Kék Vonalnál anonim szolgáltatást nyújtunk, sok esetben nem tudjuk, hogy egy-egy beszélgetés mit is tudott adni a megkeresőnek. Ezért minden visszajelzésnek kitüntetett szerepe van nálunk és nagyon sokat jelent a Kék Vonal minden dolgozójának. A napokban is érkezett egy ilyen visszajelzés és azt gondoljuk, hogy nagyon sokat adhat a hasonló nehézségekkel küzdő fiataloknak, így szeretnénk veletek is megosztani. A levelet anonim módon, az író engedélyével és kifejezett kérésére közöljük.
Levél az önsebző fiatalokhoz
“Sziasztok kedves Fiatalok!
Levelem elsősorban azokhoz szól, akiknek a fejében megfordult valaha az, hogy bármilyen módon szándékosan fizikai fájdalmat okozzon magának és ez nem állt meg egy kósza gondolatnál, hanem tettlegességig fajult.
Higgyétek el, pontosan tudom mi az, amin keresztül mentek! Tudom, hogy nagyon küzdötök vele és elképesztően nehéz most nektek! Átérzem, milyen, amikor nem láttok más kiutat csak azt, hogy saját magatok ellen forduljatok és kárt tegyetek magatokban.
Hogy miért mondom ezt? Azért, mert én is pontosan ismerem a helyzetet. Hosszú ideje én magam is falcoló vagyok és ugyanúgy harcolok ezzel, mint ti. Szeretnélek titeket motiválni és segítséget nyújtani, hogy minél előbb búcsút mondhassatok az önsértésnek, illetve a kínzó gondolatoknak.
Illetve szeretném, ha ez a téma nem lenne tabu többé!
Engedjétek meg, hogy röviden elmeséljem a történetemet, melyet elsősorban azért osztok meg veletek, hogy lássátok, nem vagytok egyedül!
Merjetek beszélni róla, higgyétek el, az önbántalmazás nem gyengeség és van belőle kiút!
Pár éve mutatkozott meg nálam először az önsértés. Nem volt annyira gyakori az, hogy magam ellen forduljak, aztán egy héten minden nap megtörtént. Nehéz volt beszélnem róla, de a pszichológusom után anyukám volt az első, akivel megosztottam, hogy ez mennyire megijeszt. Később az alkalmak száma szép lassan lecsökkent, havonta egyszer-kétszer bántottam magam.
Egy pár hónapja azonban fellépett az önsebzés még egy formája is. Nagyon megijedtem tőle akkor. “Annyira haragudtam magamra, hogy már más módon is magam ellen fordultam. Nem tudom, hogy jött rám, csak hirtelen felindulásból fájdalmat akartam okozni magamnak. Félek, hogy nem fogom tudni abbahagyni a falcolást, pedig nem szándékos. Csak egyszerűen azt hiszem olyankor, hogy az önkárosítás megoldás. Pedig tudom, hogy nem és csak ártok vele magamnak. Olyan nehéz nem csinálni.” – írtam a pszichológusnak az első eset után, amikor más módszert alkalmaztam. Mellékeltem egy fotót is, ahol jól látszódtak az önsértés nyomai.
Egy hétig nem beszéltem senkinek erről, aztán arra jutottam, hogy segítségre van szükségem. Rövid gondolkodás után, a Kék Vonal chat felületén felvettem a kapcsolatot egy nagyon kedves és segítőkész ügyelővel. Nem először kértem a Kék Vonal segítségét krízishelyzetben, már beszéltem velük korábban más témával kapcsolatban. Hogyha te is szeretnél élni ezzel a lehetőséggel, ha jó lenne valaki olyannal beszélgetned, aki kívülálló és nem ítélkezik feletted, akkor nincs más dolgod, mint felhívni a 116-111-es díjmentes számot. Ezen kívül chaten vagy emailen is megkeresheted őket, ha inkább ahhoz van kedved.
A chatelés után sokkal jobban éreztem magam és végül írtam egy levelet a szüleimnek, amelyben mesélek a problémáimról. Azóta már dolgozom azon, hogy megküzdési eszköztáramból eltűnjön az önbántalmazás, mint lehetséges opció. Mielőtt ezt megtettem volna, elolvastam pár cikket a Kék Vonal weboldalán, hogy tájékozottabb legyek a falcolás hátterét illetően és megnyugtassam a szüleimet, hogy az én esetemben ennek egyáltalán nincs köze az öngyilkossághoz.
Remélem, levelemmel tudtam segíteni nektek! Kérlek legyetek erősek és ne adjátok fel, akármilyen nehéz is számotokra ez az időszak!
Sok erőt és kitartást!
Egy önsebző tinédzser”
Ha van ismerősöd vagy barátod, akiről tudod, hogy önsebzéssel küzd és nem tudod, hogyan segítsd őt, bátran küldd el ezt neki!
Kérlek, segíts egy megosztással, hogy ez az írás minél több érintett fiatalhoz eljuthasson!
