,,Nekem a legkeményebb időszak a kamaszkor volt.” – Lubics Szilvi, Erős Tibor, Asiama Evelyn
A sport és a mentális egészség elválaszthatatlan kapcsolatáról, a szülői és edzői felelősségről, a jótékonysági futás lélektanáról, valamint a teljesítménykényszer rejtett veszélyeiről beszélgetett Azurák Csaba vezetésével Lubics Szilvi ultrafutó, Asiama Evelyn dietetikus, masters atléta, mentálhigiénés szakember és Erős Tibor ultrafutó egy nézőközönség előtt rögzített podcast-beszélgetésen. A rendezvény apropóját a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány őszi jótékonysági kampánya adta: a szervezet várja azok jelentkezését, akik a SPAR Budapest Maratonon futókövetként támogatnák a fiatalok mentális egészségét.
A beszélgetésen a résztvevők saját kamaszkori élményeikből kiindulva fejtették ki, hogy a mozgás a fizikai állóképességen túl milyen lelki támaszt nyújt a mindennapokban.
„Visszagondolva az eddigi életemre, nekem a legkeményebb időszak a kamaszkor volt. Nagyon egyedül éreztem magam, rettentő sok dolog miatt szorongtam. Nekem nem volt ezzel kihez fordulni, teljesen tanácstalan voltam” – vallotta be Lubics Szilvi.
Mindhárom vendég a gyermekeik születése után kezdett el komolyabban sportolni, így szülői szerepük és sportolói identitásuk szorosan összefonódott. Erős Tibor így emlékezett vissza a kezdetekre:
„39 éves voltam, amikor elkezdtem futni. A lányom születése indította el ezt a kattanást. Miatta akartam nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és jobb emberré válni, hogy jó példával járjak előtte. Nem akartam ultrafutó lenni, egyszerűen csak mozogni akartam, és nyugodtabbá válni.”
Védelem a teljesítménykényszer ellen
A szakmai és személyes tapasztalatok mentén a jelenlévők érintették a sportvilágban jelen lévő túlzott elvárások kockázatait is. Körbejárták, szülőként, edzőként és mentorként milyen felelősségük van abban, hogy a mozgás megmaradjon a tiszta öröm oldalán – vagyis védőhálóként szolgáljon, ne pedig szorongásforrásként.
„A futóimnak mindig tudatosítom, hogy ők és az eredményeik között nincs egyenlőségjel. Nem akkor jó emberek, ha mekkora egyéni csúcsot futnak. Hobbiból futunk, azért kezdtük el, hogy kikapcsolódjunk, a hobbi pedig nem jelentheti azt, hogy folyamatosan ostorozzuk magunkat” – hangsúlyozta Lubics Szilvi, aki a saját korlátaival kapcsolatban hozzátette: „Tök sima ember vagyok, fogorvos, asztmával és két gerincsérvvel. Nincsenek extra képességeim, de ha egy átlagember beletesz 10 év konzisztens munkát, le tud futni egy Spartathlont.”
Asiama Evelyn a sport mentális felkészítő szerepét emelte ki, ami az élet minden területén erőt ad:
„A sport megtanított győzni és veszíteni is. Egy elszúrt verseny után 37 évesen pontosan úgy sírtam a pályán, mint tizenévesen, de másnap ez adott akkora löketet, hogy felálljak és megmutassam. A sportban átélt élmények egyfajta helyzetgyakorlatok ahhoz, hogyan tudunk talpra állni az élet más területein.”
A Beszélj róla! podcast célja, hogy tabuk nélkül, személyes történeteken keresztül hozza közelebb a kamaszokat nevelő szülőkhöz a nehézségekkel küzdő fiatalok nézőpontjait. A sorozat adásai abban segítenek, hogy a szülők és gyerekek egyaránt érezhessék: nincsenek egyedül, és mindig van hová fordulni segítségért.
Az adás a Missing Children Europe és az Európai Bizottság támogatásával valósult meg.
