Hogyan segítsük kamaszodó gyerekeinket?
A fejlődés egy pozitív szó, de minden fejlődés mögött krízisek vannak.
Krízis minden olyan állapot, amikor a régi működési módok már nem funkcionálnak, de még nincsenek újak.
Vannak úgy nevezett normatív krízisek, olyan életfeladatok, amiken keresztül csecsemőkortól az élet végéig tart a folytonos változás. Ezeket írta le Eric H. Erikson fejlődéspszichológus, a különböző életkorokhoz egy-egy pszichoszociális fejlődési fokot rendelve. Többek közt ő írta le személyiségfejlődési elméletében, hogy a kamaszkor legfőbb feladata, a Ki vagyok én? kérdésre választ találni, azaz az identitáskrízis pozitív megoldása. Ebben a nagyon sokat segíthetnek a szülők, a családi háttér. A teljesség igénye nélkül néhány ötlet, ami nem csak a serdülőnek, hanem az egész családnak megkönnyítheti az életét ezekben az években:
Hagyd a kamaszt békén!
A serdüléssel együtt megnő az intim tér iránti vágy. Többször lesz hosszan zárva a gyerekszoba vagy a fürdőszoba ajtó, több lesz a titok, többször lesz a válasz érdeklődő kérdéseinkre a „semmi fontos”. Ha erre tudunk türelemmel reagálni, de közben mindig jelezzük, hogy részünkről van érdeklődés, idő és figyelem hogy ott legyünk amikor neki van ránk szüksége, amikor megosztana valamit vagy segítséget kérne, akkor megmaradhat az a bizalmi kapcsolat, ami életmentő lehet, ha gyerekünk bajba kerül, vagy valamit mégsem tud egyedül megoldani. Ha nincs tere, ideje „csak úgy lenni” vagy többféle, akár haszontalan dolog kipróbálására, kortársakkal való szabad szabadidő eltöltésére, akkor az identitáskrízis elhúzódik.
Hozzatok közösen szabályokat!
A családi együttélésnek kell hogy legyenek szabályai, a kamaszkor nem ok a teljes anarchiára, de hitelesebben lehet elvárni azt, amiben közösen állapodtunk meg – legyen szó akár a hazaérkezés időpontjáról, a számítógép használatról vagy a házimunkáról. Talán a korábbi években sem a leghatékonyabb eszköz, az „így lesz, mert én azt mondtam” típusú határ kijelölés, de 12 év felett egyre destruktívabb ez a hozzáállás. Persze van ami tilos, és van, ami kötelező, de érdemes mindent közösen megvizsgálni és újratárgyalni. A kamasznak feladata a mateklecke is, a mosogatás is, az edzés is, de ha úgy éri el a felnőttkor küszöbét, hogy mindig azt kellett tennie, amit mások mondanak neki, akkor később nehézsége lehet a saját útja megtalálásával. A gyerek partnernek tekintése, az ő szempontjainak meghallása és a döntésekbe való beépítése a lehető legjobb út ahhoz, hogy mire eléri a felnőttkor küszöbét, saját maga egyedül tudjon jó döntéseket hozni, felelősséget vállalni magáért és másokért is.
Ne kritizáld, inkább segítsd sikerélményekhez jutni!
A tizenéveseknek változik a teste, a lelke, a kapcsolatai, és ez többségüket elbizonytalanítja, rossz érzésekkel tölti el. Sok kamasz kegyetlen kritikusa önmagának, de kortársainak is. Negatív visszajelzéseket kapnak eleget házon kívül is. Különösen céltalan az éppen formálódó stílust, öltözködést, zenei ízlést állandóan kritizálni, esetleg gúnyolni. Ha a gyerekünk azt éli meg, hogy nem tudjuk elfogadni, ha megalázást, bántást kap otthon, akkor érthető, ha tovább távolodik, még jobban elzárkózik. Ha szeretnéd elősegíteni, hogy magabiztos, egészséges önértékelésű felnőtt váljon belőle, támogasd abban, hogy minél több helyzetben kipróbálhassa magát. Nem mindenkinek az iskola – ami a képességeknek csak igen szűk körét értékeli – fogja meghozni a sikerélményeket, lehet, hogy a te gyereked inkább a kapcsolatteremtésben, a közösségi feladatokban, sportban, zenében, valamilyen művészeti tevékenységben ügyes, vagy jó érzéke van a szereléshez, sütés-főzéshez, ügyes a keze, vagy jól tájékozódik.
Vedd észre, ha bajban van!
Mindezzel együtt ne felejtsd el, hogy a gyereked gyerek. Gyerek akkor is, ha már magasabb és néha hangosabb nálad. Jogilag sem tartozik még teljes felelősséggel tetteiért, mert személyiségfejlődése még folyamatban van. Kevesebb élettapasztalattal és most alakuló problémamegoldókészségekkel kell boldogulnia veszélyhelyzetekben, konfliktusokban, kísértésekben és kihívásokban. Tedd minél könnyebbé, hogy segítséget kérjen! Állj mellé ha bajba került, ne hibáztasd, és inkább ne mondd, hogy te tudtad előre – még ha sokszor így is van. Ha a serdülés körül, vagy már korábban is a bizalmi kapcsolat megrendült, és olyan helyzetben találja magát a gyerek, ami számára szégyen, vagy amire nincsenek szavai, lehet hogy nem tud majd segítséget kérni. A hangulatingadozás, a sok változás természetes, de ha egy gyerek tartósan rosszkedvű, kedvetlen, semmivel sem motiválható, ha a korábban fontos dolgokat hanyagolja, ha megváltoznak alvási vagy étkezési szokásai vagy meredeken romlik az iskolai teljesítménye, az annak a jele, hogy valamivel nem tud egyedül megbirkózni. Fejezzük ki aggodalmunkat, biztosítsuk a támogatásunkról, és ha szükséges mutassunk példát a segítségkérésben, és ne késlekedjünk szakemberhez fordulni!
A kamaszkor éveiben sok a kihívás, sok a változás, de ha a serdülőt kevés sikerélmény és sok kritika éri, ha egyedül marad amikor segítségre lenne szüksége, de nincs nyugalma amikor magányra vágyik, akkor pont a legfontosabb életfeladat szorul háttérbe. És ha nincs egy biztonságosan kialakult identitás, akkor nem fog jól menni a következő nagy feladat sem: az intim kapcsolatok kialakítása.
A Kék Vonal mindig itt van, hogy meghallgasson és támogasson téged. Bármikor felveheted a kapcsolatot a velünk! Ha beszélgetnél vagy kérdéseid vannak a témával kapcsolatban, így érsz el minket:
- Ha 24 év alatti vagy, hívd a 116-111-es számot
- Ha 24 év feletti vagy, és aggódsz egy fiatalért, hívd a 116-000-ás számot
- Emailben: regisztrálj a weboldalunkon, és írj az EMIL nevű zárt és biztonságos, anonim levelező rendszerünkben.
- Chaten: regisztrálj a weboldalunkon, és bármely nap 13-21 óra között csetelj akár név nélkül az ügyelőinkkel.
