A serdülőkor egyik legnagyobb kihívása, hogy a fiatalok ki tudják alakítani saját identitásukat. Ez kemény, évekig tartó munka, amihez nagy térre van szükségük. A serdülőkor kezdetén jellemző, hogy kevesebb dolgot osztanak meg a szülőkkel, inkább a kortásaikkal töltenek több időt, hajlamosak elvonulni, kivonni magukat olyan dolgokból, amiket addig szívesen csináltak a családdal. Kritikusak lehetnek a szülő és általában a felnőttek értékeivel, véleményével szemben, amit gyakran nem könnyű befogadni, és esetenként érthető aggodalmakat vált ki ez az útkeresés. A kritikus kamasz viszont jó úton jár, hiszen hogyan is tudná magát újradefiniálni, ha mindenben egyezne a véleménye a szüleivel?
Fontos kérdések kerülnek napirendre: Ki vagyok, mit akarok, mi fontos nekem, mi lesz belőlem? Ha csak azt követné, amit a környezetük felnőtt szereplői mondanak, vallanak, csinálnak, sokkal nehezebb lenne ezekre a kérdésekre SAJÁT választ alkotnia. Vagyis a kortársakhoz közeledés és az autoritások megkérdőjelezése teljesen természetes, sőt elvárt lépése ennek a több évig tartó, néha kifejezetten (az egész családnak) nehéz időszak. Viszont nagyon fontos, hogy milyen kapcsolatokkal veszi körbe magát (amihez sok mintát vesz a családból is), amiben nem csak a kikkel, hanem a hogyan is számít. A jelen írásban az egészséges kapcsolatokról lesz szó, pontosan ezekből az aspektusokból.
Milyen az egészséges kapcsolat?
Amikor egészséges kapcsolatokról beszélünk, akkor ide gondoljuk a baráti kapcsolatokat és párkapcsolatokat, illetve bármilyen kapcsolatot, ami ebbe a kettőbe nem tartozik bele, például az edzővel vagy a tanárral való kapcsolatot is. A jól működő párkapcsolatnak, baráti kapcsolatnak nincsen biztos receptje, mert minden ember és minden kapcsolat kicsit más. Azt azonban meg lehet állapítani, hogy két ember között egyenrangú és erőszakmentes-e a viszony.
Ha szeretnénk a ránk bízott gyerekeket, tanítványokat, klienseket megóvni a romboló, bántalmazó kapcsolatoktól, akkor két fontos dolgot tehetünk: egyrészt nagyon tudatosan figyelünk rá, hogy a velünk való kapcsolatuk jó mintát adjon egészséges viszonyulásokból, másrészt pedig tegyük témává a kapcsolati dinamikákat.
Fontos, hogy a gyerekek értsék és érezzék, hogy ha egy kapcsolatunk – legyen az baráti, családi vagy szerelmi – alapja az egyenlőség és erőszakmentesség, az biztonságot nyújt, a felmerülő konfliktusok pedig hatékonyan rendezhetők. Az egyenrangúság azt jelenti, hogy mindkét félnek azonos jogai vannak, kölcsönösen mondhatnak nemet és mindkettőjük véleménye, gondolatai és érzései azonos súllyal vannak jelen a kapcsolatban. A felek tisztelik és elfogadják, nem kritizálják egymást. Utóbbi különösen fontos, mert ebben a formálódó időszakban kifejezetten érzékenyek lehetnek a kortársakhoz érkező negatív és nyers kritikára. Az egészséges kapcsolatban szabad egyet nem érteni, de az fontos, hogy ez is tiszteletteljes formában jelenjen meg. Ugyanis nem várható el a másik féltől, hogy elfogadóan, tiszteletteljesen forduljon hozzám, ha én nem azt teszem.
Nem minden szülő képes a határokat szabni a saját életében, nem minden családban egyenrangúak a szülőtársak a párkapcsolatban és nem minden szülő kezeli partnerként a gyereket. Ha otthon nem mondhatnak nemet, nem lehet más a véleményük, akkor tulajdonképpen arra kondicionálódnak, hogy elfojtsák, letiltsák magukban a negatív érzéseket és a más véleményt, ami a későbbiekben sokkal kiszolgáltatottabbá teheti őket más kapcsolatokban. Az ilyen otthoni környezetből érkező gyerekekkel kapcsolatban különösen nagy felelőssége van minden gyerekkkel hivatásszerűen foglalkozó szakembernek! Lehet pont te tudsz egy korrektív élményt adni, megmutatni, hogy lehet máshogy is kapcsolódni, hogy egy gyerek- felnőtt kapcsolatban is megélheti az egyenrangúságot, az elfogadást, a biztonságot.
Milyenek is lehetnek a kapcsolatok?
A legtöbb tizenévest nagyon érdeklik a kapcsolatok. A kinek milyen a baráti köre, milyen az osztályközösség, mik az első párkapcsolati tapasztalatok – ezek olyan témák, amikről akár osztályfőnökként, iskolapszichológusként, iskolai szociális segítőként viszonylag könnyen lehet beszélgetést kezdeményezni, és ezek a beszélgetések fontos alkalmai lehetnek az egészséges kapcsolatokról való edukációnak.
Az egészséges kapcsolatokban a problémákat meg lehet beszélni, a kommunikáció erőszakmentes, konfliktushelyzetben valószínűleg ezekhez hasonló reakciók érkeznek:
„Nem akartalak megbántani. Sajnálom.”
„Értem. Nem bírod, ha nem beszélek hozzád, amikor együtt utazunk.”
„Én is magányosnak éreztem magam, és arra vártam, hogy te szólalj meg.”
A kapcsolat valószínűleg jól működő, ha:
- Az erőszakmentes kommunikáció használata eredményre vezet.
- Mindkét fél ugyanannyi energiát fektet a közös problémák megoldásába.
- Szabadon kifejezheti az érzéseidet.
- A sikereire a másik boldogan és támogatóan reagál.
- Mindkét félnek lehetősége van a változásra és a fejlődésre.
- Erősnek érzi magát.
- A partnere elengedi, ha szakítani akar (párkapcsolatban).
Ha a kapcsolat nem jól működő vagy bántalmazó, a másik valószínűleg erőszakos kommunikációval fog reagálni:
„Nem is úgy volt. Te nem szóltál hozzám.” [vita a tényeken]
„Ezt a baromságot!” „Túl érzékeny vagy.” [a te érzéseid megkérdőjelezése vagy minősítgetése] „Hát te nem vagy normális.” „Nincs nagyobb problémád?” [megalázás, bagatellizálás)
A rosszul működő kapcsolatok jellemzői:
- A problémákat nem tudják megbeszélni.
- Beszélnek a problémákról, de semmi sem változik.
- Az erőszakmentes kommunikáció nem vezet eredményre.
A kapcsolat bántalmazó, ha rosszul működő és ezen felül az alább felsoroltak közül több is igaz:
- A partner (baráti vagy párkapcsolat) a sikereire vádaskodással, dühvel vagy bagatellizálással reagál.
- A másik gyakran levegőnek nézi: úgy tesz, mintha te ott se lenne, nem szól hozzá.
- Egyre gyengébbnek érzi magát, az élettere beszűkül (csak vele “találkozhatsz”, különben megsértődik, bántóan viselkedik)
- Egyre inkább az az érzése, hogy figyelnie kell, hogyan viselkedik vele, míg ő egyáltalán nem veszi figyelembe a te igényeit.
- Ha szakítani akar, a másik nem engedi és/vagy zsarol, fenyeget.
Bántás vagy bántalmazás?
Nagyon sok kamasz, különösen, akik kisgyermekkortól kezdve sok rossz bánásmódot tapasztalat, nem veszi észre, ha kihasználják, ha visszaélnek vele, ha bántalmazás áldozatává válik. Mások, akár szintén korábbi traumáik következményeként nagyon is bizalmatlanok, nehezen tolerálják a minden kapcsolatban felmerülő feszültségeket, és mivel nem tudják megvédeni magukat, a legkisebb sérelemre is a kapcsolatok megszakításával reagálnak, vagy nem is próbálnak kapcsolódni. Ezért sokat segíthet, ha van felület arra, hol nyíltan és biztonságos keretek között lehet arról gondolkodni, mi fér bele egy barátságba, párkapcsolatba, és mi nem!
Ha van rá alkalmad, beszélgess a gyerekekkel, fiatalokkal arról, hogy olykor (egy jó kapcsolatban is) megesik, hogy bántjuk a másikat. A fáradtságtól, a frusztrációktól, vagy rossz minták, kisgyerekkori beidegződéseink miatt néha mondunk vagy teszünk olyasmit, ami a másik számára bántó lehet. De egy jól működő kapcsolatban ezek megbeszélhetők! Bántalmazásról akkor beszélünk, amikor a bántások egyirányúak, idővel egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak, és az elszenvedő egyre kevésbé tudja megakadályozni vagy befolyásolni az eseményeket.
A bántalmazás ismertetőjegyei:
Egyirányúság: Mindig az egyik fél bántja a másikat, a másik pedig szomorú/fél, majd megbocsát, vagy legalábbis próbálja túltenni magát az eseten.
Ciklikusság: A bántást vagy verést bocsánatkérés, fogadkozások követik. Egy ideig minden rendben van, majd előbb-utóbb kitör a vihar újabb bántások formájában.
Fokozódás (eszkalálódás): A bántalmazó először „csak” szóban bántja partnerét, majd egyre erősebb ellenőrzést gyakorol fölötte, elszigeteli, egyenlőtlen, függő viszonyt alakít ki. A lelki uralom megszerzése után jöhet az első lökdösés, pofon, majd a második. A pofonból lassanként rendszeres verés, szexuális erőszak lesz, amely akár gyilkosságig is fajulhat.
Az egyirányú, fokozódó, ciklikus erőszak hatására az áldozat többnyire a következőket éli át: elszigeteltség, önvád, tehetetlenség, megalázottság, félelem az újabb bántásoktól.
Az erőszakos kommunikáció modellje:
“Azért hagytalak ott tegnap egy szó nélkül [büntetés], mert egy bunkó vagy [ítélkezés]. Soha nem szólsz hozzám [általánosítás], és mindig felhúzol [saját érzésekért való felelősség átruházása]. Másokkal bezzeg mindig jópofáskodsz[vádaskodás]. Visszataszító vagy [sértés]!
Kevés ember van, aki egy ilyen támadó közlésre türelemmel és empátiával tud válaszolni, tehát a végeredmény valószínűleg a vitatkozás, megsértődés, viszont-sértegetés lesz. Ez a fajta beszélgetés bezárja a kommunikációt.
Nagyon sok iskolai konfliktus és egyéb feszült helyzet megoldását segíti, ha a tizenéveseknek van képe az erőszakmentes kommunikáció alapjairól. Fontos hogy megértsék, az erőszakmentes kommunikáció az érzések és a szükségletek kifejezésének az a módja, amikor érzéseinkért nem a másikat vádoljuk, hanem egyszerű állítások formájában közöljük vele, hogy bizonyos események, helyzetek mit jelentenek a számunkra és milyen reakciót váltanak ki belőlünk. Egy jó kapcsolatban az ilyen reakciókat nyitottan fogadják!
Amikor tegnap a villamoson nem szóltál hozzám [megfigyelés], nagyon magányosnak éreztem magam [érzés]. Szükségem van rá, hogy amikor veled vagyok, egy kicsit foglalkozz velem [szükséglet]. Szeretném, hogy máskor bajod van, akkor elmondanád nekem és nem utaznál mellettem némán [kérés].
Egy jó kapcsolatban az ilyen kommunikáció a másikból odafordulást és bevonódást vált ki és a beszélgetés megnyílhat.
Az egészséges kapcsolat színtere: offline
Az utóbbi években a serdülők közötti kapcsolattartás egyre inkább az online térbe tolódott, és ezt a jelenséget a koronavírus járvány időszaka csak fokozta. Az is előfordul, hogy a kapcsolat, legyen az baráti vagy párkapcsolat, kizárólag az online térre korlátozódik. (LINK ONLINE VESZÉLYEK) Utóbbi veszélyeivel egy másik írásban bővebben foglalkoztunk, de azt talán fontos megemlíteni, hogy az online kapcsolatokban hajlamosak vagyunk kicsit torzítottan látni a kapcsolatot. Például sokkal hamarabb érkezhet meg tévesen az az érzés benned, hogy ismerjük a másikat. Mindez növeli annak a kockázatát, hogy visszaéljenek a fiatal bizalmával. De nemcsak az online veszélyek miatt fontos, hogy a serdülők kapcsolódásai inkább a személyes terekben valósuljanak meg. Bizonyított tény, hogy a másikkal való személyes kapcsolódás olyan idegrendszeri folyamatokat indít el, amelyek végső soron segítik a saját érzéseinkhez, a másikhoz, és tágabban a közösséghez való kapcsolódást, de hoz még valami nagyon fontos dolgot is: meg tudjuk élni a biztonság érzését. Utóbbira nagy szüksége van mindenkinek, különösen a serdülőknek, hiszen ebben a időszakban sok dolog felborul az életükben, nehezebb a nehéz érzéseket, pl. a szomorúságot, dühöt, haragot szabályozni, ami sok esetben vezet önsértéshez, vagdosáshoz. Ahogyan a szerettei arcán tükröződik, az segít neki a “Ki vagyok én?”, “Milyen vagyok én?” kérdések megválaszolásában, és az érzelmei szabályozásban is pozitív szerepet játszik. Az önmagunkkal és a másokkal való kapcsolódás pozitív tanulási körei a személyes kapcsolódások közben tudnak megvalósulni. Az emotikon nem pótolhatja a valódi arckifejezéseket! A személyes jelenlét élővé teszi a kapcsolatot, ami egy biztonságos és stabil támasz lehet a későbbi lelkileg kihívást jelentő helyzetekben.
Akkor lehet jogos elvárás a személyes kapcsolódás, ha erre megvannak a megfelelő terek. Ha nem mehetsz át / nem jöhet át, a játszóteret csak a kicsik használhatják, a suli udvart el kell hagyni tanítás után, a “beülős helyek” megfizethetetlenek, akkor sok tini, jobb híján választja az online platformokat a “találkozásra”. Szakemberként, ha lehetőséged van rá, akár egy iskola vagy a közösségi tér működésével kapcsolatban érdemes feltenni a kérdést, van tere a kapcsolódásnak?
Hogyan tudok gyerekekkel foglalkozó szakemberként segíteni?
Gyerekekkel foglalkozó szakemberként kifejezetten nehéz helyzetben vagyunk, ha a bántalmazó, “mérgező” kapcsolatokról van szó. Egyszerűen azért, mert nehezen észrevehető, ha egy kamasz érintetté válik. A korábban élénk gyerek visszahúzódása, önbizalmának elvesztése mögött több dolog rejtőzhet! A legfontosabb, hogy ne hagyjuk szó nélkül, beszélgessünk vele. Ha úgy érezzük, hogy egy olyan kapcsolatba keveredett, amelyben ő nem egyenrangú, lassítsunk és nagyon finoman közeledjünk. Ha ajtóstul rontunk a házba, lehet, éppen az ellenkező hatást érjük el. Lehetséges, hogy nagyon sokat kell beszélgetni a témáról, mire ő is látni tudja azt, amit mi már érzünk. A témával kapcsolatban hasznos olvasmányok találhatók a NaNe Egyesület oldalán. Ha bizonytalan vagy azzal kapcsolatban, hogy érdemes beszélgetni a kamasszal, hívhatod a Kék Vonalat! Beszélj róla, senki se maradjon egyedül!
Forrás: nane.hu
