A háború híre nem csak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is elérheti és megrázhatja. Fontos, hogy jól reagálj arra, ha egy gyermeket félelemmel, bizonytalansággal tölt el a kialakult helyzet. Ezen az oldalon rengeteg hasznos tippet, cikket találsz összegyűjtve a Kék Vonaltól, illetve több olyan segítő szervezettől is, akiknek a tevékenységét hasznosnak találjuk a témában.
Ezen az oldalon kifejezetten a gyerekeket és szülőket érintő kérdésekről írunk. Legalul találsz olyan linkeket is, amelyek általánosabb információs – és gyűjtőoldalakra vezetnek.
Hogyan beszégess gyerekekkel a háborúról?
A háború híre nem csak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is elérheti és megrázhatja. Fontos, hogy átgondoltan reagálj arra, ha egy gyermeket félelemmel, bizonytalansággal tölt el a kialakult helyzet. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány tippjei:
– A legfontosabb, hogy bírd ki és fogadd el az érzéseit, a megnyilvánulásait. Ahogy minden más bizonytalan, nehéz érzelmekkel teli helyzetben, most is az a lényeg, hogy a téma ne legyen tabu és hogy megadd neki azt az érzelmi támogatást, amire szüksége van.
– Ne hagyd magára, ha beszélgetni szeretne a hírekről. Segíts neki kifejezni a gondolatait akár szóban, akár fiatalabb gyerekek esetében rajzolás vagy mesék, zene által.
– Ha szükséglete, hogy megélje a szomorúságot, akár dühöt, bizonytalanságot, akkor légy vele türelmes. Az érzelmeit ne kérdőjelezd meg, ne bagatellizáld, ne sürgesd – az érzelmeiről senki nem tehet. Abban viszont segíthetsz neki, hogy mit kezdjen velük.
– Ne ijedj meg a kérdésektől, de figyelj a gyerek vagy kamasz igényeire, amikor válaszolsz! A korának megfelelő módon próbáld elmagyarázni neki azt, hogy bár az óvodában, iskolában, a hírekben most rémisztő képeket láthat és számára talán érthetelen információkat olvashat, ő most személy szerint biztonságban van.
– Beszélgess vele arról, hogy nem minden hír hiteles, fontos. Mondd el neki, hogy nem kell megijednie minden, az óvódában vagy iskolában keringő pletykától, híreszteléstől.
– Puhatold ki, mit tud, hogyan érez. Válassz egy olyan pillanatot (mondjuk egy családi étkezést), amikor a gyerek kényelmesen, szabadon beszélhet. A lefekvés előtti percek erre nem alkalmasak. Vannak, akik keveset tudnak és látványosan nem is érdeklődnek a téma iránt, mások viszont csak látszólag érdektelenek — ők lehetnek azok, akik csendben aggódnak.
– Megbélyegzés helyett együttérzésre bátorítsd. A konfliktusok könnyen hozhatnak hibáztatást, diszkriminációt emberek és országok felé egyaránt. Fontos, hogy meg tudjon jelenni az együttérzés azok iránt, akik otthonaik elhagyására kényszerültek. A diszkrimináció akkor is megjelenhet, ha egy tőlünk távoli országban zajlik a háború. Bizonyosodj meg róla, hogy a gyereked nem érintett iskolai bullyingban egyik oldalról sem, és emlékeztesd rá, hogy neked bármit elmondhat. Fontos hogy tudja, hogy mindenkinek joga van a biztonsághoz az iskolában és a társadalomban is.
– Fókuszálj a segítségre! Fontos észben tartania a gyerekeknek, hogy az emberek segítenek egymásnak. Találj pozitív történeteket, amiket megoszthatsz vele. Vedd észre, ha a gyerekben megjelenik a segítő szándék és ezért valamit alkotna, készítene, szervezne, legyen az egy poszter, egy vers a békéről, petícióírás vagy adománygyűjtés. Az érzés, hogy teszünk valamit, segíthet csökkenteni a bénultságot, feszültséget.
– Maradj nyugodt és beszélj hozzá az életkorának megfelelően. A gyerekeknek joguk van tudni, hogy mi történik a világban, de a felnőtté a felelősség, hogy a stressztől távol tartsa őket. Minden szülő saját gyereke legjobb ismerője: beszélj hozzá életkorának megfelelően, figyeld a reakcióját, szorongás szintjét. A gyerekek a felnőttek érzéseit, állapotát figyelik és teszik magukévá. Ne terheld őt a félelmeiddel, ehelyett biztosítsd a gyereket arról, hogy biztonságban van. Emlékeztesd őt arra, hogy sok-sok ember a béke visszaállításán dolgozik a világban. Arra is emlékeztesd, hogy nem minden információ megbízható, amit a neten talál. Fontos, hogy megbízható forrásból származó információkat olvasson, olvass.
