Éljünk bárhol is a világon, a háborús hírek félelmet, szomorúságot, dühöt, szorongást keltenek bennünk. Szülőként figyelni kell arra, hogy ilyenkor a gyerekeknek még nagyobb szükségük van a biztonság megélésére. Hogyan tudjuk ezt megadni nekik? Íme néhány tanács, hogyan beszélj gyermekeddel a háborúról.
1. Puhatold ki, mit tud, hogyan érez
Válasszunk egy olyan pillanatot (mondjuk egy családi étkezés), amikor a gyerek kényelmesen, szabadon beszélhet. A lefekvés előtti percek erre nem alkalmasak. Vannak, akik keveset tudnak és látványosan nem is érdeklődnek a téma iránt, mások viszont csak látszólag érdektelenek — ők lehetnek azok, akik csendben aggódnak.
Kisebbekkel a rajzolás, mesélés segíthet elkezdeni a beszélgetést. A gyerekekhez nagyon sokféleképpen juthatnak el a hírek, ezért fontos, hogy feltérképezzük, mit látnak, hallanak a hírekből, osztálytársaktól. Egy beszélgetés jó alkalom arra, hogy korrigáljuk, pontosítsuk az információkat.
A háborús főcímek, képek folyamatos áramlása azt az érzetet keltheti, hogy a krízis körülveszi őket. A kisebb gyerekek nem tudnak különbséget tenni a képernyőn látott képek és a személyes valóság között, könnyen hihetik, hogy közvetlen veszélyben vannak, még akkor is, ha az távol van tőlük. Az idősebb gyerekek a közösségi médiában látott tartalmak miatt, és a háborús konfliktus kiszélesedése miatt aggódhatnak.
Fontos, hogy ne bagatellizáljuk vagy csökkentsük a bennük lévő érzéseket, gondolatokat. Még akkor se, ha olyasmiket kérdeznek, hogy “Mi is meg fogunk halni?” Nyugtassuk meg őket, hogy ez nem fog megtörténni, de próbáljuk meg kitalálni, hogy mit hallottak és közvetlenül miért aggódnak. Ha megértjük, honnan jön az aggodalom, könnyebb őket megnyugtatni.
Fogadjuk el az érzéseiket, mutassuk meg, hogy teljes figyelmünkkel jelen vagyunk és emlékeztessük őket arra, hogy bármikor beszélhetnek velünk vagy egy másik megbízható felnőttel.
2. Maradj nyugodt és beszélj hozzá életkorának megfelelően
A gyerekeknek joguk van tudni, hogy mi történik a világban, de a felnőtté a felelősség, hogy a stressztől távol tartsa őket. Minden szülő saját gyereke legjobb ismerője: beszéljünk hozzájuk életkoruknak megfelelően, figyeljük a reakciókat, szorongás szintjüket. A gyerekek a felnőttek érzéseit, állapotát figyelik és teszik magukévá. ne terheljük őket a félelmeinkkel.
Biztosítsuk a gyerekeket arról, hogy biztonságban vannak. Emlékeztessük őket arra, hogy sok-sok ember a béke visszaállításán dolgozik a világban. Arra is emlékeztessük őket, hogy nem minden információ megbízható, amit a neten találnak. Fontos, hogy megbízható forrásból származó információkat olvassanak, olvassunk.
3. Megbélyegzés helyett együttérzés
A konfliktusok könnyen hozhatnak hibáztatást, diszkriminációt emberek és országok felé egyaránt. Fontos, hogy meg tudjon jelenni az együttérzés azok iránt, akik otthonaik elhagyására kényszerültek.
A diszkrimináció akkor is megjelenhet, ha egy tőlünk távoli országban zajlik a háború. Bizonyosodjuk meg róla, hogy a gyerekünk nem érintett iskolai bullyingban egyik oldalról sem, bátorítsuk, hogy bármit elmondhat. Emlékeztessük rá, hogy mindenkinek joga van a biztonsághoz az iskolában és a társadalomban is.
4. Fókuszáljunk a segítségre!
Fontos tudnia a gyerekeknek, hogy ez emberek segítenek egymásnak. Találjunk pozitív történeteket. Vegyük észre, ha a gyerekben megjelenik a segítő szándék és ezért valamit alkotna, készítene, szervezne, legyen az egy poszter, egy vers a békéről, petícióírás vagy adománygyűjtés. Az érzés, hogy teszünk valamit, segíthet csökkenteni a bénultságot, feszültséget.
5. Zárjuk óvatosan beszélgetést!
Figyeljünk rá, hogy a beszélgetés végén ne maradjon stresszben a gyerek. Ezt megfigyelhetjük a testbeszéd, légzés, hangtónus változásában. Emlékeztessük őket, hogy vigyázunk rájuk és meghallgatjuk őket bármikor, amikor aggódnak.
6. Figyeljük a változásokat
A stresszben lévő gyerekek különböző módokon „jelzik” az állapotukat, figyeljünk ezekre a jelekre. A fiatalabb gyerekek lehet, hogy többet szeretnének ölben lenni, a tinédzserek mutathatnak erőteljesebb dühöt vagy lehangoltságot. Ezek teljesen normális stresszreakciók egy rövid ideig, viszont ha hosszabban tartanak, akkor lehet, hogy szükség van szaksegítségre.
Segíthetjük őket abban, hogy alkalmazzanak hasi légzést:
- 5 mély légzés – 5 másodpercig orron belégzés, 5 másodpercig szájon kilégzés.
- Magyarázzuk el, hogy belégzésnél fújja fel a hasát, mintha egy lufi lenne, kilégzésnél pedig lassan eressze le a „lufit”.
Ha csak elalvás előtt van lehetőségünk a témáról beszélgetni, mindenképpen valami pozitív dologgal zárjuk a napot. (pl. egy kedvenc mese elolvasása)
7. Szabjunk határt a híreknek!
Figyeljünk rá, hogy a nagyobb gyerekek mennyi hírt olvasnak, néznek. Kapcsoljuk ki a TV-t. Nagyobb gyerekkel őszintén beszélgethetünk arról, hogy miért nem tesz jót, ha folyamatos hír áradatnak tesszük ki magunkat.
8. Magunkra is vigyázzunk
Jobban tudunk segíteni, ha mi magunk is figyelünk arra, hogy milyen állapotban vagyunk. Korlátozzuk a hírfogyasztást és iktassunk be a mindennapjainkba olyan tevékenységeket, amelyek feltöltenek, megnyugtatnak, segítenek kikapcsolni.
Forrás: https://www.unicef.org/parenting/how-talk-your-children-about-conflict-and-war
