A WHO definíciójában az elhanyagolás az egészség, iskoláztatás, érzelmi fejlődés, a táplálás és a megfelelő lakhatási körülmények biztosításának hiányára terjed ki, utóbbi kettő akkor, ha nem a család anyagi körülményeivel magyarázható. A gyerekek akkor tudnak megfelelően növekedni testi, mentális és érzelmi szempontból is, ha gondoskodó, támogató, szerető család veszi körül őket. Olyan család, amelyik figyel a gyerek fizikai szükségleteire, szeretetet, érzelmi odafordulást, oktatást, orvosi ellátást biztosít, és mentálhigiénés segítséget, ha arra van szükség.
Mi számít elhanyagolásnak?
Az elhanyagolás fajtái:
- Fizikai elhanyagolás: Ez akkor történik, amikor a gyermekek nem kapják meg a megfelelő fizikai gondoskodást. Például nem kapnak elegendő táplálékot, ruhát, nem biztosítanak számukra higiénikus környezetet.
- Érzelmi elhanyagolás: Ez akkor következik be, amikor a gyermek nem kap megfelelő érzelmi támogatást, gondoskodást és figyelmet. A szülők vagy gondviselők lehetnek érzelmileg elérhetetlenek, hidegek vagy nem fejezik ki az érzelmeiket a gyermek iránt. Mindezek negatívan befolyásolhatják a gyermek érzelmi és szociális fejlődését.
- Oktatási elhanyagolás: Ez akkor fordul elő, amikor a gyermekek nem kapnak megfelelő oktatást vagy nem biztosítanak számukra megfelelő tanulási lehetőségeket. Ez lehet például a rendszeres iskolába járás elmulasztása, az iskolával való kapcsolattartás hiánya vagy az iskolai követelmények elhanyagolása.
- Orvosi elhanyagolás: Ez akkor történik, amikor a gyermek nem kap megfelelő orvosi ellátást, kezelést vagy gondoskodást. Ez magában foglalhatja a gyermek orvosi vizsgálatokon való részvételének vagy a szükséges gyógyszerek beadásának elmulasztását, valamint az egészségügyi problémák figyelmen kívül hagyását.
Az elhanyagolás röviden azt jelenti, hogy nincs figyelem a gyermek fizikai és érzelmi szükségleteire. A bántalmazás ebben az esetben nem aktív, hanem inkább mulasztás formájában valósul meg, és bár az elhanyagolásnak több típusát is megkülönböztetjük, nem egyszer “csomagban” kapja a gyerek, vagyis egyik fajta elhanyagolás magával hozza a másikat. Az a család, amelyik nem viszi el orvoshoz a gyereket, vagy napokon keresztül hagyja magára, érzelmileg is elhanyagoló lehet. Viszont míg az alultápláltság, a koszos ruha vagy egy kék-zöld folt jól látható a tágabb környezet számára is, az érzelmi elhanyagolás jelei kevésbé feltűnőek. A gyerekeknek egyik legfontosabb szükségletük az érzelmi kapcsolódás, hogy visszatükrözze őket a környezetük, látva és elfogadva, bátorítva érezhessék magukat és kifejezhessék az érzelmeiket.
Előfordul, hogy egy gyermek megkapja a testi fejlődéséhez szükséges minőségű és mennyiségű ételt, szép házban él, edzésre járhat és jó iskolába, érzelmileg azonban elérhetetlen a családja. Nem kérdezik meg, hogy van, nem kérdezik meg, hogy egy-egy helyzet neki milyen, nem fejezheti ki a határait, nem oszthatja meg szabadon az érzéseit. Az érzelmi odafordulás leföldel, így ennek hiányában a gyerekek úgy érezhetik magukat, mintha csak úgy lebegnének a semmiben. A nehéz érzések kifejezésének folyamatos letiltása (pl. “Ne hisztizz, ne sírj, szedd össze magad!”) éppúgy elhanyagolásnak számít, mint az, ha a szülő nem engedi, hogy a gyerek elmenjen az iskolapszichológushoz, vagy nem kér segítséget egy önsértés esetében. A felnőtt felelőssége az is, hogy megkímélje a gyereket attól, hogy ne terhelődjön olyan dologgal, ami neki még sok lehet. Például, ha évekig megállás nélkül előtte megy a családi balhé, esetleg még azt is elvárják tőle, hogy egy szülők közötti konfliktusban egyik, vagy másik oldalra álljon, vagy rendszeresen végig kell néznie, ahogy egyik szülő leissza magát, ez mind elhanyagolás. Az elhanyagoló szülők úgy is veszélyeztethetik a gyerekeik biztonságát, hogy rendszeresen felügyelet nélkül hagyják őket.
Mi lehet az elhanyagolás mögött?
Sok dolog miatt történhet meg, hogy a szülők elhanyagolják a gyerekeket. Megtörténhet azért, mert az egymás között zajló konfliktusok mellett már nem marad energia a gyerekre is figyelni. Persze időnként előfordulnak nehéz időszakok, egy válás folyamán például megtörténhet, hogy a gyerek egy ideig csak sodródik az eseményekkel, de lényeges hogy ez mennyi ideig tart. Bármennyire nehéz is a szülők számára egy ilyen időszak, fontos, hogy a gyerek igényei, szükségletei is meg tudjanak jelenni! Neki is joga van a saját szintjén informálódni a körülötte zajló eseményekről, ahogyan ahhoz is, hogy érezze, mindkét szülőjére számíthat és nem ő a hibás a történtekért.
Okozhat elhanyagolást az egyik vagy mindkét szülő szenvedélybetegsége. Az alkohol-, és szerfüggőség hatalmas terhet jelent az egész család, főleg a gyerekek számára. A függő szülő ugyanis időszakosan elérhetetlen, és amikor részeg vagy egyéb drog hatása alatt áll, félelmetes a gyerek számára. A józanság és a részegség közötti hullámzás kibillenti a gyereket a biztonságból, megzavarja vagy akadályozza a biztonságos kötődés kialakulását, hiszen nem tud megbízni a szülőben. Az érzelmi elhanyagolás mellett ilyen esetekben a fizikai, orvosi, oktatási elhanyagolás is felmerülhet, mert a szenvedélybeteg szülő nem tudja ellátni a gondoskodási feladatait. Emellett az elhanyagolás származhat a szülő mentális betegségeiből is. A depressziós, személyiségzavaros szülő szintén nem elérhető érzelmileg vagy egyéb módon sem, és még az is előfordulhat, hogy felmerül a fizikai és érzelmi bántalmazás is, ami tovább súlyosbítja a gyerek életét.
Az érzelmi elhanyagolás következményei
Az elhanyagolás az összes családon belüli bántalmazás kockázati tényezőjének is tekinthető, mert az elhanyagolt gyerek sokkal inkább ki van téve más jellegű, például szexuális bántalmazásnak is. Az elhanyagolt, szeretetre, figyelemre kiéhezett gyerek könnyű célpont lehet, már csak azért is, mert egyedül van. A fizikai, orvosi elhanyagolás konkrét veszélyt is jelenthet. Bár az érzelmi bántalmazás jelei kevésbé feltűnőek, következményei pusztítóak lehetnek.
Nagyon nehéz felismerni, hogy az elhanyagolás ugyanolyan bántalmazás, mint bármelyik másik, ami érhet egy gyereket a szülei részéről. Az érzelmileg elhanyagoló családokban a gyerekek gyakran parentifikálódnak is. Ez azt jelenti, hogy látva az érzelmileg éretlen szülőket, önkéntelenül is felnőtt szerepet vesznek magukra, akár már egészen kicsi koruktól. Ez nagyobb eséllyel történik meg, ha kisebb testvér is van a családban, mert a nagyobb gyerek úgy érzi, neki kell gondoskodnia a testvéreiről és sokszor a szülőről is. Ő megy boltba, készíti a tízórait, főz, takarít. A parentifikáció veszélye, hogy a gyerek később, felnőtt korában is nehezen alakít majd ki partneri kapcsolatot, nagy az esély rá, hogy egy érzelmileg éretlen partnert választ magának, nehezen húzza meg a személyes határait és túlterhelődik.
Mit tehetünk szakemberként?
Pedagógusként, iskolapszichológusként elsősorban az oktatási elhanyagolás lehet a legszembetűnőbb. Egy az iskolával kapcsolatban folyamatosan elérhetetlen szülő, vagy egy olyan szülő, aki nem engedi iskolapszichológushoz járni a gyereket, mikor annak nyilvánvalóan szüksége lenne rá, árulkodó jel lehet. Fontos, hogy őszintén beszélgessünk a gyerekkel, adjunk lehetőséget arra, hogy elmesélje, mi van körülötte, miért lehangolt, milyen neki otthon, a családjában. Minden családban előfordulhatnak nehéz időszakok. Ahogy fentebb már írtuk, fontos, hogy ilyen esetben a gyerek lehetőleg minél kevésbé sodródjon az adott helyzetben.
Ha a szülők biztosítják őt a szeretetükről, meghallgatják, kifejezik, hogy nem ő a hibás a problémákért, az sokat segíthet. Mi van akkor, ha kiderül, hogy nem ez történik? Felelős felnőttként feladatunk, hogy cselekedjünk, annak ellenére, hogy a gyermekvédelem több sebből is vérzik. Ha a szülők elérhetetlenek a szakember számára is, akár névtelenül is tehető gyermekvédelmi jelzés a területileg illetékes Családsegítő vagy Gyermekjóléti Központban. Ezzel lehetőséget adunk arra, hogy a családnak is segítsünk, mert kaphatnak pszichológiai segítséget, családterápia vagy egyéni terápia vagy álláskeresési segítség formájában. Konkrét kérdés esetén a Kék Vonal is segíthet együttgondolkodni egy gyerek ügyében, a 116-000-ás számon éjjel-nappal elérhetőek vagyunk.
