Összegyűjtöttük tippjeinket arról, hogyan lehet ezekről a nehéz érzésekről beszélgetni.
1. Fordítsatok időt a közös emlékezésre!
November első napjaiban, Mindenszentek és halottak napja körül a gyerekek is találkoznak a gyász különböző formáival: szokás ilyenkor virágot vinni, gyertyát gyújtani szeretteink síremlékénél. A veszteségek feldolgozása, a gyász folyamata a gyerekek számára is épp olyan fontos, mint a felnőtteknek. Fordítsatok időt a közös emlékezésre, ahogyan az megszokott a családban.
2. Ne hagyd magára a gyászmunkában, beszélgessetek!
Az előttünk álló napok lehetőséget teremtenek arra, hogy a gyerekekkel őszintén tudjunk beszélgetni gyászról, veszteségről, persze igazodva a gyerekek életkorához. Segítsük egyszerű rítusokkal, egy gyertyával, egy csendes beszélgetéssel, hogy legyen helye a gyerekekben lévő érzéseknek megjelenni.
3. Ne ijedj meg a kérdésektől, de figyelj a gyerekek igényeire, amikor válaszolsz!
A halál fogalma és annak visszafordíthatatlansága viszonylag későn, kisiskolás korban (9-10 évesen) alakul ki a gyerekekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kisebbekkel nem szabad a témáról beszélgetni. Törekedj az egyszerű és a számára is érthető szavak használatára. Kisebb gyerekeknél ismert meséből vagy a természetből is vehetsz példákat!
4. Fogadd el az érzéseit és megnyilvánulásait, ha gyászol!
Bátorítsuk érzelmeik kifejezésére és lehetőséget adva arra, hogy a gyerekek a saját maguk módján éljék meg szomorúságukat, hiányérzetüket. Az esetleges bűntudat megfogalmazásakor fontos megerősíteni: a gyermek nem tehet a halálesetről, gondolatai és cselekedetei nem lehettek okozói a halálnak. Teremts olyan helyzetet, amikor kimondhatók, megélhetők a negatív érzések is Ilyenkor, az emlékezés ünnepekor, az elhunytak emlékeinek felidézésekor is készen kell állni, hogy a veszteség élményéről újra és újra beszélgessünk a gyerekekkel, hogy a történteket korának és érettségének megfelelő módon dolgozhassa fel.
5. Ne félj attól, ha a gyerek szomorúnak lát!
A halálhoz való viszonyban, a gyászban, a negatív érzések megélésében is keresik a gyerekek a mintát. Lehet együtt sírni, ha valami nagyon fáj, lehet beszélni arról, hogy nekünk is nehéz, nekünk is hiányzik, aki már nincs velünk.
