Balázs Judit orvos, ifjúsági és felnőttpszichiáter szakorvos, valamint az ELTE PPK Pszichológia Intézet, Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológia Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. Kisgyermekkora óta tudta, hogy orvos szeretne lenni, így a gyógyítás rendkívül fontos szerepet tölt be az életében. Munkája mindhárom területén (gyógyítás, oktatás, kutatás) aktívan foglalkozik az öngyilkosság témájával, illetve annak rizikó- és védőtényezőivel.
Interjúnkban a fiatalkori öngyilkosság rizikófaktorairól, továbbá az önsértés és öngyilkosság jeleiről kérdeztük, emellett arról is beszélt nekünk, hogy a járvány hogyan befolyásolta a fiatalok önsértési vágyait, gondolatait, valamint ismertette a segítségkérés- és adás lehetőségeit is.
Kék Vonal: Kérem, meséljen röviden magáról, és arról, hogy miért választotta azt a szakmát/szakterületet, amelyben jelenleg dolgozik. Ön számára mi a legizgalmasabb/legfontosabb terület jelenleg?
Balázs Judit: Köszönöm szépen a kérdést. Kisgyerekkorom óta teljesen egyértelmű volt számomra, hogy orvos szeretnék lenni. Biztos szerepe van ebben, hogy szüleim orvosok, ebbe születtem bele, bár ők lebeszéltek erről – azt szerették volna, hogy valami könnyebbet, illetve valami „értelmiségibb” szakmát válasszak, de nem tudtak elterelni. A gimnáziumban meg már azt is tudtam, hogy engem az emberek mentális egészsége, betegsége érdekel. Ezen belül nem tudnék legizgalmasabbat megnevezni. Nagyon érdekel, amit csinálok, fontos része az életemnek a gyógyítás, szeretek az egyetemen tanítani, és a kutatócsoportunkkal új kérdéseken gondolkozni.
A pandémia egyértelműen negatív hatással volt a fiatalok mentális egészségére, amit mi is érzünk – a Kék Vonal segélyvonalait és online beszélgető platformjait folyamatosan keresik meg olyan kamaszok és fiatal felnőttek, akiknek öngyilkossági gondolataik vannak. Ön hogy találkozik ezzel a témával a munkája során?
Munkám mindhárom területén megjelenik az öngyilkosság témája. A betegellátásom során ez a legnagyobb rizikója a hozzám fordulóknak. Az egyetemen van egy féléves kurzusom „Fiatalkori öngyilkosság rizikó- és védőfaktorai” címmel, és kutatásaink egy jelentős fókusza az öngyilkosság és az önsértés rizikófaktorainak minél pontosabb megismerése. Továbbá kollegáimmal rendszeresen járunk iskolákba, és mentálisegészség-fejlesztő és öngyilkosságmegelőző programokat viszünk a fiataloknak.
A járvány és az ezzel járó korlátozások (pl. bezártság) hogyan befolyásolta azon fiatalok életét (pl. személyes jóllét, terápiás folyamat), akik esetében önsértésre hajlamosító tényezők állnak fenn, vagy már korábban követtek el önsértést?
A pandémia minden korosztály életét nehezítette, de úgy tűnik a vizsgálatok alapján, hogy a fiatalok mentális egészségét rontotta a leginkább. Ennek hátterében állhat, hogy a fiatalok életében egészséges fejlődés mellett benne van a sok bulizás, eljárás, éjszakába nyúló beszélgetés barátokkal, ismerkedések, amelyek mind jelentősen visszaszorultak a pandémia miatt. Az online tanulás szintén jelentősen nehezítette a társas életüket. Mindez azt is gátolta, hogy észrevegyék a fiatalok, ha egy barátjuk nincs jól, vagy akár az öngyilkosság figyelmeztető jeleit. Azt mutatják a vizsgálatok, hogy háromszorosára nőtt a fiatalok között a pszichés betegségek száma, elsősorban szorongásos és depressziós zavarok. Ezek kezeletlen esetben jelentős rizikófaktorai az öngyilkosságnak és a nem öngyilkossági szándékkal történt önsértésnek is.
A mai fiatalok körében melyek azok a rizikótényezők, amelyek szerepet játszhatnak abban, hogy egy fiatal az élete kockáztatását/kioltását találja megoldásnak?
A legnagyobb rizikófaktor minden korosztálynál, ahogy előbb már említettem, a nem kezelt pszichiátriai betegség, tehát a depresszió, továbbá a szerhasználat (alkohol, drogok), a viselkedés- és személyiségzavarok, a pszichózis, az evészavar és a korábbi önsértés és öngyilkossági kísérlet. Növeli egy fiatal rizikóját, ha valami negatív életesemény történik vele, például bullying (zaklatás), szülei válása, iskolai kudarcok, szerelmi csalódás.
Melyek azok az önsértésre, öngyilkosságra figyelmeztető jelek, amelyekre a környezetnek érdemes felfigyelnie?
Vannak direkt és indirekt szóbeli figyelmeztető jelei az öngyilkosságnak. Előbbibe tartozik, ha valaki azt mondja: „Öngyilkos leszek”, „Meg szeretnék halni”, „Elegem van az egészből, kiszállok”. Utóbbi csoportba tartozik, ha utal rá: „Úgyis jobb lesz mindenkinek nélkülem”, „Jövőre már nem leszek senkinek a terhére”. Mindegyiket komolyan kell venni, jó kedvében senki nem mond ilyeneket. Lehetnek viselkedési figyelmeztető jelek, például, ha egy korábban társasági ember visszahúzódik, egy korábban ápolt fiatal elhanyagolja magát, egy korábban jó tanuló tanulmánya romlik, ha valaki fontos tárgyait elajándékozza, vagy ha búcsúlevelet ír.
Hogyan, mivel tud a környezet (pl. szülő, tanár, edző, barát) segíteni egy bajba jutott fiatalon?
Azzal tudunk bármelyik szerepünkben (szülő, barát, kolléga, gyerek, iskolatárs, munkatárs) segíteni, ha figyelünk egymásra, és észrevesszük, hogy a másik bajban van, és ilyenkor hozzá fordulunk, nem hagyjuk magára. Elmondjuk, hogy úgy látjuk, gondja van, megváltozott, pl. szomorú, és szeretnénk segíteni. Megkérdezzük, mi a gond, hogy segíthetünk-e. És ilyenkor nem hagyjuk magára, és rávesszük, kérjen segítséget szakembertől, pszichológustól, pszichiátertől, és segítjük, hogy el is jusson a szakemberhez. Nekünk, szakembereknek, meg az a munkánk, hogy segítsünk a pszichés problémákkal küzdő gyermekeknek, felnőtteknek, mert ezek a problémák, pszichiátriai betegségek gyógyíthatóak.
Hová fordulhatnak azok a fiatalok, akik úgy érzik, hogy segítségre lenne szükségük?
Az első és legfontosabb, hogy kérjen segítséget a fiatal – ha úgy érzi, nehézsége van, nem kell és nem is szabad a gondjával egyedül maradnia! Hogy hová forduljon, az attól függ, milyen jellegű és mértékű a probléma, amelyben a fiatal segítséget kér. „Kisebb” nehézségnél lehet, hogy már segít egy-két beszélgetés baráttal, szülővel vagy olyan felnőttel, aki felé bizalommal van. Azonban gyakran szükséges, hogy egy külső szakember, pszichológus, pszichiáter segítsen. Ha még nem készek arra, hogy felfedjék magukat, vagy ha nem tudják merre kellene elindulni, nagy segítséget tudnak a segélyvonalak (telefonos, email, chat) nyújtani, melyek névtelenül és ingyen hívhatóak éjjel-nappal.
A pedagógiai szakszolgálatokban, a gyermek-ideggondozókban, a gyermekpszichiátriai osztályokon, illetve magánrendeléseken dolgoznak pszichológusok és pszichiáterek. Öngyilkossági gondolatok esetén pedig bármelyik pszichiátriai osztályra beutaló nélkül is be lehet menni és segítséget kérni. És ez nagyon fontos. A depresszió, ami leggyakrabban az öngyilkossági gondolatok mögött áll, egy kezelhető pszichiátriai betegség, és ha megkapja az bajban levő gyermek, felnőtt a megfelelő segítséget, újra jól lesz, lesz kedve élni, energiája, motivációja a dolgait csinálni, örülni a mindennapok eseményeinek.
Mi a legfontosabb üzenet, amit a fiataloknak, illetve azoknak a szülőknek küldene, akik észreveszik az öngyilkossági hajlamot vagy a figyelmeztető jeleket a gyerekeiken?
A pszichiátriai betegségek ugyanolyan betegségek, mint a testünk egyéb betegségei, például a magas vérnyomás, cukorbetegség. Bármelyik családban előfordulhatnak, bármelyikünk megbetegedhet pszichésen is. És ebben semmi „ciki” nincs. A pszichiátriai betegségek rontják a mindennapi működést, a tanulást, a munkavégzést, a szociális kapcsolatokat, az örömképességet, az életminőséget. Ezért fontos ilyenkor, hogy az illető kérjen és kapjon megfelelő segítséget. És van segítség. Ezért vagyunk mi pszichológusok, pszichiáterek. És ha az illető megkapja a megfelelő kezelést, és pszichésen ismét jól van, konstruktívabban tudja megoldani az életben adódó nehezebb helyzeteket is, a jó dolgoknak pedig újra tud örülni.
Balázs Judit elérhetősége: https://www.ppk.elte.hu/munkatarsak/balazs-judit
Portréképet készítette: Reviczky Zsolt, a kép felhasználási joga Balázs Judité.
Kék Vonal hasonló témában készült cikkei fiataloknak:
- Serdülőkori depresszió – Honnan tudom, ha depressziós vagyok?
- Hogyan segíts, ha egy barátod öngyilkos akar lenni?
- Öngyilkosságot követő gyász
A Kék Vonal hasonló témában készült cikkei szülőknek, szakembereknek, felelős felnőtteknek:
- Interjú Singer Magdolna író, gyásztanácsadóval
- Interjú Vajda Zsolttal a fiatalkori öngyilkosságok megelőzéséről
- Interjú Szimon Petrával az öngyilkosságot követő gyászról és a gyászfeldolgozásról
