A gyermekbántalmazás olyan, gyermekek ellen elkövetett cselekedet, amely valóságosan vagy potenciálisan fizikai, illetve lelki károsodást okoz a gyereknek, sérti emberi méltóságát, akadályozza a fejlődést. Erőfölényen alapuló kapcsolatban zajlik, az elkövetője olyan személy, akinek az lenne a feladata, hogy biztonságot és bizalomteli légkört biztosítson a gyereknek, és felelősséget vállaljon érte. A bántalmazás lehet fizikai, szexuális, érzelmi bántalmazás, de ide tartozik az elhanyagolás is. Ebben az írásban az érzelmi bántalmazásról lesz szó.
Mi számít érzelmi bántalmazásnak?
Gyermekvédelmi törvényünk (a 2005. január 1-jétől hatályos módosított tartalma) rögzíti a bántalmazás teljes tilalmát, miszerint „a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.” A törvény fontos mérföldkő, de az érzelmi bántalmazás problémáját nem oldja meg, hiszen sok esetben még a súlyos fizikai bántalmazás is a “családban marad”, vagyis nem derül rá fény csak évekkel, évtizedekkel később. Ehhez képest az érzelmi bántalmazás megfoghatatlan. Ahhoz, hogy mélyreható változás induljon el a témában, társadalmi párbeszédre, szülőket és gyerekeket egyaránt célzó, megfelelő edukációra, a mentálhigiénés ellátás fejlesztésére és szemléletváltoztatásra lenne szükség.
Például egy introvertált, szorongó gyereket kényszerítenek, hogy egy gyerekműsoron menjen fel a színpadra és ha ezt nem meri, megszégyenítik. Vagy mondjuk neki kell elmenni kölcsönkérni pénzt a szomszédba, vagy a szülők sosem dicsérik, ellenben a szomszéd gyerekről csodákat zengenek. De érzelmi bántalmazásnak számít az is, ha a gyerek rosszul viselkedik és emiatt a szülő napokig levegőnek nézi, szeretetmegvonással bünteti. Az érzelmi bántalmazás aktív formája, amikor a gyereket folyamatosan lekicsinylik, fenyegetik, hibáztatják, bűnbakká teszik, ijesztgetik, csúfolják, kirekesztik, vagy megszégyenítik. Bántalmazás az is, ha párkapcsolati vagy egyéb erőszak okán folyamatos feszültségben telnek a gyerek mindennapjai. Jellemző, hogy a különböző bántalmazási formák nem elszigetelten, hanem akár egyszerre vannak jelen, vagy legalább egy-kettő egyszerre de önmagában az is hatalmas teher a gyereknek, ha nem ütik meg, viszont éveken keresztül lekicsinylik.
Milyen következményei lehetnek az érzelmi bántalmazásnak?
Az ember legfontosabb szükséglete a másokhoz való kapcsolódás, és annak megtapasztalása, hogy elfogadják és szeretik. A gyerekekkel szembeni érzelmi bántalmazás éppen ezt rombolja egy olyan érzékeny időszakban, amikor a személyiségfejlődés zajlik. Az érzelmi bántalmazás rendszerint hosszan tart, cseppenként adagolódik, hatása éppen ezért olyan romboló. A gyerek úgy érezheti, hogy ő nem kell a környezetének, baj van vele, súlyos esetben azt is érezheti, hogy egész létezésének jogossága megkérdőjelezett.
A felfokozott fenyegetettség érzés, az újra és újra megismétlődő súlyos és kezeletlen érzelmi állapotok (pl. félelem a megszégyenüléstől) és a megküzdéshez szükséges képességek hiánya szinte állandó stresszállapotot idéznek elő, amiben sérülhet az immunrendszer. A gyermekkori érzelmi bántalmazás sebei nem tűnnek el nyomtalanul. Később, akár felnőttkorban előfordulhat, hogy egy nem kifejezetten erős stresszélmény sokszoros erővel hat, mert kapcsolódik a gyermekkori stresszélményekhez. Ez a “belobbanás” olyan erős is lehet, hogy fizikai betegség formájában jelenik meg.
Nemzetközi színtéren az első nagyszabású longitudinális vizsgálat a gyerekkori bántalmazás hosszútávú hatásait illetően az Egyesült Államokban készült „Adverse Childhood Experiences Study” (ACE) néven. Ennek eredményei bizonyították, hogy a családon belül elszenvedett gyermekkori traumatikus élmények, amelybe az érzelmi bántalmazás is beletartozik, erős előrejelzői mind a mentális zavaroknak, mind bizonyos testi betegségeknek (pl. krónikus fájdalom, irritábilis bélszindróma, légzőszervi betegségek, elhízás stb.) Az érzelmi bántalmazás minden időszakban traumatikus, de leginkább a koragyermekkorban és a serdülőkorban pusztító a hatása. Utóbbi esetben azért, mert a serdülőkor az identitásképzés időszaka, így különösen érzékeny a kívülről jött minősítésekre, értékelésekre.
Az érzelmi bántalmazást súlyos önbizalomhiány, önsértő gondolatok kísérhetik, és a gyerekek felnőttként is hajlamosak lesznek érzelmileg bántalmazó partnert választani, mert tudattalanul a régi mintát ismétlik, illetve gyakran válhatnak túlgondoskodó, folyton csak a mások igényeit, szükségleteit figyelő felnőttekké.
Mit tehetünk szülőként?
Mégis mit tehetünk, ha problémánk van a témában? Nem könnyű beismerni, hogy gondunk van az agressziószabályozással. Szülőségünk kérdőjeleződhet meg, és ott lehet a szégyen érzése is, ami magával hozhatja a probléma bagatellizálását, hárítását. Ha nehezen kezeljük az indulatainkat, fontos, hogy keressünk segítséget. Ez nem szégyellnivaló, ellenkezőleg: egy igazán felelősségteljes döntés. Beszéljünk őszintén a gyerekkel, kérjünk bocsánatot, mondjuk el, hogy ez nincs rendben és segítséget fogunk kérni. Mindig van lehetőség gyógyulni, változtatni. A rossz minták átírásában egy pszichológus, terapeuta tud segíteni!
Az érzelmi bántalmazás nemcsak a családban, az iskolában is érheti a gyereket. Fontos, hogy vegyük ezt is komolyan, mert a hatása még rombolóbb lehet, hiszen a serdülőkorban különösen fontos a kortársak visszajelzése. Lépjünk kapcsolatba az iskola vezetőjével, az osztályfőnökkel, az iskolai szociális munkással és beszéljük meg velük, hogyan tudna megszűnni a bántalmazás. Ha felnőttként tudomásunkra jut, hogy egy gyerekeket érzelmileg rendszeresen bántalmaznak, ismeretlenül is tehetünk jelzést a területi Gyermekjóléti Szolgálat/Családsegítő Központ felé, sőt kötelességünk is! Ez abban az esetben is érvényes, ha úgy látjuk, hogy egy iskolai érzelmi bántalmazás esetében nem tesz semmit a környezet.
Forrás:
Ujhelyiné Nagy, A., & Kuritárné Szabó, I. (2020). Az ártalmas gyermekkori élmények hatása a felnőttkori egészségi állapotra – szakirodalmi összefoglaló. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 21(1), 1-36. DOI: 10.1556/0406.21.2020.008
