A látencia kutatások szerint egy feltárt gyermekbántalmazási esetre 25 rejtett eset jut. Valóban csak a jéghegy csúcsát látjuk, és rengeteg olyan tényező van, ami megnehezíti a dolgunkat és a bajban lévő gyerekek dolgát is. De érdemes ezekkel tisztában lenni, így talán jobban megértjük a körülöttünk lévő gyerekek helyzetét, és nagyobb eséllyel vesszük észre, ha valami nincs rendben.
Miért nem vesszük észre, ha egy gyereket bántanak otthon?
- A közvélekedéssel ellentétben a gyermekek lelki, fizikai és szexuális bántalmazása az esetek többségében a családon belül történik. A családban, aminek a biztonság, gondoskodás, elfogadás szigetének kellene lennie minden gyermek életében. Az elkövető pedig sokszor a szülő, a legbizalmibb személy, akitől az áldozattá váló gyerek függ, akit a gyerek szeret, félt. Fél attól, hogy fájdalmat okozna neki, és félti a következményektől, amik akkor várnának rá, ha a gyerek elmondja, segítséget kér.
- Más helyzet, amikor a gyerekek azért titkolóznak, mert fenyegetve érzik magukat. Azt gondolják, ha elmondják valakinek, ami velük történik, jön az újabb pofon, az üvöltözés, az érzelmi és fizikai bántalmazás. És nem tudják hova fordulhatnának segítségért.
- Előfordulhat,hogy a gyerekek saját magukat hibáztatják. Azt gondolják ők csináltak valami rosszat, az ő viselkedésük az, amin változtatni kell, amikor a bántalmazó sikeresen elhiteti velük, hogy ők maguk nem elég jók, így megérdemlik a bántást, a megalázást.
- Félnek, hogy nem hinnének nekik. Különösen igaz ez a gyerekek szexuális bántalmazásakor. Lelkisegély-vonalunkon is tapasztaljuk, hogy a gyerekek nem először próbálnak beszélni ezekről a helyzetekről, de a felnőttek elbagatellizálják, azt gondolják félreértettek valamit, mert ez a könnyebb út. Nagyon nehéz elhinni a szeretett személyről, hogy képes lenne ilyesmire. De a gyerekek a legritkább esetben találnak ki bántalmazásról szóló történeteket. Ha egy gyerek arról beszél, hogy bántják otthon, annak mindig oka van.
- Ha gyerekek beleszületnek, beleszocializálódnak az erőszakba, akkor nem fogják tudni, hogy ami velük történik az bántalmazás, hogy joguk van a védelemhez, és segítséget kérni. Az Unicef2014-es kutatása szerint közel minden második gyerek gondolja úgy, hogy egy pofon vagy ha megütik nem számít erőszaknak és a szülők is legitim nevelési eszközként tekintenek a testi fenyítésre. Jó tudni, hogy 2004 óra törvényi szintre emelkedett a gyerekek testi fenyítésének tilalma.
- A társadalom többsége sajnos még mindig a család belügyének tekinti a bántalmazást és ha sejtik is, hogy valami nincs rendben egy családban, ha egy gyerek viselkedéséből, tüneteiből gyanítható, hogy otthon bántalmazzák, még akkor is nagyon nehezen kérnek segítséget a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyerekek számára.
