben áll ellen az a tizenéves, akinek otthon bizalmi kapcsolatai vannak, és biztos lehet benne, hogy fordulhat a szüleihez, ha bajba került.
Felnőttként is lehet arról képünk, hogy milyen az a család, milyen az az otthon, ahol jó lenni, és milyen az, ahonnan időnként felnőttként is szívesen menekülnénk. Sokszor az otthoni állandó veszekedések olyan feszült légkört jelenthetnek egy gyerek számára, amit nem tud tovább elviselni. A szökés hátterében lehet bármilyen megoldatlan családi krízis, de lehet érzelmi elhanyagolás a háttérben, lehet fizikai vagy szexuális bántalmazás, a szülők vagy a gyerek valamilyen függősége, a szegénység, vagy akár a szülők pszichés állapota.
A szökés mindenképpen egy erős segítségkérés!
Ha alapvetően egy megtartó, biztonságos, elfoagdó légkört tudsz otthon teremteni, az önmagában védőfaktor a szökésekkel kapcsolatban. Fontos, a bizalmi légkör, ahol tabuk nélkül jelezheti a kamasz, ha valami nem jó neki, ha valamiből elege van.
Mit tehetek, ha eltűnt a gyerekem?
Ha a tizenéves gyerek telefonját nem érjük el, hívjuk a barátait, vagy akikkel utoljára együtt tartózkodott. Ennél a korosztálynál többségében arról van szó, hogy kitolják a szabadságuk határait, tovább maradnak egy szórakozóhelyen, társaságban nem figyelik az időt, esetleg lemerült a mobiltelefonjuk. Mindig az adott gyerek személyiségétől és a konkrét körülményektől függ, hogy van-e okunk aggodalomra. Mindemellett a gyerek akkor lehet „önjáró”, ha felelősséget tud vállalni önmagáért, ha meg tudja ítélni a vészhelyzeteket.
Érdemes rokonoknál, ismerősöknél, iskolánál, iskolatársaknál érdeklődni, hogy látták-e, beszéltek-e vele, utalt-e arra, hogy el akar szökni, és hogy hova készül. A közösségi hálót is használhatjuk információszerzésre. Keressük fel azokat a helyeket, amiket szívesen meglátogatott. Egy krónikus beteg esetében, vagy rossz lelkiállapotban lévő, mentális betegségben szenvedő gyereknél, ha felmerül a gyanú, hogy valamilyen szert használ, vagy úgy érezzük, hogy veszélyben van, azonnal kell cselekedni, és bevonni a rendőrséget!
Amikor megkerül a gyerek, akkor nagyon fontos keresni az eltűnés valódi okait, és nem megelégedni olyan felszínes megállapításokkal, hogy “kalandvágy”, “rossz bizonyítvány”, vagy a “rossz társaság” okozta az eltűnést.
Nagyon fontos mindent megtenni, hogy a szökés ne ismétlődjön, hogy ne érezze a fiatal, hogy még erősebb jelzésekre van szükség ahhoz, hogy a környezete a segítségére siessen. Ne feledd, szülőként is kérhetsz segítséget! Ha aggódsz egy gyermekért és nem tudod, kihez fordulhatnál, hívj minket!
