Az érzelmi bántalmazásról – mit tehetünk ellene szakemberként

Mi számít érzelmi bántalmazásnak?

Gyermekvédelmi törvényünk (a 2005. január 1-jétől hatályos módosított tartalma) rögzíti a bántalmazás teljes tilalmát, miszerint „a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.”  A törvény fontos mérföldkő, de az érzelmi bántalmazás problémáját nem oldja meg, hiszen sok esetben még a súlyos fizikai bántalmazás is a “családban marad”, vagyis nem derül rá fény, csak évekkel, évtizedekkel később. Ehhez képest az érzelmi bántalmazás még inkább rejtve maradhat, láthatatlan, megfoghatatlan. Nem várható, hogy a törvény szava önmagában megelőzze, megszüntesse az érzelmi bántalmazást. Ahhoz, hogy mélyreható változás induljon el a témában, társadalmi párbeszédre, szülőket és gyerekeket egyaránt célzó, megfelelő edukációra, a mentálhigiénés ellátás fejlesztésére és szemléletváltoztatásra lenne szükség.

Mi számít érzelmi bántalmazásnak?

Nagyon sok alakot ölthet az érzelmi bántalmazás. Például egy introvertált, szorongó gyereket kényszerítenek, hogy egy gyerekműsoron menjen fel a színpadra és ha ezt nem meri, megszégyenítik. Vagy mondjuk neki kell elmenni kölcsönkérni pénzt a szomszédba, vagy a szülők sosem dicsérik, ellenben a szomszéd gyerekről csodákat zengenek. De érzelmi bántalmazásnak számít az is, ha a gyerek rosszul viselkedik és emiatt a szülő napokig levegőnek nézi, szeretetmegvonással bünteti. Az érzelmi bántalmazás aktív formája, amikor a gyereket folyamatosan lekicsinylik, fenyegetik, hibáztatják, bűnbakká teszik, ijesztgetik, csúfolják, kirekesztik, vagy megszégyenítik. Bántalmazás az is, ha párkapcsolati vagy egyéb erőszak okán folyamatos feszültségben telnek a gyerek mindennapjai.

Az érzelmi bántalmazás önmagában sem megengedhető, és rendkívül káros, de sokszor nem jár egyedül. Már az is nagy teher egy gyereknek, ha ugyan nem ütik meg, de éveken keresztül lekicsinylik, azonban sajnos jellemző, hogy a különböző bántalmazási formák nem elszigetelten vannak jelen, hanem több formában is egyszerre.  A fizikai bántalmazás, és minden szexuális visszaélés természetesen egyben érzelmi bántalmazás is, mert benne van  a másik megalázása, önértékelésének teljes lerombolása, a bizalmával való visszaélés.

Milyen következményei lehetnek az érzelmi bántalmazásnak?

Az ember legfontosabb szükséglete a másokhoz való kapcsolódás, és annak megtapasztalása, hogy elfogadják és szeretik. A gyerekekkel szembeni érzelmi bántalmazás éppen ezt rombolja egy olyan érzékeny időszakban, amikor a személyiségfejlődés zajlik. Az érzelmi bántalmazás rendszerint hosszan tart, cseppenként adagolódik, hatása éppen ezért olyan romboló. A gyerek úgy érezheti, hogy ő nem kell a környezetének, baj van vele, súlyos esetben azt is érezheti, hogy egész létezésének jogossága megkérdőjelezett.

A fokozott fenyegetettség érzés, az újra és újra megismétlődő súlyos és kezeletlen érzelmi állapotok  (pl. félelem a megszégyenüléstől) és a megküzdéshez szükséges képességek hiánya szinte állandó stresszállapotot idéznek elő, amiben sérülhet az immunrendszer.

A gyermekkori érzelmi bántalmazás sebei nem tűnnek el nyomtalanul.  Később, akár felnőttkorban előfordulhat, hogy egy nem kifejezetten erős stresszélmény sokszoros erővel hat, mert kapcsolódik a gyermekkori stresszélményekhez. Ez a “belobbanás” olyan erős is lehet, hogy fizikai betegség formájában jelenik meg.

Nemzetközi színtéren az első nagyszabású longitudinális vizsgálat a gyerekkori bántalmazás hosszútávú hatásait illetően az Egyesült Államokban készült „Adverse Childhood Experiences Study” (ACE) néven. Ennek eredményei bizonyították, hogy a családon belül elszenvedett gyermekkori traumatikus élmények, amelybe az érzelmi bántalmazás is beletartozik, erős előrejelzői mind a mentális zavaroknak, mind bizonyos testi betegségeknek (pl. krónikus fájdalom, irritábilis bélszindróma, légzőszervi betegségek, elhízás stb.) Az érzelmi bántalmazás minden időszakban traumatikus, de leginkább a koragyermekkorban és a serdülőkorban pusztító a hatása. Utóbbi esetben azért, mert a serdülőkor az identitásképzés időszaka, így különösen érzékeny a kívülről jött minősítésekre, értékelésekre.

Az érzelmi bántalmazást súlyos önbizalomhiány, önsértő gondolatok kísérhetik, és a gyerekek felnőttként is hajlamosak lesznek érzelmileg bántalmazó partnert választani, mert tudattalanul a régi mintát ismétlik, illetve gyakran válhatnak túlgondoskodó, folyton csak a mások igényeit, szükségleteit figyelő felnőttekké.

Mit tehetünk gyerekekkel foglalkozó szakemberként?

Az érzelmileg bántalmazott gyerekek általában visszahúzódók, szorongók, hajlamosak a teljesítménykényszerre, alacsony önértékeléssel rendelkeznek, de ezek a tünetek nem biztos, hogy mind előfordulnak. Az is lehet, hogy egy agresszívnek tartott gyerekről derül ki, hogy érzelmileg bántalmazzák. Gyakran megesik ugyanis, hogy az agresszió csak fedőtünet, ami mögött egy ijedt, alacsony önbizalmú fiatalt találunk.

Vegyük észre ezeket a tüneteket, figyeljünk oda a gyerekre és beszélgessünk vele, ha a fentieket tapasztaljuk! Kérdezzük meg, hogy van, milyen neki otthon!

Ha baj van, biztassuk, hogy kérjen segítséget, például az iskolapszichológustól. Utóbbi bevonhatja a szülőket és az iskolai szociális segítőt, illetve a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatot is, mert valószínű, hogy a szülőknek is szükségük lehet segítségre, hogy a helyzet rendeződjön.

Ha felnőttként tudomásunkra jut, hogy egy gyerekeket érzelmileg rendszeresen bántalmaznak, ismeretlenül is tehetünk gyermekvédelmi jelzést, amit szakemberként kötelességünk is megtenni  a területi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat  felé! A gyerekek biztonsága közös felelősség! Egyetlen gyerek se maradjon bántalmazás áldozata!