Várnai Dóra Eszter pszichológus, pedagógus, az ELTE PPK által koordinált Iskoláskorúak Egészségmagatartása című vizsgálat kutatója, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet munkatársa. Fő kutatási területe a kortárs bántalmazás és az iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. Emellett több alkalommal is részt vett bántalmazásellenes programok kidolgozásában és adaptálásában. A megelőzésben, valamint a kortárs bántalmazás felszámolásában kulcsfontosságú szerepet tulajdonít a közösségnek.
Interjúnkban arról kérdeztük Várnai Dórát, hogy milyen tényezők, események vezethetnek ahhoz, hogy valaki bántalmazóvá válik, mi a szemlélők, illetve a közösség szerepe a bullying folyamatában, valamint a kortárs bántalmazás felszámolását elősegítő eszközökről és szemléletmódról mesélt nekünk.
Kék Vonal: Kérem, meséljen röviden magáról és arról, hogy miért választotta azt a szakmát/szakterületet, amelyben jelenleg dolgozik. Ön számára mi a legizgalmasabb/legfontosabb terület jelenleg?
Várnai Dóra: Hosszú éveken keresztül egy szakközépiskolában dolgoztam iskolapszichológusként, emellett a pályám kezdete óta foglalkozom az iskoláskorú gyerekek egészségmagatartásának kutatásával. A bántalmazás kutatásának motivációja onnan ered, hogy alapvetően érdekelt az agresszió témája. A munkám egyik legizgalmasabb részének a bántalmazás és az agresszió egyéb fajtáinak elkülönítését tekintem. Ebből adódóan fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy bántalmazás előfordulása esetén nem az a cél, hogy az agresszió és a bántalmazás eltűnjön, hiszen az agresszió elnyomása sem megoldás, hanem meg kell találni az agresszió kifejezésének helyes módját, amellyel az egyén nem bánt meg másokat.
A munkája során Ön hogy találkozik/találkozik-e a kortárs bántalmazás témájával, valamint annak megelőzésével?
A kortárs bántalmazás témájával kutatóként és programfejlesztőként találkozom. Kutatóként az ELTE PPK „Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása” kutatócsoport tagjaként veszek részt – többek között – a bullying vizsgálatában. Programfejlesztőként több bántalmazásellenes programban is tevékenykedem. Dr. Jármi Éva kolléganőmmel az „ENABLE” anti-bullying program fejlesztésén dolgozunk, emellett képzéseket is tartunk a program keretén belül. Továbbá hasonlóan aktívak vagyunk az Oktatási Hivatal másik programjában, amelynek neve „Online az online bántalmazás ellen”.
Milyen tényezők, események vezethetnek ahhoz, hogy valaki bántalmazóvá váljon?
Ennek számos oka lehet. Szerepet játszhatnak bizonyos egyéni tényezők, például nagyobb valószínűséggel válik egy gyermek valamilyen módon érintetté a bántalmazásban, ha jellemző rá az ún. kortárs-orientáció, vagyis ha a felnőttek helyett a valahová tartozási szükségleteit inkább kortársak elégítik ki. Ezen felül a bántalmazókra jellemző lehet még az agresszív problémamegoldási módok általános elfogadása vagy esetenként az empátia hiánya. Mindezen kívül még számos egyéb egyéni, családi, kortárskapcsolati, közösségi, iskolai és társadalmi ok is lehet annak hátterében, hogy valakiből bántalmazó lesz.
Azon tényezők közül, amelyek hatására egy gyermek bántalmazóvá válhat, kulcs-fontosságú szerepe van a társas közegnek és az agressziót lehetővé tevő csoportnormáknak. A bántalmazás dinamikáját tanulmányozva gyakran láthatjuk, hogy a közösség nagy része nem tesz semmit a bántalmazás megállítása érdekében. Tehát nem a bántalmazó és az ő személyes problémái állnak ezen folyamat középpontjában, hanem a közeg, amely lehetővé teszi számára a bántalmazást, hiszen a bántalmazó elsősorban érvényesülni szeretne, amihez rossz eszközöket választ.
Milyen módszerrel, eszközökkel lehet elősegíteni azt, hogy a bántalmazó felhagyjon mások bántalmazásával?
Bántalmazás esetén a bántalmazóra hatni talán a legnehezebb, hiszen ő tulajdonképpen ellenérdekelt abban, hogy a bántalmazás véget érjen. Éppen ezért a megelőzési törekvéseket a közösségre kell fókuszálni, rájuk kell hatni, hiszen ők tudnak fellépni az áldozat érdekében például azáltal, hogy nem támogatják az agressziót, nem nevetnek az áldozaton. A bántalmazást megelőző programoknak szerves része van ebben a folyamatban, amelyek három komponensből tevődnek össze:
1. A programok egyrészt növelik a diákok, illetve az iskola dolgozóinak, közösségének tudását a kortárs bántalmazásról (pl. mit is jelent ez, milyen formái vannak, kik a szereplői, mik a következményei). Mivel itt tudást, információt adunk át, ezt kognitív szintnek nevezzük.
2. Ezen kívül a megfelelő prevenciós programoknak a viselkedést is fejleszteniük, alakítaniuk kell. Ez azt jelenti, hogy a közösségnek meg kell ismerni és gyakorolnia kell, hogy mit tegyen, ha valakit bántanak, hogyan hívjon segítséget és hogyan álljon ki az áldozat mellett. Továbbá ezen programok arra is edukálják a közösséget, hogy hogyan támogassa, vigasztalja azt, akit bántottak.
3. Végül a programok hatnak a közösség szemléletére, értékrendjére. Az a cél, hogy a diákok fontosnak tartsák megvédeni azt, akit bántanak, értéknek tekintsék az együttműködést, elítéljék az erőszakos viselkedést (és nem magát a bántalmazót). Más szóval motiváltak legyenek egy proszociálisabb légkör kialakítására.
Természetesen vannak esetek, amikor szükséges komolyabban hatni a bántalmazóra, és nagyobb hangsúlyt fektetni a bántalmazással össze nem függő problémáira, amelyek kiváltó okokként funkcionálhatnak.
Hogyan lehet a bántalmazón segíteni?
Ha egy közösségben bántalmazás történik, akkor azt nem szabad szó nélkül hagyni. Amikor a bántalmazóval beszélgetünk egy ún. iskolai esetkezelés kapcsán, akkor a beszélgetés, beavatkozás középpontjában a viselkedésnek kell állnia, tehát magát a bántalmazást, mint tettet minősítjük elfogadhatatlannak, nem pedig a bántalmazót, mint személyt. A másik szempont, hogy bántalmazás esetén resztoratív szemléletben érdemes dolgozni, tehát lehetőséget kell teremteni arra, hogy a bántalmazó meg tudja bánni a tettét és jóvá tudja tenni azt, amit elkövetett az áldozattal szemben.
Miért fontos a szemlélők szerepe a bullying folyamatában?
Azért van fontos szerepük, mert a szemlélők attitűdjükkel, magatartásukkal meghatározzák a bántalmazás kimenetét, esetleges elterjedését. Ha nem avatkoznak be, azzal megerősítést adnak a bántalmazónak, tulajdonképpen hozzájárulnak a bántalmazáshoz.
Mi tartja vissza a szemlélőket attól, hogy közbelépjenek a bántalmazás során?
A szemlélők félhetnek attól, hogy a bántalmazó őket is bántani fogja, ha közbelépnek. Emellett sokszor nem biztosak abban, hogy valóban rossz az, ami az áldozattal történik, főleg akkor, ha az áldozat nem mutatja egyértelműen rossz érzéseit, szenvedését (pl. maga is nevet a bántalmazás során). Ezen felül az is állhat a háttérben, hogy a szemlélők nem tudják, hogyan kell közbelépni, vagy kinek kell szólni, ha szemtanúi az eseménynek. Továbbá az is egy lehetséges magyarázata a szemlélők tétlenségének, hogy ők maguk sem kedvelik az áldozatot, esetleg attól tartanak, hogy ha kiállnak az áldozat mellett, akkor az további elkötelezettséget (pl. barátságot) jelent.
Melyek azok a stratégiák, eszközök, amelyek elősegíthetik azt, hogy a szemlélők beavatkozzanak és aktív védelmezőkké lépjenek elő a bullying során?
A prevenciós munka során arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy a szemlélők be tudják azonosítani saját szerepüket a bántalmazás folyamatában, valamint felismerjék azt, hogy mikor lehet biztonságosan közbeavatkozni. Azt is nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy kitől kell segítséget kérni, illetve hogyan érdemes vigasztalni, támogatni az áldozatot. Mindezek mellett a segítségkérési attitűdöt növeli, ha az iskolán vagy az adott intézményen belül világos szabályok (pl. írásos anti-bullying protokoll) vonatkoznak arra, hogy kinek kell szólni, mit kell tenni, ha bántalmazás történt.
Mi a legfontosabb üzenet, amit a fiataloknak/szülőknek küldene?
A fiataloknak azt üzenem, hogy a mások iránti kedvesség, a segítségnyújtás és mások védelme az, amiért szeretni fogják őket, nem pedig a fenyegetésért és a kényszerítésért.
A szülőktől azt szeretném kérni, hogy fogadják el a tudományosan megalapozott, bizonyítékokon alapuló bántalmazásellenes programokat és módszereket. Emellett legyenek türelmesek, mivel egy közösségben végbemenő változás hosszabb távú folyamat, ami akár több tanévet is igénybe vehet.
Elérhetőségek:
Várnai Dóra pszichológus, pedagógus, kutató
Honlap: https://kerib.hu/
A portréképet készítette: Lovas Jusztina
A Kék Vonal hasonló témában készült cikkei fiataloknak:
- Online bántalmazás STOP! Mondj nemet a cyberbullyingra!
- Barátok támogatása
- Kortársnyomás és beilleszkedés
- Hogyan lépj közbe, ha valaki segítségre szorul?
A Kék Vonal hasonló témában készült cikkei szülőknek, szakembereknek, felelős felnőtteknek:
- Interjú Tari Annamáriával a cyberbullying jelentéséről
- A szülők szerepe az online visszaélések megelőzésében
- Ajánlás a kortárs erőszakról való tudósításokhoz
