Szociális munkával a pandémia hatásaival szemben

Kék Vonal:  Kérlek, pár szóban mesélj magadról, és arról, hogy mivel foglalkoztál az elmúlt években, és mivel foglalkozol jelenleg!

Németh Borbála: Már a középiskolai tanulmányaimat szociális alapismeretek szakon végeztem, majd a Wesley János Lelkészképző Főiskola szociális munkás szakán szereztem meg az első diplomámat 2010-ben. Ezt további képzések követték: általános mediátori képzés, szociális munka mesterképzés, valamint az iskolai szociális munkás szak. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogász szakát végzem, azzal a reménnyel, hogy a jogi tanulmányok olyan ismeretekkel egészítik majd ki szakmai tapasztalataimat, amelyek tovább növelhetik munkavégzésem hatékonyságát, eredményességét.

A Prevenicós Központban tíz évvel ezelőtt kezdtem el dolgozni, mint családsegítő, majd két év családsegítői munkavégzést követően lettem iskolai szociális munkás. 2018-tól ez év januárig az óvodai- és iskolai szociális segítők koordinátoraként dolgoztam. Jelenleg az intézmény vezetése az új feladatköröm és életem legnagyobb kihívása.

A Prevenciós Központ egy integrált intézmény, többek között a család- és gyermekjóléti szolgálat, valamint a család- és gyermekjóléti központ is ide tartozik. A munka során rengeteg családdal kerültök kapcsolatba. Kinek és hogyan tudtok segíteni?

A család- és gyermekjóléti szolgálat/központ a hátrányos helyzetű családokkal foglalkozik, akik legtöbbször tőlük független okok miatt kerülnek olyan élethelyzetbe, amit önállóan nem tudnak megoldani. A Központ speciális szolgáltatásai közé tartozik a kapcsolattartási ügyelet, az utcai és lakótelepi szociális munka, illetve az óvodai és iskolai szociális segítő tevékenység. Utóbbi számomra a gyermekvédelem legizgalmasabb, legváltozatosabb területe. Egyben ez tartogatja a legtöbb kihívást is, mert az óvoda és iskola egészével foglalkozunk: tanárokkal, szülőkkel, diákokkal egyaránt.

A kerületünkben működő óvodai- és iskolai szociális segítő tevékenység 2015 óta működik, amióta a gyermekvédelmi törvény lehetőséget biztosít rá. Kerületünk már akkor megkezdte ezt a fajta segítő tevékenységet kísérleti jelleggel, kezdetben három iskolában. Évről évre egyre bővítettük a bevont intézmények számát és 2018-ban, amikor már kötelezően végzendő feladattá vált, mi már egy kész programtervvel, tematikával kerestük fel az összes kerületi köznevelési intézményt. 

Munkánk nagy részét a köznevelési intézményekben töltjük, biztosítunk fogadóórát, ahol bárki megkereshet a nehézségeivel, illetve osztályfőnöki óra keretében 3-5 alkalmas prevenciós foglalkozásokat tartunk. Fontos témák ezeken a foglalkozásokon a kiközösítés, konfliktuskezelés, önismeret, csapatépítés, internethasználat és napjainkban a Covid19 miatt kialakult társadalmi változások.  

Milyen változásokat tapasztaltatok a járványhelyzet kapcsán a munkátok során?

A járvány alatt a munkánk teljesen megváltozott. Az online oktatás ideje alatt nagy kihívás volt, hogy segítsünk a hátrányos helyzetű családoknak olyan számítástechnikai eszközökhöz jutni, mellyel teljesíteni tudják a tankötelezettséget. Emellett rengeteg szakmai egyeztetésre volt szükség a tanárokkal, pedagógusokkal, hiszen nekik is alkalmazkodni kellett egy nagyon új helyzethez.

Sikerként könyveljük el, hogy közel 100 darab eszközt sikerült beszerezni cégektől, alapítványoktól, illetve elkezdtünk online prevenciós foglalkozásokat tartani. Ez számunkra is újabb kihívást jelentett, hiszen az online térben sokkal nehezebb volt fenntartani az érdeklődést a fiatalok részéről. A központban tartott foglalkozások sajnos erre az időre mind megszűntek. Sok fiatalnak okozott nehézséget, hogy nem tudtak bejönni a kollégákhoz és egyáltalán nem volt személyes kontaktus. Annak ellenére, hogy egyébként sok időt töltenek online, a kapcsolattartást valahogy nehezen tudták így megvalósítani.  

Szociális munkásként részt vettünk a kerületben több olyan munkában is, mellyel a kerületi lakosság szubjektív biztonságérzetét tudtuk növelni (maszk osztás, időseknek bevásárlás, gyógyszerkiváltás, stb.).

Hogy látod, hogyan hatott a pandémia a gyerekek mentális egészségére?

Sok olyan Previs fiatal van, akik már a közösség miatt szeretnek hozzánk járni, többen jelezték, hogy nehezen élik meg, hogy nem találkozhatnak a barátaikkal. Nem csak a gyerekek, fiatalok, de a szülők életét is megnehezítették a pandémia ideje alatti korlátozások. Számukra is nagy kihívást jelentett a gyermekeikkel való intenzív együttlét, mert nehézséget okozott, hogy az online tanulás mellett/után mi az, amivel hasznosan, minőségi kapcsolódással tudnak együtt időt tölteni. Sok ellátott családunk lett munkanélküli, rengetegen küzdenek azóta is anyagi, lakhatási nehézségekkel.

Emellett több olyan családdal is kapcsolatban állunk, ahol a Covid19 miatt lettek árvák, vagy félárvák a gyerekek. Ez hatalmas lelki teher, a mai napig kiemelt figyelmet fordítunk ezekre a családokra. Tapasztaljuk, hogy a Previs fiatalok a mai napig nehezen beszélnek a pandémia idejéről, sokan nehezen élték meg a korlátozásokat. Sok esetben az online oktatást is inkább teherként élték meg, sőt akik nem szeretnek iskolába járni, még azok is hiányolták. Az enyhítéseket követően, szeptemberben amikor folytattuk az iskolai szociális munkát, megsokszorozódott a prevenciós foglalkozások száma, mellyel a mai napig nem tudunk lépést tartani és a folyamatos felkéréseket maradéktalanul teljesíteni.

Sokakban felmerülhet, hogy a pandémia hatásai a fiatalok függőségeit is felerősíthette. A Kék Vonal tapasztalatai alapján azonban azt látjuk, hogy mintha súlyosabb probléma lenne a gyerekek esetében a szülők függősége és ennek rájuk gyakorolt hatása. Ti mit tapasztaltatok az elmúlt időszakban ezen a területen? 

A mi tapasztalatunk inkább az, hogy a bezártság okozott nagy nehézséget a családoknak. Van olyan család a látókörünkben, ahol nem a függőség okozott a legnagyobb problémát, hanem a munkahely elvesztése és az abból adódó feszültség, az anyagi- és megélhetési problémák.

Mit tud tenni a szociális munkás szakember egy függőséggel kapcsolatos probléma esetén (legyen szó gyerekről vagy felnőttről)?

Kiskorú esetében természetesen jelzési kötelezettségünk van, hiszen nem nézhetjük végig, ahogy egy fiatal tönkreteszi az életét, egészségét. Szülő esetében szintén jelzési kötelezettségünk van, amennyiben van kiskorú a családban, hiszen az kiskorú veszélyeztetése és hatósági intézkedést von maga után.
Abban az esetben, ha még nem alakult ki függőség, de a kiskorú többször fogyasztott bármilyen szert (és tudomást szerzünk róla), javasolni szoktuk, hogy az osztályában tartsanak prevenciós foglalkozást ebben a témában. Az intézményünkben 2017-től a Tudat-Törő drogprevenciós szabadulószoba is működik, amely szintén kiváló prevenciós jellegű szolgáltatásunk.

A járványhelyzet idején volt esetleg olyan tapasztalat a munkád során, ami szakmailag vagy akár személyesen adott valamilyen pluszt?

Véleményem szerint a szociális munkában nem minden nap lehet elérni sikert, de azt vallom, hogy ha csak egy gyermeknek csaltunk mosolyt az arcára, már megérte dolgozni. A pandémia ideje alatt sok olyan online beszélgetésben volt részünk, amikor a fiatal őszintén mesélt a jelenlegi életéről, nehézségeiről. Örömmel töltött el, hogy meg mer nyílni és bizalmat szavaz egy szakembernek. Szintén hatalmas dolognak tartom, hogy közel 100 db számítástechnikai eszközt sikerült beszereznünk és ezzel hátrányos helyzetű családoknak tudtunk segíteni az online oktatásban.

Mi az a legfontosabb üzenet, amit a fiataloknak és a szülőknek átadnál?

Elcsépeltnek tűnik, de mind szakmailag, mind emberileg azt gondolom, hogy nincs az a helyzet, amit nem lehet megoldani és nem szabad sosem feladni a küzdelmet, legyen szó bármiről is. Ez talán abból adódik, hogy az élet minden területén a maximumra törekszem, ezért próbálom a velünk kapcsolatban álló családoknak is mindig ezt az üzenetet átadni.

Portrékép: Szabó Henriett