Interjú Dr. Koronczai Beatrixszal a serdülők problémás internet- és közösségimédia-használatáról

A szakemberrel készült interjúban olvashattok a problémás internet- és közösségimédia-használatról, valamint a témában folytatott kutatásainak eredményeiről és tapasztalatairól. Dr. Koronczai Beatrixot emellett arról is kérdeztük, hogy milyen jelei lehetnek a problémás internethasználatnak, milyen hatással van a járvány a serdülők internet- és közösségimédia használatára, és az online tevékenység milyen keretek között szolgálhatja a serdülők és fiatal felnőttek mentális egészségét.

Kék Vonal: Kérem, meséljen röviden magáról és arról, hogy miért választotta azt a szakmát/szakterületet, amelyben jelenleg dolgozik. Ön számára mi a legizgalmasabb/legfontosabb terület jelenleg?

Dr. Koronczai Beatrix: Klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus vagyok, valamint egyetemi adjunktus. Kutatóként elsősorban a serdülők és fiatal felnőttek közösségimédia-használata érdekel. Az utóbbi néhány évben a képalapú kép- és videómegosztó platformok hatását vizsgálom elsősorban a testképre. De a közösségimédia-használat addiktív használatával együtt járó elsősorban személyiségbeli vonásokat, motivációkat is vizsgálom kutatásaimban. Segítőként is a serdülők felé vagyok a leginkább elkötelezett, a terápiás üléseken gyakran megjelenik a közöségimédia-használat pozitív és negatív oldala is.

Az interjú apropója az online biztonság és a mentális egészség témája, amelyen belül a fiatalok internethasználati szokásaival összefüggő pszichológiai jelenségeket fogjuk körüljárni. Ennek kapcsán arra szeretném kérni, hogy meséljen röviden a serdülők, valamint a fiatal felnőttek problémás internethasználatára és problémás közösségimédia-használatára irányuló kutatásainak legfontosabb eredményeiről, tapasztalatairól! 

Problémás internet- és közösségimédia-használat fogalma

A problémás internet- és közösségimédia-használat leginkább viselkedési függőségként (addikcióként) tekintett jelenség. Egyelőre nem számít hivatalosan mentális zavarnak, bár a problémás videójáték-használat után ez a következő jelölt. A viselkedési függőség azt jelenti, hogy a használó nem tudja kontrollálni az internet- és közösségimédia-használatát. A korábban elhatározotthoz képest tovább használja, illetve akkor is fellép az oldalra, ha előzőleg úgy döntött, hogy nem fogja ezt csinálni. Másik kritérium, hogy a túlzott mértékű online jelenlét miatt (offline) kapcsolatait elhanyagolhatja, vagy konfliktust okoz (legtöbbször a családon belül). Emellett romolhat a tanulmányi teljesítmény, szorongás, depresszió, irritáltság, alvászavar, magányosságérzés stb. léphet fel. A problémás internethasználat inkább egy gyűjtőfogalom, és azt fejezi ki, hogy az illető az internetet többféleképpen használja addiktív módon (közösségi média, online játék, böngészés stb.), vagyis nemcsak egyféle online tevékenység uralja az életét.

Pszichés tünetek és nemi különbségek

Kutatásaim során magyar középiskolásokat vizsgáltam kérdőíves eljárással. A problémás közösségimédia-használat mind a fiúknál, mind a lányoknál összefüggött az összes pszichés tünet jelenlétével, vagyis minél több pszichés problémával küzd egy serdülő, annál inkább problémás a közösségimédia-használata is. Az ok-okozati irányt ez a kutatás nem tudta feltárni, de a legvalószínűbb a körkörös okság, vagyis az a serdülő, aki szorong, negatív a hangulata, hajlamosabb többet használni a közösségi médiát, hogy elterelje a figyelmét ezekről a rossz érzésekről. Ugyanakkor az addiktív használat megnövekedett mértékű klinikai tünethez vezethet. A serdülők személyiségvonásait illetően a kutatási eredmény szerint az a serdülő, aki érzelmileg labilis, több pszichés tünetet produkál, illetve a labilitás mértéke közvetlenül is összefügg a problémásabb közösségimédia-használattal. A magasabb fokú extraverzió szintén összefüggött a problémás közösségimédia-használat mértékével, amely utal a közösségi média szociális kapcsolatokat fenntartó aspektusára. A lányok érintettebbek voltak, ami arra utalhat, hogy valószínűleg a kommunikációs célú használat a lányokra jellemzőbb. Érdekes nemi különbségre is fény derült. A fiúk esetében a negatív testkép a szorongáson keresztül kapcsolódott a problémás közösségimédia-használattal, a lányok esetében ugyanez alacsonyabb önértékeléssel és több depressziós érzéssel járt együtt, és a depressziós érzések pedig a problémás közösségimédia-használat mértékével mutattak összefüggést. Az is kiderült, hogy a túlvédő szülői viselkedés kis mértékben ugyan, de hozzájárul a közösségi média problémás használatához.

Problémás Instagram-használat és a testkép kapcsolata

Egy másik kutatásom során, amikor az Instagram problémás használatát vizsgáltam, azt találtam, hogy a negatív testkép negatív önértékeléshez, több depressziós érzéshez kapcsolódik. Az a serdülő, akinek több depressziós érzése van, annak Instagram-használata inkább problematikus. Ebben a kutatásban – hasonlóan az előzőhöz – nem lehet megállapítani, hogy a negatív testkép előzménye vagy következménye a problémás Instagram-használatnak. Azonban feltehető, hogy az Instagram-használat egy – a testképhez kapcsolódó – szorongással való megküzdés is lehet. Ugyanakkor nehéz kikerülni ezen a felületen, hogy a használó újból és újból ne szembesüljön csinos lányok, izmos fiúk beállított, megszerkesztett képeivel, amelyek ismételten a saját testtel kapcsolatos szorongáshoz vezetnek. A fiúknál erre kutatási eredmény is utal.

Közvetítő mechanizmusok

Egyetemistákat vizsgálva néhány közvetítő mechanizmusra is fény derült. A saját testtel szembeni szégyenérzés kapcsolódott az Instagramra feltöltött képek manipulációjának gyakoriságával, amely együtt járt a problémás közösségimédia-használattal. Feltehető, hogy akik szerkesztik képeiket, fokozottan figyelnek arra, hogy milyen visszajelzést kapnak rá, és a pozitív visszajelzések (lájkok) megerősítik a közösségimédia-használatot. A kutatási eredmények szerint az a személy, akire jellemzőbb volt a problémás közösségimédia-használat, hajlamosabb volt fizikai megjelenését másokkal összehasonlítani. Mind a problémás közösségimédia-használat, mind ez az összehasonlítási tendencia negatív érzésekkel kapcsolódott (elégtelenség érzése, negatív önértékelés). A külső összehasonlítása azért válthat ki negatív érzéseket, mert általában felfelé hasonlítunk, vagyis akkor kapcsol be a használóban az összehasonlítás, amikor magánál szebbnek, vonzóbbnak, szexibbnek gondolt ember képére néz. Ebben a kutatásban látható, hogy mind az aktív használat (szerkesztett képek feltöltése, megosztása), mind a passzív használat (mások képeinek nézegetése) kapcsolódhat a problémás közösségimédia-használattal.

Sokszor említette a „problémás internethasználat” kifejezést. Mit tehet a szülő vagy a fiatal, ha ezt észleli magán?

Azért nem egyszerű a válasz, mert általában a fiatalok nem érzik problémásnak a használatukat. Vannak olyanok, akik láthatóan sokat használják az internetet/közösségi médiát– akár a szüleik értékrendje számára túlzott mértékben is–, mégsem károsodik az életük olyan mértékben ettől, hogy függőségről beszéljünk. Mivel fokozatosan alakul ki, és nem a használat időtartamától függ a függőség definíciója, az első kérdés, hogy a fiatal vajon mennyire észleli a problémát és mennyire motivált arra, hogy változtasson a viselkedésén. Mint minden addikciónál, itt is fontos lehet egy szakember támogatása. Mivel a kontrollzavar az egyik tünet, a fiatal hamar megélheti, hogy hiába próbál egyedül „leszokni”, az nem sikerül. Legtöbbször a szülők hamarabb látják problémának a serdülő médiahasználatát, és ők azok, akik jelzik. Ugyanakkor gyakori, hogy ez konfliktushoz vezet szülő és gyerek között, amely csak további fokozott internet- közösségimédia-használathoz vezethet. Serdülő esetében a tiltás vagy a kizárólag szülő általi kontrollálás nem működő stratégia. Fiatalabb gyerekeknél a szülőnek persze még nagyobb szerepe van a gyerek digitáliseszköz-használatának szabályozásában, később viszont ez csökken.

Miért számítanak a serdülők a legveszélyeztetettebb korosztálynak? Hogyan segíthetjük őket abban, hogy a javukra szolgáljon a közösségi média?

Mivel a serdülők abban a fejlődési szakaszban vannak, amikor fokozottan akarnak kapcsolódni kortársaikkal, a közösségi média ennek eszközeként mindenképp fokozott használatra predesztinál. Az identitás kialakítása, megszilárdítása is ebben az életkori szakaszban történik, és a társas visszajelzés/összehasonlítás egy fontos információforrás a serdülő számára. A közösségi média lájkjai, kommentelési lehetősége és egymás profiljának a követése mind-mind olyan funkciók, amelyek erre – látszólag – remek lehetőséget biztosítanak. Az én megjelenítésének lehetősége szintén egy olyan funkció, amelyen keresztül a serdülő lehetőséget kap arra, hogy kísérletezzen azzal, milyennek szeretné, hogy lássák őt a többiek, vagy akár saját maga milyennek látja szívesen magát. A véleménycsere, a kapcsolat erőforrásként való mobilizálása az azonnali üzenethasználat segítségével nagyon könnyen és gyorsan zajlik ezeken a felületeken. Mindezek a jellemzők tehát épp a serdülők számára kitüntetetten fontosak, és mivel érzelem- és viselkedésszabályozási képességük még nem éri el a felnőttekét, nehezebben tudják abbahagyni, vagy nem elkezdeni a használatot. Vagyis impulzívabbak és kevésbé fegyelmezettek, mert agyuk még érésben van. Sok esetben még nem találtak rá azokra az érzelemkezelési stratégiákra sem, amellyel tudnák negatív érzéseiket hatékonyabban és adaptív módon kezelni, mint az internet- és közösségimédia-használattal.

Mi állhat annak hátterében, hogy egy serdülő problémás felhasználóvá válik? Mit gondol, a Fear of Missing Out (Félelem attól, hogy valamiből kimaradunk) jelenség szerepet játszik ebben a folyamatban? Ha igen, akkor hogyan?

A FoMO a kutatások szerint szoros kapcsolatban áll a problémás közösségimédia-használattal, az egyik legerősebb előrejelzője, rizikófaktora. Vagyis az a fiatal, aki valami oknál fogva fél attól, hogy kimarad valamilyen fontos eseményből, az hajlamosabb nagyon sok időt eltölteni a közösségi médiában, hogy mindent figyelemmel kövessen és reagáljon. Azokra a fiatalokra jellemző ez a félelem, akiknél a valahová tartozás szükséglete erősebb, és akik érzékenyebbek a mások általi elutasítás jeleire, amelyek az elégtelenség érzése és az alacsony önértékelés esetén fokozottabban érvényesülnek.

Ön szerint a járvány és az azzal járó korlátozások hogyan hatottak a fiatalok internet- és közösségimédia-használati szokásaira? A munkája során Ön érzékelte-e a cyberbullyinggal kapcsolatos esetek növekedését, vagy bármilyen minőségi változást az online zaklatást illetően?

A járvány alatt nőtt az internet- és közösségimédia-használat, azonban ennek hatása lehetett pozitív és negatív is. Hogy melyik érvényesült, az függ a környezettől (család) vagy a használat tartalmától (videócsetelés a barátokkal vagy Tik-Tok videók passzív nézegetése). Ennek a megnövekedett használatnak a következménye, vagy a lezárások utáni változása még kérdéses.

Saját klinikai tapasztalatom nem a cyberbullyinggal, inkább az online játékhasználattal kapcsolatos: a pandémia következtében történő hosszas online oktatási időszak sok serdülő számára adott lehetőséget arra, hogy jóval többet videójátékozzon otthon. Ez sok esetben hatással volt az iskolai teljesítményre, illetve a szociális izoláció – főként azoknál a fiataloknál, akik új osztályközösségbe kerültek – magányosságérzéshez vezetett, aminek hatására még többet videójátékoztak a fiatalok.

Milyen pozitív hatásai lehetnek az internet- és közösségimédia-használatnak a serdülők és a fiatal felnőttek körében? Milyen keretek között szolgálhatják a mentális egészség fenntartását?

Az önkifejezés lehetősége, a közösséghez tartozás érzése vagy a kapcsolatok, mint erőforrás gyorsabb elérése mind-mind pozitív hatásként említhetők. A fiataloknak érdemes odafigyelni a használat idejére és módjára. Érdemes éjszakára kikapcsolni az üzenetek jelzését, hogy a pittyegés ne zavarja meg az alvást. Szintén egészségesebb, ha az elalvást nem közösségimédia-használat előzi meg, mert ez negatív hatással lehet az alvás mennyiségére és minőségére is. Fontos a megfelelő testhelyzet vagy fülhallgató használata esetén a hangerő megválasztása. A közösségi média biztonságos használata, mely magában foglalja annak ismeretét, hogy milyen információt adunk meg magunkról és kiknek, szintén lényeges a mentális egészség szempontjából. Ha olyan személlyel beszélgetünk online, akivel személyes kapcsolat is van, az pozitívabb hatással jár, mintha valakivel csak online érintkezünk. Utóbbi sokszor a problémás használattal függ össze.

Mi a legfontosabb üzenet, amit a fiataloknak, szülőknek küldene?

A fiatalok esetében a kreativitást lehetővé tevő, társas kapcsolatokat erősítő tevékenységek előtérbe helyezését javasolnám, illetve az online tevékenységek kiegészítését minél több offline tevékenységgel.

A szülőknek érdemes lehet átgondolni, hogy vajon a saját digitáliseszköz-használatukkal milyen mintát nyújtanak a fiataloknak. Fontos lehet végig gondolni, hogyan őrizzék meg kíváncsiságukat és nyitottságukat a gyermekeik online tevékenységével szemben, és vonják be a fiatalokat a rájuk vonatkozó esetleges szabályok, korlátok kialakításába.

Elérhetőségek:

Dr. Koronczai Beatrix klinikai szakpszichológus, pedagógus, kutató 

Honlap: https://www.ppk.elte.hu/munkatarsak/koronczai-beatrix

A portréképet készítette: Hurta Hajnalka, Panoráma Poliklinika

A Kék Vonal hasonló témában készült cikkei fiataloknak:

• Káros tartalmat láttál a TikTokon? Jelentsd be!
• Mi az a cyberbullying?
• Online bántalmazás STOP! Mondj nemet a cyberbullyingra!
• Mi az a ,,digitális detox”?

A Kék Vonal hasonló témában készült cikkei szülőknek, szakembereknek, felelős felnőtteknek: 

• Interjú Tari Annamáriával a cyberbullying jelentéséről
• Néhány fontos átgondolni való a közösségi oldalak kapcsán
• Mire kell figyelniük a szülőknek a közösségi média kapcsán?
• Hogyan beszélgess a gyerekekkel a videójátékokról?