Az elhanyagolásról – mit tehetünk felelős felnőttként?

Mi számít elhanyagolásnak?

Az elhanyagolás fajtái:

• Fizikai elhanyagolás: Ez akkor történik, amikor a gyermekek nem kapják meg a megfelelő fizikai gondoskodást. Például nem kapnak elegendő táplálékot, ruhát, nem biztosítanak számukra higiénikus környezetet vagy megfelelő egészségügyi ellátást.
• Érzelmi elhanyagolás: Ez akkor következik be, amikor a gyermek nem kap megfelelő érzelmi támogatást, gondoskodást és figyelmet. A szülők vagy gondviselők lehetnek érzelmileg elérhetetlenek, hidegek vagy nem fejezik ki az érzelmeiket a gyermek iránt. Mindezek negatívan befolyásolhatják a gyermek érzelmi és szociális fejlődését.
• Oktatási elhanyagolás: Ez akkor fordul elő, amikor a gyermekek nem kapnak megfelelő oktatást vagy nem biztosítanak számukra megfelelő tanulási lehetőségeket. Ez lehet például a rendszeres iskolába járás elmulasztása, az iskolával való kapcsolattartás hiánya vagy az iskolai követelmények elhanyagolása.
• Orvosi elhanyagolás: Ez akkor történik, amikor a gyermek nem kap megfelelő orvosi ellátást, kezelést vagy gondoskodást. Ez magában foglalhatja a gyermek orvosi vizsgálatokon való részvételének vagy szükséges gyógyszereknek való elmulasztását, valamint az egészségügyi problémák figyelmen kívül hagyását.

Az elhanyagolás röviden azt jelenti, hogy nincs figyelem a gyermek szükségleteire. A bántalmazás ebben az esetben nem aktív, hanem inkább mulasztás formájában valósul meg, és bár az elhanyagolásnak több típusát is megkülönböztetjük, nem egyszer “csomagban” kapja a gyerek, vagyis egyik fajta elhanyagolás magával hozza a másikat. Az a család, amelyik nem viszi el orvoshoz a gyereket, vagy napokon keresztül hagyja magára, érzelmileg is elhanyagoló lehet. Viszont míg az alultápláltság, a koszos ruha vagy egy kék-zöld folt  jól látható a tágabb környezet számára is, az érzelmi elhanyagolás jelei  kevésbé feltűnőek. A gyerekeknek egyik legfontosabb szükségletük az érzelmi kapcsolódás, hogy visszatükrözze őket a környezetük, látva és elfogadva, bátorítva érezhessék magukat és kifejezhessék az érzelmeiket.

Előfordul, hogy egy gyermek megkapja a testi fejlődéséhez szükséges minőségű és mennyiségű ételt, szép házban él, edzésre járhat és jó iskolába, érzelmileg azonban elérhetetlen a családja. Nem kérdezik meg hogy van, nem kérdezik meg, hogy egy-egy helyzet neki milyen, nem fejezheti ki a határait, nem oszthatja meg szabadon az érzéseit.

Az érzelmi odafordulás leföldel, így ennek hiányában a gyerekek úgy érezhetik magukat, mintha csak úgy lebegnének a semmiben.

A felnőtt felelőssége az is, hogy megkímélje a gyereket attól, hogy ne terhelődjön olyan dologgal, ami neki még sok lehet. Például ha évekig megállás nélkül előtte megy a családi balhé, esetleg még azt is elvárják tőle, hogy egy szülők közötti konfliktusban egyik vagy másik oldalra álljon, vagy rendszeresen végig kell néznie, ahogy egyik szülő leissza magát, ez mind elhanyagolás. Az elhanyagoló szülők úgy is veszélyeztethetik a gyerekeik biztonságát, hogy rendszeresen felügyelet nélkül hagyják őket.

Mi lehet az elhanyagolás mögött?

Sok dolog miatt történhet meg, hogy a szülők elhanyagolják a gyerekeket. Megtörténhet azért, mert az egymás között zajló konfliktusok mellett már nem marad energia a gyerekre is figyelni. Persze időnként előfordulnak nehéz időszakok, egy válás folyamán például megtörténhet, hogy a gyerek egy ideig csak sodródik az eseményekkel, de lényeges hogy ez mennyi ideig tart. Bármennyire nehéz is a szülők számára egy ilyen időszak, fontos, hogy a gyerek igényei, szükségletei is meg tudjanak jelenni! Neki is joga van a saját szintjén informálódni a körülötte zajló eseményekről, ahogyan ahhoz is, hogy érezze, mindkét szülőjére számíthat és nem ő a hibás a történtekért.

Okozhat elhanyagolást az egyik vagy mindkét szülő szenvedélybetegsége. Az alkohol-, és szerfüggőség hatalmas terhet jelent az egész család, főleg a gyerekek számára. A függő szülő ugyanis időszakosan elérhetetlen, és amikor részeg vagy egyéb drog hatása alatt áll, félelmetes a gyerek számára. A józanság és a részegség közötti hullámzás kibillenti a gyereket a biztonságból, megzavarja vagy akadályozza a biztonságos kötődés kialakulását, hiszen nem tud megbízni a szülőben. Az érzelmi elhanyagolás mellett ilyen esetekben a fizikai, orvosi, oktatási elhanyagolás is felmerülhet, mert a szenvedélybeteg szülő nem tudja ellátni a gondoskodási feladataikat. Ezek mellett az elhanyagolás származhat a szülő mentális betegségeiből is. A depressziós, személyiségzavaros szülő szintén nem elérhető érzelmileg vagy egyéb módon sem, és még az is előfordulhat, hogy felmerül a fizikai és érzelmi bántalmazás is, ami tovább súlyosbítja a gyerek életét.

Az érzelmi elhanyagolás következményei

Az elhanyagolt, szeretetre, figyelemre kiéhezett gyerek könnyű célpont lehet, már csak azért is, mert egyedül van. A fizikai, orvosi elhanyagolás konkrét veszélyt is jelenthet. Bár az érzelmi bántalmazás jelei kevésbé feltűnőek, következményei puszítóak lehetnek. A gyerekek az általuk megélt közömbös, érzéketlen vagy traumatizáló gondozás hatására nem tartják magukat szeretetre méltónak, a családot elérhetetlennek és elutasítónak látják. Az elhanyagolt gyerekek jellemzően kevésbé vélekednek a pozitívan önmagukkal kapcsolatban, önértékelésük általában alacsony. Később jellemző, hogy a gyerekként elhanyagolt felnőttek nem értik, miért esik szét az életük – függőség, kötődési problémák merülnek fel –, “hiszen semmi rossz nem történt velük gyerekként”. Nagyon nehéz felismerni, hogy az elhanyagolás ugyanolyan bántalmazás, mint bármelyik másik, ami érhet egy gyereket a szülei részéről. Az érzelmileg elhanyagoló családokban a gyerekek gyakran parentifikálódnak is. Ez azt jelenti, hogy látva az érzelmileg éretlen szülőket önkéntelenül is felnőtt szerepet vesznek magukra, akár már egészen kicsi koruktól. Ez nagyobb eséllyel történik meg, ha kisebb testvér is van a családban, mert a nagyobb gyerek úgy érzi, neki kell gondoskodnia a testvéreiről, és sokszor a szülőkről is. Ő megy a boltba, készíti a tízórait, főz, takarít. A parentifikáció veszélye, hogy a gyerek később, felnőtt korában is nehezen alakít majd ki partneri kapcsolatot, nagy az esély rá, hogy egy érzelmileg éretlen partnert választ magának, nehezen húzza meg a személyes határait és túlterhelődik.

Mit tehetünk szülőként?

Minden családban előfordulhatnak nehéz időszakok. Ahogy fentebb már írtuk, fontos, hogy a gyerek lehetőleg minél kevésbé sodródjon ebben a helyzetben. Legyen szó egzisztenciális krízisről, valamelyik szülő szenvedélybetegségéről, válásról vagy bármilyen más veszeségélményről, a gyerek a saját szintjén bevonható. Legalább azzal, hogy a szülők biztosítják a szeretetünkről, arról, hogy jelezheti a szükségleteit és nem ő a hibás azért ami történik: “Ez most egy nehéz időszak, de itt vagyunk, elmondhatod, hogy érzed magad, szeretünk. Neked nincs ezzel feladatod, a felnőttek igyekeznek megoldani ezt a helyzetet. Nem te vagy a hibás!”

Ha azt tapasztaljuk, hogy a környezetünkben, esetleg  egy családtag vagy a gyerekünk iskolatársa érintett az elhanyagolásban, ami hosszú, akár évek óta tart, cselekedhetünk, hiszen minél rövidebb ideig tart ez az állapot, annál kevésbé sérül a gyerek. Bár a gyermekvédelmi rendszer sok sebből vérzik, fontos, hogy súlyos esetben ne legyintsünk, hogy “úgysem lehet mit tenni”, hanem mindenképpen próbáljunk meg segíteni.

Akár névtelenül is tehető gyermekvédelmi jelzés a területileg illetékes Családsegítő vagy Gyermekjóléti Központban. Ezzel lehetőséget adunk arra, hogy a gyereket akár védelembe véve, a családnak is segítsünk, mert kaphatnak pszichológiai segítséget, családterápia, egyéni terápia vagy álláskeresési segítség formájában. Ha az elhanyagolás annyira súlyos, hogy az már veszélyezteti a gyerek életét, akkor a családból való kiemelés is felmerülhet.